Film

Az éhezők viadala: A kiválasztott I. rész

  • Szabó Ádám
  • 2014. december 28.

Film

A fölöslegesen túlnyújtott regényadaptációk ver­senyében A hobbit záróakkordjára még várnunk kell, Az éhezők viadala viszont most leteszi névjegyét: a Harry Potter-sorozatot kívánja követni – az egyetlent, amihez sikerült egy hasonló felvezető epizódot sikerrel prezentálni. Hiszen ezúttal is minden a záróakkord felé mutat, a feszültség nőttön nő, a pirotechnikusoktól kezdve a kaszkadőrökig minden látványért felelős szakembert zablával igyekeztek visszafogni: ácsi, majd a következő részben…

A fennálló hatalom és a felkelők harca a médiáért – a felettébb ismerős helyzet nagyjából összefoglalja, miről szól A kiválasztott első epizódja. Az írókra a mondott mértékletesség nem vonatkozott, a film kellően drámai, az alakításokkal ezúttal sincs baj, a fekete pedig nem csak Lawrence-nek, a sorozatnak is jól áll – a mozi mégis kissé seszínű, és nem is feltétlenül azért, mert nagyobbrészt egy bunkerben játszódik. Egy idő után minden és mindenki beletompul ebbe a homályba, a történetmenet pedig vontatottá válik.

Az első rész legnagyobb erénye pont a harc előtti felvonás volt, míg a második epizód ügyesen vegyítette a tartalmat és a formát. A kiválasztott I. blockbusterhez képest meglepően bátran igyekszik játszani a mondanivalóval: a felkelés, a vezérszerep morális oldalának boncolgatása, az ezúttal előtérbe kerülő darkosabb és kritikusabb hang valószínűleg néhányakat, például a célközönség jelentős részét elijeszt­heti ugyan, ám ők a grandiózus fináléig pont kiheverik az e tónus okozta megrázkódtatást.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.