Magyar Narancs: A kritikusok eléggé lehúzták a filmjét Cannes-ban.
Atom Egoyan: Kegyetlen fogadtatás volt. A sok hó láttán biztosan az Eljövendő szép napok folytatását várták. Az egy lírai film volt, ebben viszont egy csepp líra sincsen. Van viszont némi elnagyolt dráma, ha úgy tetszik, színpadiasság, engem ugyanis a realizmus nem izgat túlságosan. Naponta hallani a hírekben fogva tartott lányokról és pedofilhálózatokról – bár a filmem is egy ilyen esetről szól, én nem a hírfeldolgozó bizniszben utazom, hanem a játékfilmesben. Engem egy metafora jobban izgat, mint a valóság. A filmben megpróbáltam némi humorral, persze fekete humorral ábrázolni a főpedofilt. Azt hiszem, ez verhette ki a biztosítékot Cannes-ban.
| ||
MN: Konzultált rendőrökkel a pedofilügyek természetéről?
AE: Több detektívvel is beszéltem, és az derült ki, hogy gyakorlatilag tehetetlenek a pedofilhálózatokkal szemben. Ezek rendkívül jól szervezett körök. Mivel a rendőrök nem alkalmazhatnak gyerekeket, képtelenek a pedofilok közelébe férkőzni. Hiszen előbb-utóbb produkálniuk kéne valamit, gyerekpornót vagy egy gyereket, hogy a körön belülre kerüljenek. Törvényes módon tehát nem sokat tehetnek. Egy drogügyben semmi akadálya a beépülésnek, a hiteles álcához számos eszköz adott, de hitelesen nem lehet pedofilt játszani, ha nincs az ember birtokában valami, ami meggyőzheti az igazi pedofilokat. A rendőrök vonakodtak beavatni ezekbe a dolgokba. Már meglévő, a neten keringő képeket használhatnak, ennyit azért sikerült megtudnom, de ezekről hamar kiderül egy gyakorló pedofil számára, hogy másodkézből származnak. Egy élő, webkamerás hálózathoz ez végképp kevés.
MN: Ha már úgyis mindenki az Eljövendő szép napok lírájára számított, nem lenne egyszerűbb elkészíteni az Eljövendő szép napok 2-t? Cannes-ban biztos imádnák.
AE: Ugyanabba a világba visszatérni, ahol már annyi időt eltöltöttem – ezt soha nem kívánnám magamnak. Egy japán rendező megkeresett, hogy elkészítené az Exotica remake-jét, egy fiatal filmes pedig a Naptár című filmemet dolgozná fel, de hogy én vetemedjek ilyesmire, azt már nem.
| ||
MN: Találkozott már jó remake-kel vagy folytatással?
AE: Mindenki, aki látta A keresztapa 2-t, elmondhatja, hogy látott már legalább egy jó folytatást az életében.
MN: A keresztapa 2 mellett A Birodalom visszavágot szokták emlegetni, ha a jól sikerült folytatásokról esik szó. Ön valahogy nem tűnik nagy Star Wars-osnak…
AE: Nem is vagyok az. Elismerem a Star Wars-filmek erényeit, de az én életemre nem hatottak olyan elementárisan, mint sokmilliónyi embertársaméra. Az én sci-fim a Harmadik típusú találkozások volt; az első fele, ami Richard Dreyfuss körül forog, a filmkészítés magasiskolája. De az igazi nagy filmem a Persona volt: Bergman az életemet változtatta meg. Soha azelőtt nem tapasztaltam olyat, hogy egy kamerával ilyen mélyre lehet hatolni az emberi pszichében. Hogy egy színész arcán ennyi mindent meg lehet mutatni az emberi természet rejtélyeiből.
| ||
MN: Meglepte, amikor az Exoticáért pornófilmes elismerésben is részesült?
AE: Ha felmegy az IMDB-re, és megnézi a díjaimat, az első, ami megjelenik; az Eljövendő szép napokért kapott két Oscar-jelölésem és a pornófilmes díjam – az év legjobb alternatív felnőttfilmjének a díja. Nagy büszkeség ez a számomra. Életem nagy fájdalma, hogy nem tudtam elmenni a pornófilmes díjkiosztóra. Fontos nekem ez a díj, még egy cikket is írtam erről a Granta irodalmi magazinnak (az írás Egoyan főhajtása a híres pornósztár és pornófilmrendező, a Jézus Krisztus szupersztárban is szereplő Paul Thomas előtt – K. G.).
MN: Mi volt élete legerotikusabb filmélménye?
AE: David Lean filmjének, a Ryan lányának az egyik jelenete. Sarah Miles szerelmeskedik az erdőben. Sokáig egy kicsit furcsának gondoltam magam, s csak akkor nyugodtam meg, amikor hallottam, hogy Brian De Palmára is hasonlóan hatott ez a jelenet. Persze ez inkább egy romantikus szerelmi jelenet, de Bergman Csendjében a színházban szeretkező pár már tiszta erotika.
| ||
MN: Egy villanásnyi szerepben feltűnik Mordechai Richler regényének filmváltozatában, a Barney és a nőkben. Richler, az Így látta Barney és a Légy bátor és erős szerzője egyike az igazán jelentős, de csak Kanadában világhíres íróknak. Mit érdemes elolvasni tőle?
AE: Mint minden kanadai diáknak, Richler nekem is megkerülhetetlen volt. Kíméletlen humorú, nagy krónikása Montrealnak.
A fogoly című filmről írott recenziónk a Visszhang rovatban olvasható.
