A fölöslegesen túlnyújtott regényadaptációk versenyében A hobbit záróakkordjára még várnunk kell, Az éhezők viadala viszont most leteszi névjegyét: a Harry Potter-sorozatot kívánja követni – az egyetlent, amihez sikerült egy hasonló felvezető epizódot sikerrel prezentálni. Hiszen ezúttal is minden a záróakkord felé mutat, a feszültség nőttön nő, a pirotechnikusoktól kezdve a kaszkadőrökig minden látványért felelős szakembert zablával igyekeztek visszafogni: ácsi, majd a következő részben…
A fennálló hatalom és a felkelők harca a médiáért – a felettébb ismerős helyzet nagyjából összefoglalja, miről szól A kiválasztott első epizódja. Az írókra a mondott mértékletesség nem vonatkozott, a film kellően drámai, az alakításokkal ezúttal sincs baj, a fekete pedig nem csak Lawrence-nek, a sorozatnak is jól áll – a mozi mégis kissé seszínű, és nem is feltétlenül azért, mert nagyobbrészt egy bunkerben játszódik. Egy idő után minden és mindenki beletompul ebbe a homályba, a történetmenet pedig vontatottá válik.
Az első rész legnagyobb erénye pont a harc előtti felvonás volt, míg a második epizód ügyesen vegyítette a tartalmat és a formát. A kiválasztott I. blockbusterhez képest meglepően bátran igyekszik játszani a mondanivalóval: a felkelés, a vezérszerep morális oldalának boncolgatása, az ezúttal előtérbe kerülő darkosabb és kritikusabb hang valószínűleg néhányakat, például a célközönség jelentős részét elijesztheti ugyan, ám ők a grandiózus fináléig pont kiheverik az e tónus okozta megrázkódtatást.
Forgalmazza a Fórum Hungary
