Film

Mielőtt megismertelek

Film

Bár egy darabig igyekszik álcázni magát, ez mégiscsak egy telivér könnyfakasztó darab, mely valahová az Életrevalók és a romantikusan haldoklós áramlat (pl. Csillagainkban a hiba, Most jó) közé helyezi magát. A gazdag és jóképű Will Traynor egy balesetben lebénul és szülei a szétszórt, különc (és teljesen képzetlen) Lou-t fogadják fel mellé, hogy gondját viselje. Jojo Moyes (az eredeti regény szerzője és a film forgatókönyvírója) biztosra ment: van osztálykülönbség, ép és fogyatékkal élő között feszülő ellentét, de a szerelem mégis szárba szökken.

Csakhogy itt több dolog nem működik, mint amennyi igen – mégis valahogy némi humorral, egy-két vaktában eltalált jellemzéssel és a giccs meglepően sokáig sikeresen keresztülvitt kerülgetésével sikerül elevickélni a végkifejletig. Már ott meg kellene halnia az egésznek, hogy a két főhős között nincs meg a szikra – a film végén sem értjük, hogyan szeret egymásba az egzaltált, egzotikus öltözködésű prolilány és a kifinomult arisztokrata (nem a társadalmi szakadék a baj). Emilia Clarke és Sam Claflin színészileg sincsenek egy súlycsoportban. A drámai akadályokat csupán Claflin veszi, Clarke csak grimaszol – a film színészi hőse a méltóságteljesen szenvedő Janet McTeer.

Mindeközben beleszaladunk az eutanázia kérdésébe is, az viszont meghaladja mind a színészek, mind a kezdő (és iparosprofilú) rendező kompetenciáját. Szemérmesen (gyáván) hallgatunk a test szenvedéseiről. S végül minden menthetetlenül giccsbe fullad (annyit mondanánk: hulló falevél) – de előtte nevettünk néhányat.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.