Film

A fogoly

  • 2015. január 5.

Film

Amikor valaki ismert rendezővé válik, kinek nevéhez gesztusokat, helyszíneket, hangulatot és bizonyos modort illik társítani, akkor gyakorta hajlamossá lesz e gesztusokhoz, helyszínekhez, hangulathoz és főleg: modorhoz folyamodni, ha éppen nem jut eszébe semmi. Nem nagy kunszt kitalálni, kire vall (Atom Egoyanra) a vigasztalanul zuhogó hó a vad kanadai tájon, az ólálkodó perverzek, a kiszolgáltatott kisgyerekek, de mindenekelőtt az örökös lassú előrekocsizás. A sínen szinte észrevétlenül gördülő felvevőgép, amely jelentőséggel ruház fel egy sétát, egy ácsorgást, egy hallgatag ücsörgést is. És az időrend sem lehet lineáris, mert akkor lelepleződne, mennyire klisés ez a történet.

Pedofil rabtartó, a kietlen pince­évek során kamasz lánnyá cseperedett, tehát szexuálisan már érdek­telen, viszont más kiskorúakat a beteges igényeket kiszolgáló hálózat csapdájába csalni kész leányzó, annak kétségbeesett, de a kutatást fel nem adó szülei, és a szkeptikus rendőri szervek, köztük egy serdülőként szintén abuzált osztályvezetőnővel: a kamarathriller figurái érdekfeszítő thrillert ígérnek, erős társadalmi üzenettel. Kár, hogy amikor már túl kéne lépni a bűneset felderítésének jól adagolt, mégis szokványos fordulatain, akkor a kanadai sztárrendező egy egészen olcsó zárlattal söpri félre azokat a korábban érintett, nyugtalanító, ám végül következmények nélküli kérdéseket: hogy ti. miként is áll a helyzet az internetes nyomozással; miféle anyagi érdekek működtetik a gyermek-pornográfia háttérszervezeteit; nem mellesleg: a lányka hogyan és miért működött közre más kiskorúak behálózásában.

Forgalmazza a Cinetel

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.