Film

Az éhezők viadala: A kiválasztott I. rész

  • Szabó Ádám
  • 2014. december 28.

Film

A fölöslegesen túlnyújtott regényadaptációk ver­senyében A hobbit záróakkordjára még várnunk kell, Az éhezők viadala viszont most leteszi névjegyét: a Harry Potter-sorozatot kívánja követni – az egyetlent, amihez sikerült egy hasonló felvezető epizódot sikerrel prezentálni. Hiszen ezúttal is minden a záróakkord felé mutat, a feszültség nőttön nő, a pirotechnikusoktól kezdve a kaszkadőrökig minden látványért felelős szakembert zablával igyekeztek visszafogni: ácsi, majd a következő részben…

A fennálló hatalom és a felkelők harca a médiáért – a felettébb ismerős helyzet nagyjából összefoglalja, miről szól A kiválasztott első epizódja. Az írókra a mondott mértékletesség nem vonatkozott, a film kellően drámai, az alakításokkal ezúttal sincs baj, a fekete pedig nem csak Lawrence-nek, a sorozatnak is jól áll – a mozi mégis kissé seszínű, és nem is feltétlenül azért, mert nagyobbrészt egy bunkerben játszódik. Egy idő után minden és mindenki beletompul ebbe a homályba, a történetmenet pedig vontatottá válik.

Az első rész legnagyobb erénye pont a harc előtti felvonás volt, míg a második epizód ügyesen vegyítette a tartalmat és a formát. A kiválasztott I. blockbusterhez képest meglepően bátran igyekszik játszani a mondanivalóval: a felkelés, a vezérszerep morális oldalának boncolgatása, az ezúttal előtérbe kerülő darkosabb és kritikusabb hang valószínűleg néhányakat, például a célközönség jelentős részét elijeszt­heti ugyan, ám ők a grandiózus fináléig pont kiheverik az e tónus okozta megrázkódtatást.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.