Film

Légy férfi!

Ronit és Shlomi Elkabetz: Gett – Válólevél

Film

Izraelben nem lehet csak úgy elválni. Leginkább azért, mert nincs olyan, hogy (csak) polgári esküvő, hiszen a rabbi által válik legitimmé az egybekelés, így a bíróság és a rabbinátus intézménye (is) elválaszthatatlan egymástól.

Abban az esetben, ha a szétválást a nő kezdeményezi, a férjnek át kell adnia neki a válólevelet – ez a gett –, mintegy szabadsági tanúsítványként, hogy azzal kezdhessen új életet.

Elkabetzék filmje ennek a szimbolikus papírnak a kínkeserves megszerzéséről szól, amely során egy makacsul kitartó férfi 5 éven át küzd a feleségével, a feleségéért, a felesége ellen és a felesége miatt. (A testvérpár To Take a Wife és Siva címmel 2004-ben és 2008-ban már mesélt ugyanezen marokkói zsidó házaspár életéről.)

Ronit Elkabetz Viviane szerepében társadalmi konvenciók és vallási szabályok merev rendszerében, egy férfiak uralta világban próbál harcolni önmagáért, a szabadságáért, amelyhez három előítéletes bíró (rabbi) asszisztál. Az újra és újra a bíróságon rostokoló nő és igyekvő, tehetséges és igazán sármos ügyvédje (Menashe Noy) mindent bevet, csak hogy egyről a kettőre jussanak, ám a könyörtelen, párbeszédre alkalmatlan, igazán utálni való férj (Simon Abkarian) nem adja meg azt, amire a felesége a legjobban vágyik. Nem megy bele a válásba, 5 évig járnak a tárgyalásokra – a férj még börtönbe is kerül, persze csak kis időre, mert mikor épp nincs kedve, nem jelenik meg az idézésen –, számos barát, ismerős vagy épp családtag ágál az ügy mellett vagy ellen, de Elisha Amsallem csak nem hagyja magát. Közben a feleség, a merev, szótlan, zárkózott nő e rengeteg idő alatt egészen kinyílik. Az átlagosnak tekinthető asszony egyszer csak gyönyörű lesz, aki persze egyre türelmetlenebb, és már-már el is éri célját, mikor belefut egy előre nem kalkulált kudarcba, és az lesz az utolsó. S a fekete, feltűzött hajú, középkorú nő, aki után rendesen forgolódnak a fér­fiak, tehetetlenül nézi végig, hogyan veszik semmibe szavát a bíróság rabbijai, vagy épp miképp utasítják elképesztő hangnemben akár csak azért is, mert ki merte bontani a haját. Végül nagyon durva a szabadság ára. De milyen szabadság az, ami lemond az életről? És milyen szeretet vagy szerelem és milyen férfi az, ami/
aki soha nem engedi el a másikat? De legfőképpen milyen társadalom az, ami mindezt megengedi? Illetve nem engedi meg. Vagy­is megengedi az egyiknek, s megtiltja a másiknak – tisztán nemi alapon.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.