tévésmaci

Kakasok egymás közt

  • tévésmaci
  • 2022. május 11.

Film

Amikor Sztupa és Troché konkolyt próbáltak hinteni a szurikáták közé, a legnagyobb probléma a beilleszkedés volt, az álca.

De megoldották valahogy. S amikor már vígan lebzseltek a szurikátáknál, nem lett annyira sürgetős a konkoly sem. Szokjunk meg, aztán majd hintünk, mondta Sztupa. Ha lesz hozzá kedvünk, hagyta helyben Troché. A szurikáták amúgy olyan semmilyen népség, elvoltak a dolgaikkal, szerettek táplálkozni, aludni és a párzás sem volt idegen tőlük, de nagy terveket nem dédelgettek. Sztupa és Troché küldetésük korai szakaszában a tudomány segítségét is igénybe vették, tegyük hozzá, az elmélyülés különösebb szándéka nélkül. Sztupa előfizetett az Élet és Tudományra, de semmi több. Így csak annyit sikerült kideríteniük, hogy a szurikáták alapvetően kicsikék (ez sok gondot is okozott a beépülésnél), és szeretik a tömegrendezvényeket (ezzel még csak együtt lehet mozogni, legalábbis egy darabon). Tulajdonképpen az egész napjuk egy tömegrendezvény, bár csak ahhoz képest vannak nagyon sokan, hogy olyan kicsik. Kicsiből a kevés is többnek látszik, feltehetően. Mondjuk, tizenkét flamingót legfeljebb egy illegális sejtnek nevezhetünk, de egy tucat szurikáta már egy nagyzenekart is kiad, ráadásul Sztupa és Troché érkezésével is többen lettek.

A napi tömegrendezvényeiket általában figyeléssel töltötték – na, még ezt is kinyomozták a népszerű tudományos cikkekből Sztupáék előre! Bár Ómafa vallomása szerint egy alkalommal, amikor felkereste őket a közeli világvárosban nyitott székházukban, az egyik teremben egy rakás felvágatlan példányt talált a lapból. Egy kávézóasztalon voltak elhelyezve, mint valami ktsz. üzemeltette fodrászati szalonban a Nők Lapják, de ez inkább a kor nyomdaipari fejlettségéről árul el sokat, semmint Sztupa és Troché stúdiumairól, hisz’ az Élet és Tudomány távolról sem mindegyik száma foglalkozott a szurikáták viselt dolgaival. Troché megnézte a tartalomjegyzéket, s ha volt benne szurikáta, felvágta, ha nem volt, ledobta az asztalra, s arra gondolt, hogy érdemes lenne felvenni egy fodrásznőt, ha már ennyi érdekes olvasnivaló akad itt. Vagy egy fogorvost, esetleg két fodrásznőt és egy fogorvost, s a páciensek és kuncsaftok a kezelés és a várakozás után nem csak szépek lennének, de okosak is. De nem lett a dologból semmi, mert menni kellett a szurikáták közé.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.