Vígjátékot ígérnek sok-sok romantikával, de nem lehet eldönteni, hogy az alkotók viccet akartak csinálni a történetből vagy tényleg komolyan gondolták az ígéretük betartását. Micsoda? Ötéves jegyesség? Hogy valaki öt évig járjon jegyben, az éppenséggel nem tűnik túl életszerűnek, a főszereplők határozatlansága már annál inkább. Az úgy kezdődött, hogy Violet (a csinosan unalmas Emily Blunt megformálásában) állást kapott a Michigani Egyetemen - Tom szerint semmi az a röpke két év! De Violet előléptetése még néhány évi kötöttséget jelent, így az esküvő időpontja egyre messzebbre kerül. S minél régebb óta járnak jegyben, annál feszültebbé válik a viszonyuk, miközben a szegény nagyszülők szép sorban elmennek. A temetések pedig egy vígjátékban is jócskán hátráltatják a szerelmesek terveit. Viszont ez a vígjáték nem túl fergeteges, a gyász meg nem elég mély. Ráadásul nincsen semmilyen kontraszt az emberi érzések e két véglete közt. Fapofával, szenvtelenül persze lehet nevettetni, mint azt már annyian bizonyították, de egykedvűen aligha.
Az esküvőt végül kétszer halasztják el. Először a michigani állás örömére, másodszor a csók miatt, ami Violet és a professzora között esik. Tényleg, ez még kimaradt a gyász és a szerelem mellől: a féltékenység, ki csal meg kit, de legfőképp mi számít csalásnak. Tom (Jason Segel játéka a film kétségkívül legkellemesebb része) elveszíti a nagylábujját, a gatyáját, végül a menyasszonyát. A jegygyűrű lekerül Violet ujjáról. Mindketten a jegyesség vesztesei. De mit mondjon akkor a néző?
Forgalmazza a Universal
