Snoblesse
A Desiré fesztivál egy kálvária – Pletl Zoltán színész
December 5-ig tart a Desiré Central Station fesztivál.
(2014-11-27)
December 5-ig tart a Desiré Central Station fesztivál.
Nem éppen oroszlánként. Laki Mihály írása.
A 2010-es kudarc óta a folyamatos megújulás állapotában lévő MSZP jelöltje, a 70 éves, nyugalmazott határőrtiszt, Horváth Imre vasárnap valamennyi ellenfelét lemosta a főváros 11. számú egyéni választókörzetében tartott időközi országgyűlési választáson, egymaga megszerezve a szavazatok több mint 50 százalékát. A második helyezett fideszes versenyzőre például 20 százalékot vert.
Aljas hazugság, hogy Orbán Viktor a szegényeket bünteti avval, hogy elveszi a pénzüket, a segélyüket, az adójóváírásukat. Nem igaz! Az igazságos Orbán Viktor a gazdagok pénzét is elveszi. Most épp azokét, akik 2011 után is fenntartották tagságukat a magánnyugdíj-pénztárakban.
Az öreg ősz tartogat néhány szép napot a romkocsmaövezetben elhelyezkedő törzshelyünk vendégeinek; a gyenge, de azért még nem teljes érelmeszesedésben szenvedő Napocska cirmos fényekkel cirógatja az abroszokat, és a sejtekbe költöző jó érzés üdvözletére hamarosan rendelek egy szőke fröccsöt, hogy aztán haladéktalanul belefogjak immár hónapok óta esedékes, de mindeddig szomorú halasztást szenvedett előadásomba a magyar mámor történetéről – mondtam magamnak, mikor szinte a magyar jakobinusok tetterejét idéző járással beléptem a vendéglőm ajtaján.
Tagadhatatlan, hogy hirtelen üggyé vált Magyarország viszonya Európához. Ami persze így nincs, mégis van. S persze mindig is volt. Az sem lehet nagyon vitás, hogy honfitársaink vele kapcsolatos érzelmei vegyesek, pozitív és negatív előjelűek keverednek egymással, s hozzá változó intenzitással. Egy ilyen bonyolult világot nem lehet néhány mondatban összefoglalni, ezért itt csak egyetlen, persze önmagában is összetett részlettel foglalkoznék.
Miért támogatjuk az R-GO és Csepregi Éva koncertjeit adóforintokkal, hogyan tud évente 1200 estén fellépni az ExperiDance, és hogyan jótékonykodhatunk úgy, hogy ezzel nagyon-nagyon sokat keressünk?
Civil jelentés a gyerekesélyről, 2012–2013 címmel publikálta kutatási eredményeit a Gyerekesély Egyesület. A kötet szerint a gyerekszegénység égetőbb probléma a társadalom egészét érintő szegénységnél is. A szegregált oktatás nem segít, a kérdés etnicizálása tévútra visz, a kormány családbarát politikája pedig csak elvben létezik.
Az amerikai szövetségi felsőház hétfőn szavaz Colleen Bell budapesti nagyköveti megbízásáról. Ez nem befolyásolja érdemben a kétoldalú viszonyt: André M. Goodfriend ügyvivő mindenképp marad, és az amerikaiak még az idén újabb kormányközeli személyektől tagadhatják meg a beutazást az Államok területére.
Alaposan kidolgozott, remekül felépített, többrétegű, bátor és becsületes filmet tett le az asztalra Ryszard Bugajski.
Spitzer Barbarát tíz éve ismertük meg egy bensőséges, lassú, szép filmből, amelyben Franciaországba emigrált zsidó nagyszülők leszármazottjaként e bonyolult többes identitás harmadik összetevőjét, a magyart keresi (Ami megmaradt belőle…). A mostani utazás térben szűkebb, de jóval messzebbre visz az időben.
Az Einstürzende még a nyolcvanas években került jól kiérdemelt kultstátuszba – ehhez képest ma is aktívak, ráadásul értelme és jelentősége is van annak, amit csinálnak.
Az idén hatvankilenc éves Bryan Ferry már ötödik évtizede játssza azt, hogy egy megelevenedett Evelyn Waugh-regényalak, esetleg valamelyik megjegyezhetetlen nevű szereplő a Forsyte sagából.
A román független színház legismertebb alkotója újabban saját kutatásain alapuló műveit viszi színpadra. A Trafóban bemutatott darabjában a Securitate archívumának anyagait keveri fikciós eszközökkel.
Nem vitás, hogy nagy és korábban elképzelhetetlen dolgok mennek végbe mostanában az RTL Klub háza táján. Előbb nyíltan kormánykritikussá tették a híradójukat, legújabban pedig megkockáztatták egy közhasznú műsor életre hívását a délutáni műsorsávban.
Ugyan az acb Galéria profilja szerint progresszív kortárs művészeket képvisel, e tág halmazon belül azonban (ki nem mondottan) elsősorban a posztkonceptualista művészeket preferálja – bár az is igaz, hogy legalább ekkora csoportot alkotnak a „politizáló” alkotók is (nem beszélve a két halmaz közötti átfedésről).
Budapesten régebben három építészeti galéria működött folyamatosan: Kévés György, Nagy Bálint és Winkler Barnabás kiállítóhelyei. Mindhárman a saját munkájuk eredményéből forgattak vissza annyit, hogy kiállításokkal tartsák ébren az építészet iránti érdeklődést. Az utóbbi időben már csak két ilyen hely volt: a Budapesti Építész Kamara által öt éve működtetett Fuga és Winkler galériája, a HAP. Most ez utóbbi is bezárt.
Aki elsőre nem érez szimpátiát Békés Márton civilizációkritikus könyve iránt, annak nincs szíve. Aki végigolvasva is egyet tud vele érteni, annak meg nincs esze – fogalmazhatnánk meg egy híres államférfi állítólagos szavai után szabadon, milyen benyomást tett ránk az ifjúkonzervatív szerző Századvég Kiadónál megjelent friss írása.
Ezúttal nem a Rubik-kockára kell gondolni, de ezt az album címlapja rögtön világossá teszi. „Felforgató díszítések a szocializmusban” – valahogy így fordítható le a kétnyelvű (angol és német) kiadvány alcíme.
A cigarettaforgalmazás új szabályozása és a szelektív különadók megint újrarendezhetik a trafiktörvénytől sújtott dohánykereskedelmet. A Fidesz saját trafikosait is bünteti, hogy a jenkinek ártson, Lázár János barátja viszont jól járhat. Kevesebbet szívni nem fogunk.
Néhány éve kezdett elterjedni hazánkban is a neten tartott terápia. Itthon még nincsenek szabályozások, de egyre többen veszik igénybe. Mivel járnak a távolsági webkamerás ülések? – erről kérdeztük a pszichológust.
Tíz éve jelent meg, de nem először. A főváros szerelmesei szerkesztik, nem az illetékesei, és ez egyáltalán nem baj.
Másfél évszázadig végképp kihaltnak tűnt e kedves jószág, de mesterségesen újratelepítették a nagyobb folyókban. Most már annyian vannak, hogy utálni is érdemes őket.