És bátor azért is, mert ahhoz, hogy vállalkozása sikeres lehessen – semmi, de semmi nem áll rendelkezésére. Nem, nem a pénzre gondolok – bár a megújult filmtámogatási rendszer segítsége nélkül, kvázi független filmként jött létre a fogságba eső és ott hazafias gondolkodását átértékelő magyar honvéd története. Pénzt lehet pótolni ötlettel, tehetséggel. Itt azonban egy klisékből építkező forgatókönyv részben modoros-irodalmiaskodó, részben a mai szleng kifejezéseit reflektálatlanul átvevő párbeszédeiből épül egy nézhetetlenségig mesterkélt, ügyetlen, hiteltelen sztori, amely ugyan nem átall a végére átcsapni homályos filozofálásba, mégsem tudnám megmondani, miféle, a legföldszintesebb pacifizmust meghaladó gondolat fedezhető fel a csinált dialógusok mögött. A fordulatok következetlenek, a filmnyelv jellegtelen, az akciójelenetek fapadosak. Az igénytelenséget mi sem jelzi jobban, mint az orosz párbeszédek szörnyű akcentusa. A steril utószinkronba igazán belefért volna néhány anyanyelvén beszélő hang, nem rontották volna le a játszók színészinek csak fenntartásokkal nevezhető teljesítményét. Végtelenül kínos produkció.
Forgalmazza az Art Deco
