tévésmaci

Kakasok egymás közt

  • tévésmaci
  • 2022. május 11.

Film

Amikor Sztupa és Troché konkolyt próbáltak hinteni a szurikáták közé, a legnagyobb probléma a beilleszkedés volt, az álca.

De megoldották valahogy. S amikor már vígan lebzseltek a szurikátáknál, nem lett annyira sürgetős a konkoly sem. Szokjunk meg, aztán majd hintünk, mondta Sztupa. Ha lesz hozzá kedvünk, hagyta helyben Troché. A szurikáták amúgy olyan semmilyen népség, elvoltak a dolgaikkal, szerettek táplálkozni, aludni és a párzás sem volt idegen tőlük, de nagy terveket nem dédelgettek. Sztupa és Troché küldetésük korai szakaszában a tudomány segítségét is igénybe vették, tegyük hozzá, az elmélyülés különösebb szándéka nélkül. Sztupa előfizetett az Élet és Tudományra, de semmi több. Így csak annyit sikerült kideríteniük, hogy a szurikáták alapvetően kicsikék (ez sok gondot is okozott a beépülésnél), és szeretik a tömegrendezvényeket (ezzel még csak együtt lehet mozogni, legalábbis egy darabon). Tulajdonképpen az egész napjuk egy tömegrendezvény, bár csak ahhoz képest vannak nagyon sokan, hogy olyan kicsik. Kicsiből a kevés is többnek látszik, feltehetően. Mondjuk, tizenkét flamingót legfeljebb egy illegális sejtnek nevezhetünk, de egy tucat szurikáta már egy nagyzenekart is kiad, ráadásul Sztupa és Troché érkezésével is többen lettek.

A napi tömegrendezvényeiket általában figyeléssel töltötték – na, még ezt is kinyomozták a népszerű tudományos cikkekből Sztupáék előre! Bár Ómafa vallomása szerint egy alkalommal, amikor felkereste őket a közeli világvárosban nyitott székházukban, az egyik teremben egy rakás felvágatlan példányt talált a lapból. Egy kávézóasztalon voltak elhelyezve, mint valami ktsz. üzemeltette fodrászati szalonban a Nők Lapják, de ez inkább a kor nyomdaipari fejlettségéről árul el sokat, semmint Sztupa és Troché stúdiumairól, hisz’ az Élet és Tudomány távolról sem mindegyik száma foglalkozott a szurikáták viselt dolgaival. Troché megnézte a tartalomjegyzéket, s ha volt benne szurikáta, felvágta, ha nem volt, ledobta az asztalra, s arra gondolt, hogy érdemes lenne felvenni egy fodrásznőt, ha már ennyi érdekes olvasnivaló akad itt. Vagy egy fogorvost, esetleg két fodrásznőt és egy fogorvost, s a páciensek és kuncsaftok a kezelés és a várakozás után nem csak szépek lennének, de okosak is. De nem lett a dologból semmi, mert menni kellett a szurikáták közé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.