Dean Craig forgatókönyvíró - a temetések után (Halálos temetés, Haláli temetés) az élet menyegzői örömei felé fordulván - a mesés Tuvalu valamelyik szigetére kalauzol bennünket, ahol az árva brit fiú és milliárdos ausztrál arája készül házasságra lépni. Csakhogy komoly szándékaiknak komoly szakadékok állják útját, melyek végletes elmélyítéséhez egy buggyant anyós, pár csík kokó, egy kabalaállat és a helyi maffiafőnök igyekszik hevesen hozzátenni a magáét. A tét most sem csekély: sikerül-e a legénybúcsú mámorából nehezen józanodó szereplőknek az előző este romjai közt, a másnap gyötrelmeitől sújtva haptákba vágni magukat a szenátori beosztású örömapa előtt? Nos, nem annyira. S valahogy így vannak ezzel az alkotók is, ők sem nagyon állnak meg a néző előtt. Már eleve az is kérdéses, hogy az elmúlt évek "másnapjai" után valóban szükség volt-e egy "harmadikra" is.
Mert hiába csillan meg itt-ott a legendásnak mondott angol humor, az önmagában kevés egy jó filmhez. Ráadásul annyira kínos a vicceskedés mellé húzott romantikus szál, hogy az agyoncsap mindent. Pár pillanatig remélheti ugyan a néző, hogy nem gondolhatják komolyan, de sajnos ez hótt komoly. Pedig ha a film elironizált volna kicsit azon, hogy a keresett alkalmak mennyire teszik szerencsétlenné résztvevőiket, akkor - az alkalmat megragadva - a szórakoztató filmes előzményekre is születhetett volna érvényes reflexió.
Forgalmazza a Fórum Hungary
