...volt bennük egy kis rossz érzés, minek az ilyen alakokkal boltolni vagy egyáltalán kezdeni bármit is, de hát egyenesen a polbiztől Óvári kommendálta őt, nagy szolgálat a hazának, és persze személyes szívesség neki, az meg ugyebár valamicske valuta. S minden rossz érzésük szépen be is igazolódott, Pikk Hatalmas Pók egy falon ücsörögve fogadta őket. Igyekezett érdeklődő pofát vágni, de sok foganatja nem volt, hiszen közben szenvedélyesen túrta az orrát. Két kézzel, pontosabban lábbal, vagyis hárommal. Nyolc lábunkból a többség hárommal tudja túrni az orrát, de én négy és féllel, tulajdonképpen öttel, de az ötödikkel nem maradéktalanul, innen a négy és fél, kezdte minden bevezető nélkül, mint akinek sietős a dolga, s már szívesen a lényegre térne, de adóznia kell önön hiúságának. Mindebből Sztupa és Troché azt a következtetést szűrte le, hogy Pikk Hatalmas Pók tudja, hogy az emberek közt mit jelent a nyilvános orrfúrás, s azt pedig feltételezi, hogy ők pedig tudják, hogy Pikk Hatalmas Póknak mást jelent. (Itt Ómafa feljegyzéseiben van egy tintaceruzával eszközölt beszúrás, rosszul olvasható, elfolyott, betűzöm: A pókoknak nincs is orruk. De ez csak arról árulkodik, hogy Ómafa nem értett semmit az egészből.) Persze Sztupa és Troché egyáltalán nem tudták, hogy Pikk Hatalmas Póknak mit jelent az orrfúrás, eddig az sem érdekelte őket különösebben, hogy most Pikk Hatalmas Póknak tényleg van-e orra, vagy egyáltalán bárkinek van-e orra. Annyit tudtak, hogy Pikk Hatalmas Pókkal jó vigyázni. De Troché például ezt a vigyázást is a saját szabályai szerint értelmezte: ha kedvünkért csinálod, nyugodtan abbahagyhatod, Pók, mondta mintegy joviálisan. De Pikk Hatalmas Pók nem lankadt, tudok így is beszélni. Sztupa mindig törekedett valamiféle – enyhén mesterkélt; látványosan, jól észrevehetően enyhén mesterkélt – udvariasságra, de most mégsem bökte ki, hogy hol tanultál meg ilyen szépen beszélni? Leginkább azért, mert Pikk Hatalmas Pók elég rondán beszélt, valahogy köpködte a szavakat. Van itt ez a Pölöskei, mondta. Poloska a nyomorult, mint azt a neve is ékesen bizonyítja, de póknak adja ki magát, még két pluszlábat is növesztett, csekkoltam, nem műlábak, tök igazinak tűnnek. Vele kéne beszélni, hogy csípjen vissza. Tudniillik, a lendületből – fűzte hozzá szavanként Pikk Hatalmas Pók.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
