Egy szökevény gyerekcsapat dúlja fel a kisváros, Kukucs békés mindennapjait. A csendes vidék a „kísérleti osztályként” emlegetett tanulók eltűnésétől szinte a feje tetejére áll – bár amúgy sem áll távol tőlük az ilyesmi.
Évtizedek óta nem készült második világháborús magyar film. Frontfilm meg, ahol a harcok, a lövészárok, a gyilkolni kényszerített, majd embertelen hadifogságot szenvedett bakák drámája meg tud jelenni, no, ilyen talán még sosem készült, saját apáink, nagyapáink szenvedései alig jelentek, jelennek meg magyar játékfilmben. Füle Zoltán műve ezért igen bátor vállalkozás; van mersze a magyar történelem ezen tragikus periódusa felé fordulni.
Bármilyen lehangoló állapotban is van ma a magyar filmgyártás, létezett egy korszak, a harmincas évek, amikor prosperált a filmipar, a nézők tódultak a moziba magyar filmeket nézni, kialakult egyfajta hazai sztárrendszer. A Swing valahogy erre kacsingat vissza, és ez is a legnagyobb előnye: nem a hollywoodi sémákban, hanem a magyar hagyományokban keresi a mintát.
Izraelben nem lehet csak úgy elválni. Leginkább azért, mert nincs olyan, hogy (csak) polgári esküvő, hiszen a rabbi által válik legitimmé az egybekelés, így a bíróság és a rabbinátus intézménye (is) elválaszthatatlan egymástól.
25 éven és 70 epizódon át alakította Agatha Christie „kényes kis belga” nyomozóját, Hercule Poirot-t. Nemrégiben könyvet is írt Poirot és én címmel. Felhívtuk.
Tavaly az Izraeli Filmhéten két alkalommal is látható volt a Himmler levelezésén és naplóin alapuló dokumentumfilm, amelyet a 2014-es berlini filmfesztiválon mutattak be nagy sikerrel. A megfelelő ember alkotóival Budapesten beszélgettünk.
A világhírű lengyel rendező Idegen test című új filmjének vetítése miatt járt Budapesten. Mi azonban nem erről, hanem általánosabb kérdésekről akartuk tudni a véleményét.