tévésmaci

Kakasok egymás közt

  • tévésmaci
  • 2022. május 11.

Film

Amikor Sztupa és Troché konkolyt próbáltak hinteni a szurikáták közé, a legnagyobb probléma a beilleszkedés volt, az álca.

De megoldották valahogy. S amikor már vígan lebzseltek a szurikátáknál, nem lett annyira sürgetős a konkoly sem. Szokjunk meg, aztán majd hintünk, mondta Sztupa. Ha lesz hozzá kedvünk, hagyta helyben Troché. A szurikáták amúgy olyan semmilyen népség, elvoltak a dolgaikkal, szerettek táplálkozni, aludni és a párzás sem volt idegen tőlük, de nagy terveket nem dédelgettek. Sztupa és Troché küldetésük korai szakaszában a tudomány segítségét is igénybe vették, tegyük hozzá, az elmélyülés különösebb szándéka nélkül. Sztupa előfizetett az Élet és Tudományra, de semmi több. Így csak annyit sikerült kideríteniük, hogy a szurikáták alapvetően kicsikék (ez sok gondot is okozott a beépülésnél), és szeretik a tömegrendezvényeket (ezzel még csak együtt lehet mozogni, legalábbis egy darabon). Tulajdonképpen az egész napjuk egy tömegrendezvény, bár csak ahhoz képest vannak nagyon sokan, hogy olyan kicsik. Kicsiből a kevés is többnek látszik, feltehetően. Mondjuk, tizenkét flamingót legfeljebb egy illegális sejtnek nevezhetünk, de egy tucat szurikáta már egy nagyzenekart is kiad, ráadásul Sztupa és Troché érkezésével is többen lettek.

A napi tömegrendezvényeiket általában figyeléssel töltötték – na, még ezt is kinyomozták a népszerű tudományos cikkekből Sztupáék előre! Bár Ómafa vallomása szerint egy alkalommal, amikor felkereste őket a közeli világvárosban nyitott székházukban, az egyik teremben egy rakás felvágatlan példányt talált a lapból. Egy kávézóasztalon voltak elhelyezve, mint valami ktsz. üzemeltette fodrászati szalonban a Nők Lapják, de ez inkább a kor nyomdaipari fejlettségéről árul el sokat, semmint Sztupa és Troché stúdiumairól, hisz’ az Élet és Tudomány távolról sem mindegyik száma foglalkozott a szurikáták viselt dolgaival. Troché megnézte a tartalomjegyzéket, s ha volt benne szurikáta, felvágta, ha nem volt, ledobta az asztalra, s arra gondolt, hogy érdemes lenne felvenni egy fodrásznőt, ha már ennyi érdekes olvasnivaló akad itt. Vagy egy fogorvost, esetleg két fodrásznőt és egy fogorvost, s a páciensek és kuncsaftok a kezelés és a várakozás után nem csak szépek lennének, de okosak is. De nem lett a dologból semmi, mert menni kellett a szurikáták közé.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Vörösök, proletárok

Annak a fényében, hogy 1990 előtt a párt történetével kizárólag az erre a feladatra delegált MSZMP Párttörténeti Intézet foglalkozott, talán nem meglepő, hogy a kiváló történésznek, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára kutatójának most megjelent munkája az első nem „belülről” érkezett összefoglaló a kommunista eszme és gyakorlat sajátos magyarországi karrierjéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.

Járványkezelés 2.

Az Aphthovirus nemzetségbe tartozó FMDV vírus által terjesztett ragály, amely még március elején ütötte fel fejét egy kisbajcsi szarvasmarhatelepen, olyan országot talált telibe, amelyben nemcsak a beteg embernek, de a beteg állatnak sem könnyű a túlélés.

„Kiásni a dinoszauruszt”

Az Anya csak egy van című monodrámájáért Antistigma-díjat kapott, amelyet azoknak a művészeknek ítélnek oda, akik sokat tesznek azért, hogy egy-egy mentális problémát kevesebb előítélet övezzen. Ennek kapcsán a tabuk ledöntéséről, a problémák kimondásának fontosságáról és a színház erejéről beszélgettünk.

Apja lánya

Míg Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front (NF) alapító atyját 1998-ban, nagyjából hasonló ügyben, mindössze egy évre tiltották el a közügyektől, lányát – igaz, egyelőre nem jogerősen, de azonnali hatállyal – rögtön ötre. Marine Le Pen hiába igyekszik középre pozicionálni pártját és önmagát, akárcsak apja, ő is törvénysértés és képmutatás között keresi a hatalomhoz vezető utat.

Gyávák legyünk vagy szabadok

Hivatalba lépése óta a Donald Trump-adminisztráció vámok sorát vezette be – hivatalosan az Egyesült Államok gazdasági és nemzetbiztonságának megerősítésére. Az efféle lépések sikere és megalapozottsága legalábbis kétséges.

Amerikai álom

Orbán Viktor nagy reményeket fűzött Donald Trump elnökségéhez, ám úgy tűnik, Trumpnak egyelőre elegendő annyi, hogy az EU-ban Magyarország tüske legyen a köröm alatt. Ezen a Danube Institute, a Mathias Corvinus Collegium, a CPAC Hungary kiterjedt, drága kapcsolati hálója sem változtat.