„Úgy éreztem magam, mint Indiana Jones, aki a frigyláda nyughelyéül kijelölt, gigantikus raktárba téved, annyi dobozba zárt, 30 éve elzárt anyagot találtam a Lucasfilm archívumában” – kezdi a Lucasfilm könyvesrészlegének non-fiction szerkesztője, aki három hatalmas, minden igényt kielégítő kötetben tárta fel a szentháromságot alkotó trilógia, a IV–VI. epizód történetét. Hogy a könyvek a lehető leghitelesebb képet adják a Csillagok háborúja, A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér elkészültéről, Lucas nemcsak a dobozait, hanem az emlékeit is házi történetírója rendelkezésére bocsátotta. A jelentős Star Wars-ológussal telefonon beszélgettünk.
*
Magyar Narancs: Hogy ment a munka Lucasszal?
Jonathan Rinzler: Elvégeztem a kutatómunkát, George meg elolvasta, mire jutottam, és ha volt korrigálnivaló, korrigálta. Ezek után leültem vele, és órákon át kérdezgettem. Ideális alany volt, mert nem szólt bele, mik kerülnek a könyvekbe. Egy sztorira azért nyomatékosan felhívta a figyelmemet. Szerette volna, ha tudom, hogy ugyanaznap, mint mikor elindult Cannes-ba 1971-ben, egy közeli barátjának gyereke született. A kérdéses barát Francis Coppola volt, az épp születendő gyermek pedig Sofia Coppola. Sofia megszületett, Lucas pedig finanszírozóra talált az American Graffitihez.
| ||
MN: Coppola Lucasnak szánta az Apokalipszis mostot, őt szemelte ki rendezőnek. Lucasnak végül választania kellett: vagy Vietnam, vagy egy távoli galaxis. Az eredmény közismert.
JR: Nehéz döntés volt, hiszen Lucas éveket ölt az Apokalipszisbe. A forgatókönyvet író John Miliusszal dolgozott karöltve. De mire elkezdődhetett volna a forgatás, már ott volt a Star Wars is, és George végül nemet mondott Coppolának. Azzal érvelt, hogy nem akar még egy olyan nyomasztó mozit csinálni, mint amilyen az első filmje, a THX 1138 volt. Valami boldogítóbbat akart, és a Star Warsban bőven megvolt ez a lehetőség. Ők ketten, Lucas és Coppola ez idő tájt elválaszthatatlanok voltak, de ez nem egy klasszikus mentor-tanítvány leosztás volt, noha kétségtelen, hogy Coppoláé volt a vezető szerep. Az esőemberekben Lucas még asszisztensként dolgozott Coppola keze alá, és Coppola volt az, aki rávette Lucast, hogy maga írja a forgatókönyveit.
MN: Lucas már az American Graffiti idején pedzegette, hogy szeretne egy grandiózus űroperát készíteni. A Csillagok háborúja történetének kiötlése azonban évekbe és kismillió jegyzetfüzetébe tellett – egyik változat követte a másikat. Mikor kezdett körvonalazódni a ma már mindenki számára jól ismert történet?
JR: George technikája elég sajátos volt, legalábbis ami az első, a 77-es Star Warst illeti. Ő ugyanis nem újraírta a sztoriváltozatokat, hanem mikor a végére ért, gyakorlatilag elölről kezdte az egészet. A korai változatokban Anakinnak, aki ekkor még nem Skywalker, hanem Starkiller néven futott, szóval ennek az Anakinnak az apja egy félig ember, félig gép Jedi volt. Mire George a negyedik változathoz ért, már Darth Vaderről olvashatjuk ugyanezt, miközben Anakin Starkiller Luke Starkillerre változott. És már nem Jedi volt, csak egy fiú a farmról. Hát, így ment ez. A sztori kezdetben Kuroszava filmjéhez, a Rejtett erődhöz hasonlított, majd a fantasymesék irányába ment el, és előkerült az áhított kiberkristály is. Csak mindezek után kezd felismerhetővé válni a ma ismert történet: George-ra mélyen hatottak Carlos Castaneda híres Don Juan-történetei; ezek is szépen beépültek a Star Warsba, ezek hatására kapott spirituális töltetet az egész. De George az Apokalipszis mostból is átmentett bizonyos dolgokat, főleg a hatalommal való visszaélés témáját. George-on kívül persze a külső körülmények is formálták az alakuló galaxist, a filmet finanszírozó Fox stúdió például menet közben alaposan meghúzta a költségvetést, ezért George arra kényszerült, hogy az eredetileg az Alderaan bolygóra tervezett birodalmi börtönt a Halálcsillagra helyezze át. Ezzel megspórolt egy helyszínt, és nyert egy feszesebb forgatókönyvet. A legnagyobb fordulatra azonban már a forgatáson került sor; már javában folytak Tunéziában a felvételek, amikor George elhatározta, hogy megöli Obi-Wan Kenobit.
