Film

Mavericks - Ahol a hullámok születnek

  • Kovács Bálint
  • 2012. december 29.

Film

Ha valaki képtelen megbirkózni a gondjaival, s egy függőségbe menekül, amivel folyamatosan a halált kockáztatja, abból kétféle film születhet. Vagy dráma egy drogosról, elrettentő példaként minden nézőnek, vagy dráma egy sportolóról, követendő példát állítva mindenki elé. Mivel a kilencvenes években az amerikai Jay Moriarty apjának elvesztése és a korán rászakadt túl nagy felelősség traumáját nem drogokkal enyhítette, hanem a gyilkos óceáni hullámok meglovaglásával, a Mavericks az utóbbi kategóriában indul - nagyvonalúan eltekintve minden meglepetéstől. Rég volt ilyen nehéz nem szurkolni azért, hogy a főhőst csapja már egy hegyes sziklához valamelyik hullám, vagy legalább történjen valami előre nem látható.

A Mavericks olyan, mintha nem is maga a film lenne, hanem egy oktatóanyag arról, hogyan kell sportolóról filmet készíteni. A csóró kölyökről, akit otthon nehéz körülmények várnak, derüljön ki, hogy istenadta tehetsége van a szörfhöz/pingponghoz/ipari alpinizmushoz. Szemeljen ki egy még az ő határain is túlmutató célt. Kerítsen egy szigorú, de csupaszív tanítót, felkészülés közben legyen szerelmes valakibe, és szerezzen ellenséget is. Viszonylag hamar jöjjön rá, hogy valójában nem is a hullámokkal/szörnyű kínai pingpongzsenivel/hihetetlen magasságú irodaház felső szintjének ablakaival kell szembenéznie, hanem valamivel, ami mélyen belül bántja. Számoljon le a démonaival is. S merüljön fel, hogy mindez hiába volt, mert lehet, hogy a feladat teljesítése közben meghal. Ne haljon meg. Vége főcím.

Még sok is ennyi izgalom egy filmbe.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.