MaNcs 34. évf. 19. sz. (2022-05-12)
Április 3. után sokat hallottuk, hogy Orbán azért nyert, mert ő ért a nép nyelvén – és ezt a „tényt” végre tudomásul kellene vennie az ellenzéknek meg a nem kormánypárti sajtónak –, továbbá hogy túlzott egyszerűsítés mindent a propagandára fogni. Az empatikusabb, hovatovább önmarcangolásra hajlamosabb felszólalók az itt-ott elhangzó „agymosott” jelzőt pedig kifejezetten kikérték az Orbánra szavazó választópolgárok nevében.
Egyre halványabb emlék a február 1-jei Putyin–Orbán-találkozó. Leginkább a gigantikus asztal jut az eszünkbe róla, no meg az, hogy Orbán szerényen békemissziónak nevezte moszkvai útját.
Valamikor a múlt század 90-es éveinek elején találta azt mondani Szirtes András filmrendező, hogy ha egy forintod van, akkor egy forintból kell filmet csinálni.
Május 9. a legfőbb, „szakrális ünnep” Putyin politikai kalendáriumában. Ehhez a dátumhoz kötődnek elnöki beiktatásai – legutóbb, immár negyedik alkalommal, 2018-ban tett esküt –, s a győzelem napja köré épül teljes politikai hatalma és mítosza. Az idei május 9-én az „Ukrajna feletti győzelem” szentelte volna meg az orosz világhatalmi mítosz újraalapítását, az új Putyin-korszak kezdetét.
Az orosz–ukrán háború második hónapjának végén sűrűsödni kezdtek a hírek az emlékművekről. Kijevben az ostrom alá vett ukrán települések nevére és színeire cserélték a szovjet Hős városok tábláit, Harkivban Zsukov marsall szobrát, Munkácson a második világháborús obeliszket döntötték le, az elfoglalt Henicsenszkben az oroszok első dolga volt, hogy helyreállítsák Lenin szétbontott kőszobrát, Bucsából pedig a tömegmészárlás dokumentumai mellett megérkeztek a szétlőtt köztéri alkotásokról készült fotók is.
Ha a babakocsi kereke beszorul a villamossínek közé, és nem érek vele át a zöldön, mindig a politikusokra gondolok. Őket szeretem a legjobban utálni, hiszen eleve ezért vannak.
Egyedüli képviselőként bojkottálta a parlament alakuló ülését, nem ül be a Momentum frakciójába, de nem akar örökké független képviselő lenni. Továbbra is a parlamenten kívüli munkában, az ellenállásban és az ellenzék újraszervezésében hisz, még ha egyedül maradt is a javaslataival.
Tavaly nyáron bontotta el az állam a Fertő tavi cölöpházakat Fertőrákoson. A területen a hatvanas évek közepétől álltak házak, jellegzetes építészeti összképük miatt turisztikai látványosságnak számítottak. A kormány döntése nyomán életek munkája vált a befektetői mohóság martalékává.
Az ország egyik legmagasabb szennyvízdíját állapították meg az egyik legszegényebb településen, a Békés megyei Dombegyházon, ami a fideszes polgármester szerint is vállalhatatlan. Az emberek lakossági fórumon úgy döntöttek, nem hajlandók fizetni.
Kübekháza független polgármestere Márki-Zay Péter mellett kampányolt, a falu hét pályázatot bukott el. A szintén független deszki polgármester ennél könnyebben boldogul, mártélyi kolléganőjét viszont most buktatta meg a képviselő-testület.
Az Ángyán-jelentésekre, a Korrupciókutató Központra és az Átlátszóra is hivatkozik az Európai Bizottság a levélben, amellyel elindította a jogállamisági eljárást Magyarországgal szemben. Milyen kifogásai vannak a Bizottságnak, és mit tehet a kormány, hogy hozzájusson az uniós pénzekhez?
A homoszexualitás összemosása a pedofíliával, az „LMBTQ-ideológia” démonizálása, a „hagyományos családi értékek” álszent védelme – Lengyelországban is évek óta uszít a kormány az LMBTQ-emberek ellen. A helyzetet itt a számtalan pedofilbotrányba keveredett katolikus egyház aktív befolyása súlyosbítja.
Lengyelországban, akárcsak nálunk, egy anakronisztikus családfogalom ideálképét követve hoznak a politikusok tökéletesen értelmetlen törvényeket, amelyek megkeserítik több társadalmi csoport életét. A keresztény konzervatív kormány és oktatáspolitika azt szajkózza, hogy a család egy apából, egy anyából és a gyerek(ek)ből áll. Igen ám, de a házasságok több mint fele válással végződik. Maria Wojtyszko színműve azt keresi, hogy mit kezdhetnek a gyerekek ebben a légkörben a saját érzéseikkel.
