Hisz’ amikor például állatkert alapításába fog a helyi erő, boldog-boldogtalan beszolgáltatja az állatokra hasonlító és nem annyira hasonlító objektumait, míg Fesztbaum Béla és Hollósi Frigyes egyenesen expedíciót indít, a környék Rudinak becézett vaddisznóját befogandó. A posztkommunista hagyományokat mélyen őrző alvóváros a rezesbandaként működő kölykök szökésétől tér csak némiképp magához. A különlegesnek vélt tanítási és nevelési elvek szerint vitt osztály diákjai pedig csak megunták tanáruk, Riminyák poroszos szigorát. E savanyújóska ugyanis elkobozza a haszontalannak ítélt tárgyakat, így a gyerekeknél ezután nem lehet kártya, baba, tükör vagy rúzs, csúzli, de még száraz kutyaszar sem, sőt a hangszereik sem.
A kutyaszar csak hagyján, de ez már tűrhetetlen, ezt már semmiképp nem nyelik le a gyerekek (szót se többet a kutyáról!). Visszaszerzik fúvószenekaruk rezes kellékeit, elkötik az iskolabuszt, és az erdőben lévő egykori szovjet laktanyában rendezkednek be – természetesen Igor, az utolsó vöröskatona társaságában. A kölykök feltételeket szabnak, távirányítják a médiát és a várost, s amikor teljesül az akaratuk, hazamennek, ki-ki a problémás vagy kevésbé problémás családi közegébe. Csukás István sztorija Mátyássy Áron rendezésében kétségtelen ritkaságnak számít, s nem is olyan rossz film. Sajnos nem is jó.
Forgalmazza a Budapest Film
