tévésmaci

Lóvásárfia

  • tévésmaci
  • 2021. szeptember 15.

Film

Amikor Sztupa és Troché felkeresték Pikk Hatalmas Pókot...

...volt bennük egy kis rossz érzés, minek az ilyen alakokkal boltolni vagy egyáltalán kezdeni bármit is, de hát egyenesen a polbiztől Óvári kommendálta őt, nagy szolgálat a hazának, és persze személyes szívesség neki, az meg ugyebár valamicske valuta. S minden rossz érzésük szépen be is igazolódott, Pikk Hatalmas Pók egy falon ücsörögve fogadta őket. Igyekezett érdeklődő pofát vágni, de sok foganatja nem volt, hiszen közben szenvedélyesen túrta az orrát. Két kézzel, pontosabban lábbal, vagyis hárommal. Nyolc lábunkból a többség hárommal tudja túrni az orrát, de én négy és féllel, tulajdonképpen öttel, de az ötödikkel nem maradéktalanul, innen a négy és fél, kezdte minden bevezető nélkül, mint akinek sietős a dolga, s már szívesen a lényegre térne, de adóznia kell önön hiúságának. Mindebből Sztupa és Troché azt a következtetést szűrte le, hogy Pikk Hatalmas Pók tudja, hogy az emberek közt mit jelent a nyilvános orrfúrás, s azt pedig feltételezi, hogy ők pedig tudják, hogy Pikk Hatalmas Póknak mást jelent. (Itt Ómafa feljegyzéseiben van egy tintaceruzával eszközölt beszúrás, rosszul olvasható, elfolyott, betűzöm: A pókoknak nincs is orruk. De ez csak arról árulkodik, hogy Ómafa nem értett semmit az egészből.) Persze Sztupa és Troché egyáltalán nem tudták, hogy Pikk Hatalmas Póknak mit jelent az orrfúrás, eddig az sem érdekelte őket különösebben, hogy most Pikk Hatalmas Póknak tényleg van-e orra, vagy egyáltalán bárkinek van-e orra. Annyit tudtak, hogy Pikk Hatalmas Pókkal jó vigyázni. De Troché például ezt a vigyázást is a saját szabályai szerint értelmezte: ha kedvünkért csinálod, nyugodtan abbahagyhatod, Pók, mondta mintegy joviálisan. De Pikk Hatalmas Pók nem lankadt, tudok így is beszélni. Sztupa mindig törekedett valamiféle – enyhén mesterkélt; látványosan, jól észrevehetően enyhén mesterkélt – udvariasságra, de most mégsem bökte ki, hogy hol tanultál meg ilyen szépen beszélni? Leginkább azért, mert Pikk Hatalmas Pók elég rondán beszélt, valahogy köpködte a szavakat. Van itt ez a Pölöskei, mondta. Poloska a nyomorult, mint azt a neve is ékesen bizonyítja, de póknak adja ki magát, még két pluszlábat is növesztett, csekkoltam, nem műlábak, tök igazinak tűnnek. Vele kéne beszélni, hogy csípjen vissza. Tudniillik, a lendületből – fűzte hozzá szavanként Pikk Hatalmas Pók.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.