Mundruczó Kornél és Wéber Kata Pieces of a Woman című, a Netflixnek 2020-ban készült filmjének alapját a TR Warszawa színházban bemutatott előadás képezte, s a darabot a Budapesti Tavaszi Fesztiválon most az itteni közönség is láthatta. Az alaptörténet így ismert, egy gyermekét az otthon szülés során elveszítő anyáról szól, ám az előadás sokban különbözik a filmtől, a történet, az időkezelés és a helyszín tekintetében is.
Honnan származnak Bosch zseniális látomásai? Mi magyarázza máig lenyűgöző, misztikus világát? Miért olyan eleven a pokol tornácán égő tűz, és miért megfejthetetlen a földi gyönyörök világa?
A spanyol származású képzőművész a személyes tapasztalatait előbb rögeszmékké duzzasztja, majd abszurd alkotások formájában tárja a közönség elé. Művei tetszetősek: fekete-fehér képek aranybetűs Queen-idézetekkel, táncoló rohamrendőrök barokk bálteremben, gondosan kivágott bankjegyeken feltűnő ismerős és ismeretlen arcok.
A gyöngyösbokrétás jelmez- és divattervező, Zsindelyné Tüdős Klára nevében ő volt a Zsindely: a Horthy-korszak politikatörténetének kutatóit leszámítva, az olvasók számára leginkább talán így lehetne beazonosítani Zsindely Ferenc személyét.
Nem tartom a szülést a női lét elengedhetetlen esszenciájának. Az is meglepett, amikor egy nemzetközi feminista workshopon a saját szülését nevezte meg élete legjelentősebb eseményeként a résztvevők többsége. „Messzemenően hiszek a teremtés tökéletességében, a női test működésének csodájában” – mondja az előszó is.
Volt egyszer egy Norvégia csupa jóravaló polgárral, meg néhány zűrös hátterű fiatallal, utóbbiaknak fura vízióik voltak a világról és meglehetősen extrém elképzeléseik arról, miben rejlik a zenei szépség (sokszor pont a rútságban).
Elég erős május 1-jei anyaggal állt elő a Szabad Európa podcastsorozata. Persze nincs is nehéz dolguk, óriási anyagból válogathatnak a – valamiért meg nem nevezett – műsorkészítők. Itt jegyezzük meg, hogy nemcsak a podcast munkatársai nincsenek nevesítve, de maga a podcast sem: egyszerűen az anyaoldal és az egykori legendás rádiócsatorna nevét viseli.
Hermann Hesse első olvasásra igen filmszerűnek tűnő műveiből eleddig nem készült egyetlen, a gazdag képiségű szövegekhez méltó adaptáció sem.
Az irodát telefingó és beosztottjait lyukas zokniban inzultáló Gary Oldman és a szigorú kiskosztümjeiben, szigorúan összepréselt ajkakkal dirigáló Kristin Scott Thomas az MI5 táplálékláncának két véglete: a hűvös üveggel és fémmel burkolt felső vezetés és a dohos, ragacsos kis irodákba száműzött kegyvesztettek, akik ilyen-olyan okok miatt felsültek a kémszakmában.
A Munkácsy-díjas alkotóval, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanárával új festményeiről, a performance-okról, a jelenről és a nyolcvanas évekről beszélgettünk.
Az ország kedvenc stylistja, de egyéb területeken is dolgozik: látványtervező, blogger, jelen van a bulvártól a szuperprodukciókon át az underground színtérig. Mindezek mellett a vendéglátás is vissza-visszatér az életébe.
Az, hogy immár másfél évtizede nem tudunk úgy benyitni egy moziba, hogy ne szuperhősfilm menjen, Sam Raiminek köszönhető.
Nálunk is ismert szinonimája a „dubajozás” a prostitúciónak
Egy maroknyi mutatós fiatal titokzatos, a boldogságuk felől érdeklődő SMS-t kap.
„Ma már nem csinálnak olyan filmeket, mint a 80-as években” – hangzik el olykor a panasz, s többnyire jogosan, hiszen számos szeretett akcióvígjáték-elem sosem fog már visszatérni a mai mozikba.
A regényt részben bevallottan Herman Hesse Az üveggyöngyjáték című regénye ihlette.
Schubert egyik barátja így jellemezte a zongorista játékát: „Ujjai nem úgy támadnak a billentyűkre, mint ahogy sólyom csap le a húsra.”
A Jesse Hughes vezette Eagles of Death Metalra a legtöbben a Bataclan-tragédia kapcsán fognak emlékezni, pedig elég jó lemezeket csinálnak, élőben meg még erősebbek.
Josh Tillman 2012-ben néhány sikertelen lemezzel a háta mögött úgy döntött, hogy újraalkotja önmagát.
Amikor Sztupa és Troché konkolyt próbáltak hinteni a szurikáták közé, a legnagyobb probléma a beilleszkedés volt, az álca.
Magyarország kormánya hivatalosan azért is ellenzi az olajembargót, mert szerinte (és a Mol szerint) a magyar finomítókapacitást az orosz olajra méretezték. De létezik-e sajátos orosz petrolkémiai minőség?
Minimalista spárgaleves pici nokedlikkel, petrezselyemolajjal
