Film

Légy férfi!

Ronit és Shlomi Elkabetz: Gett – Válólevél

Film

Izraelben nem lehet csak úgy elválni. Leginkább azért, mert nincs olyan, hogy (csak) polgári esküvő, hiszen a rabbi által válik legitimmé az egybekelés, így a bíróság és a rabbinátus intézménye (is) elválaszthatatlan egymástól.

Abban az esetben, ha a szétválást a nő kezdeményezi, a férjnek át kell adnia neki a válólevelet – ez a gett –, mintegy szabadsági tanúsítványként, hogy azzal kezdhessen új életet.

Elkabetzék filmje ennek a szimbolikus papírnak a kínkeserves megszerzéséről szól, amely során egy makacsul kitartó férfi 5 éven át küzd a feleségével, a feleségéért, a felesége ellen és a felesége miatt. (A testvérpár To Take a Wife és Siva címmel 2004-ben és 2008-ban már mesélt ugyanezen marokkói zsidó házaspár életéről.)

Ronit Elkabetz Viviane szerepében társadalmi konvenciók és vallási szabályok merev rendszerében, egy férfiak uralta világban próbál harcolni önmagáért, a szabadságáért, amelyhez három előítéletes bíró (rabbi) asszisztál. Az újra és újra a bíróságon rostokoló nő és igyekvő, tehetséges és igazán sármos ügyvédje (Menashe Noy) mindent bevet, csak hogy egyről a kettőre jussanak, ám a könyörtelen, párbeszédre alkalmatlan, igazán utálni való férj (Simon Abkarian) nem adja meg azt, amire a felesége a legjobban vágyik. Nem megy bele a válásba, 5 évig járnak a tárgyalásokra – a férj még börtönbe is kerül, persze csak kis időre, mert mikor épp nincs kedve, nem jelenik meg az idézésen –, számos barát, ismerős vagy épp családtag ágál az ügy mellett vagy ellen, de Elisha Amsallem csak nem hagyja magát. Közben a feleség, a merev, szótlan, zárkózott nő e rengeteg idő alatt egészen kinyílik. Az átlagosnak tekinthető asszony egyszer csak gyönyörű lesz, aki persze egyre türelmetlenebb, és már-már el is éri célját, mikor belefut egy előre nem kalkulált kudarcba, és az lesz az utolsó. S a fekete, feltűzött hajú, középkorú nő, aki után rendesen forgolódnak a fér­fiak, tehetetlenül nézi végig, hogyan veszik semmibe szavát a bíróság rabbijai, vagy épp miképp utasítják elképesztő hangnemben akár csak azért is, mert ki merte bontani a haját. Végül nagyon durva a szabadság ára. De milyen szabadság az, ami lemond az életről? És milyen szeretet vagy szerelem és milyen férfi az, ami/
aki soha nem engedi el a másikat? De legfőképpen milyen társadalom az, ami mindezt megengedi? Illetve nem engedi meg. Vagy­is megengedi az egyiknek, s megtiltja a másiknak – tisztán nemi alapon.

Forgalmazza a Cirko Film – Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.