MN: Amit Alec Guinness, érthető módon, igencsak nehezményezett.
JR: George úgy mesélte nekem a történetet, hogy Guinness, mikor forgatás közben értesült a hírről, hogy Obi-Wan elég hamar búcsút int az élők világának, első felháborodásában fel akart állni; nagyon közel volt ahhoz, hogy búcsút intsen a Star Warsnak, és hazautazzon Angliába. George azonnal akcióba lendült, hogy maradásra késztesse: a meggyőzés egy ebéd formáját öltötte, George szerint ez volt élete egyik leghosszabb ebédje. A nagy, fekete keretes szemüveget viselő fiatal filmrendező azt bizonygatta a veterán angol színésznek, megannyi nagy szerep megformálójának, hogy higgyen neki, Obi-Wan halála csak jót tesz Obi-Wan jelenlétének; test nélküli hangként él majd tovább, és ily módon sokkal erőteljesebben lesz jelen, mint testestül. A technika akkori állása mellett igen nehéz volt George-nak meggyőznie Guinnesst, hogy ez miként kivitelezhető. De végül mégis sikerült.
| ||
MN: Volt idő, hogy Guinness szóba se jöhetett volna, mert Lucas japán színészekkel képzelte el az űroperáját.
JR: Azért nem volt ez több futó gondolatnál, egy-két hétnél nem tarthatott tovább. Kuroszava hatása alatt George el-eljátszott a gondolattal, hogy a nagy japán színésszel, Toshiro Mifunéval játszatja el Obi-Want. Míg Obi-Want Mifune, Han Solót egy afroamerikai színész játszotta volna a csak Lucas fejében létezett változatban. De voltak ennél cifrább elképzelései is: Luke, vagyis hát a főszereplő, könnyen lehetett volna lány is. Készültek is olyan látványtervek, melyeken Luke Skywalker nem fiú, hanem lány.
MN: Harrison Ford sokat lobbizott azért, hogy Han Solo A Jedi visszatérben hősi halált halhasson, de Lucas nem engedett. Voltak érvei is?
JR: Harrison hiába nyomult, Lucasnak esze ágában sem volt kiiktatni Solót. Bár Lawrence Kasdan (A Birodalom, A Jedi és Az ébredő erő forgatókönyvírója – a szerk.) is szeretett volna kinyírni legalább egy fontos szereplőt, még neki sem sikerült, George ebbe sem ment bele. „Nem, mi nem fogunk szereplőket öldösni. Gyűlölöm, ha a filmek ezt csinálják – tiltakozott Lucas. – Ha a közönség megszeret valakit, nagy igazságtalanság a nézővel szemben, ha aztán kinyírjuk.”
MN: A nyolcvanas években Magyarországon tömegesen gyártották a hamis Star Wars-figurákat; volt minden a fröccsöntött Darth Vadertől a megcsúfított Yodáig. A magyar filmplakátok is erősen barkácsjellegűek voltak, igaz, művészi kivitelben. Lucas tudott a KGST-országok elhajlásairól?
