Film

Exodus: Istenek és királyok

  • - kg -
  • 2015. január 11.

Film

Öregedő filmrendezőknek gyakran írja fel az orvos, hogy utaz­zanak a tengerhez, vagy ha erre nincs mód, legalább válasszanak szét egyet. Nagyon úgy fest, Ridley Scottnak (77) nem jött be a pihentető utazás opciója; ő a szétválasztást választotta. Ennek is megvannak a maga hagyományai, igaz, ezeket nem, illetve nemcsak az orvostudomány, hanem a filmtörténet tárgyalja; Cecil B. DeMille-re például kétszer is rájött, 1923-ban és 1956-ban is a Bibliában leírtak szerint instruálta a Vörös-tengert – ahogy ’56-ban Charlton Heston, a későbbi nagy fegyverlobbista VistaVisionban adta Mózest, arra nincs más szó; szép. Heston után mózeskedni, ez aztán a színészi kihívás, de hát tudjuk jól, színészi kihívás esetén ma elsőként Christian Bale-t hívják világszerte. Bale komorra veszi a figurát, amiben van ráció, hisz a komor idők komor hősöket kívánnak, és hát Egyiptom John Turturro uralkodása alatt nem lehetett egy vidám hely a zsidóknak, bár Boross Péter, aki már akkor is élt, nyilván nem találkozott antiszemitizmussal. De erről majd egy másik konferencián. Szóval ez a komorság nagyon is érvé­nyes művészi megközelítés, látszik, hogy Scott járt az utóbbi években néhányszor moziban, és látá, hogy Batman is komoly, Superman meg gyomorbajos, s gondolá, hogy ha ez megy, akkor nyomjuk full realistába Mózest is. Mózesból így lesz Móricka, s bár nem sokat számít, mi folyik a vízválasztás előtti órákban, azért jegyezzük le az utókor számára: egy Monty Python-film komoran, megfontoltan, a poénok és Michael Palin nélkül.

Az InterCom bemutatója

 

 

Neked ajánljuk