JR: Azt nem tudom, hogy maga Lucas tudott-e ezekről, erre utaló dokumentumokat nem találtam az archívumban, de a stúdió, a Twentieth Century Fox biztosan képben volt, és nyilván, amit csak lehetett, megtettek, hogy megállítsák a fröccsöntőket. De az alapján, amit elmondott, ez a kísérletük aligha járhatott túl nagy sikerrel. A kalózkodás azonban nem csak a kommunista blokkra és a nyolcvanas évekre volt jellemző. Már én is a Lucasfilm alkalmazottja voltam, amikor még mindig érkeztek jelentések hasonló ügyekről. A poszterek más lapra tartoznak, egyet-kettőt, például a Jedi magyar és lengyel plakátját fel is vettem a könyvembe. Ezek nagyon szép és szürreális darabok, látszik rajtuk, hogy a rajzoló, megfelelő forrás híján, kénytelen volt a saját feje és a kor plakátrajzolási technikái után menni. Igazi korlenyomatok és saját értékkel bíró műalkotások egyben. Ki is függesztettem őket az irodámban.
| „Hétpecsétes titok” Az Aftermath (Utóhatás) az első azon regények sorában, melyek kifejezetten A Jedi visszatér és Az ébredő erő közti űrt hivatottak történetekkel megtölteni. A szerző, Chuck Wendig ímélen válaszolt kérdéseinkre. Magyar Narancs: A birodalmi főgonosz ezúttal nőnemű. Ez némi változatosságot jelent a filmekhez képest. Chuck Wendig: Nőnek nő, ez kétségtelen, és negatív figura is, de mint ilyen, egyáltalán nem tipikus jelenség. Bizonyos szempontból pozitív hős, a birodalmiak szempontjából mindenképpen az. A Birodalom darabjaira hullott, különböző frakciók versengenek a hatalomért. A császár halott, és holtában már nem kell annyira tisztelni. Van olyan birodalmi, aki még így is kitartóan hódol neki, van, aki lekicsinylő véleménnyel van róla. Izgalmas írói játék volt egy térdre kényszerített, szétesett Birodalmat ábrázolni. Meg akartam érteni, mi játszódik le a birodalmi fejekben. MN: És a gyomrokban? Egy elejtett megjegyzéséből mintha arra lehetne következtetni, hogy létezik közétkeztetés a Birodalomban. CW: Utalást legfeljebb arra találni, hogy létezett egy kantinféle a Halálcsillagon, ahol nagyban ment az italozás. Felteszem, a csillagrombolókon is kell lennie efféle intézménynek. Ám fájdalom, a rohamosztagosok ellátása aligha lehet jobb, mint valami rossz börtönkaja. Valami szörnyű, ragacsos massza lehet a napi fejadagjuk. MN: A könyv írásakor szabadon garázdálkodhatott a Star Wars-karakterek között, vagy voltak azért tiltott zónák? CW: A szentháromságként nyilvántartott karakterekhez – Luke, Leia, Han – nem nyúlhattam, illetve csak módjával. Máskülönben azt csináltam, amit csak akartam. Kezdetben úgy volt, hogy a zombiapokalipszist elregélő Z, világháború mintájára egymáshoz csak lazán kapcsolódó, szórványosan elszórt történetek alkotják a könyvet, de ezt később elvetettük. Noha a nyomai azért itt-ott fellelhetők. MN: Hát igen, egyszer csak feltűnik két fejezet között Han Solo és Chewbacca, majd ugyanilyen hirtelen el is tűnnek… CW: De nem örökre, mert a folytatásban, melynek Book Two: Life Debt lesz a címe, nagyon is visszatérnek. MN: Solo legalább felbukkan, de Luke nincs sehol. Összesen, ha kétszer említik a nevét. Miért? CW: Ez hétpecsétes titok. MN: És azt mire véljük, hogy a Birodalom ünnepelt hőséről, egy hősi halált halt kormányzóról a regényben azt suttogják, valójában nemi baj vitte el? CW: Miért ne lehetne nemi betegséget kapni a galaxisban?! Valahogy a gyerekeknek is meg kell születniük, amiből egyenesen következik, hogy a szex nagyon is létező galaktikus tevékenység. |
