Film

Mielőtt megismertelek

Film

Bár egy darabig igyekszik álcázni magát, ez mégiscsak egy telivér könnyfakasztó darab, mely valahová az Életrevalók és a romantikusan haldoklós áramlat (pl. Csillagainkban a hiba, Most jó) közé helyezi magát. A gazdag és jóképű Will Traynor egy balesetben lebénul és szülei a szétszórt, különc (és teljesen képzetlen) Lou-t fogadják fel mellé, hogy gondját viselje. Jojo Moyes (az eredeti regény szerzője és a film forgatókönyvírója) biztosra ment: van osztálykülönbség, ép és fogyatékkal élő között feszülő ellentét, de a szerelem mégis szárba szökken.

Csakhogy itt több dolog nem működik, mint amennyi igen – mégis valahogy némi humorral, egy-két vaktában eltalált jellemzéssel és a giccs meglepően sokáig sikeresen keresztülvitt kerülgetésével sikerül elevickélni a végkifejletig. Már ott meg kellene halnia az egésznek, hogy a két főhős között nincs meg a szikra – a film végén sem értjük, hogyan szeret egymásba az egzaltált, egzotikus öltözködésű prolilány és a kifinomult arisztokrata (nem a társadalmi szakadék a baj). Emilia Clarke és Sam Claflin színészileg sincsenek egy súlycsoportban. A drámai akadályokat csupán Claflin veszi, Clarke csak grimaszol – a film színészi hőse a méltóságteljesen szenvedő Janet McTeer.

Mindeközben beleszaladunk az eutanázia kérdésébe is, az viszont meghaladja mind a színészek, mind a kezdő (és iparosprofilú) rendező kompetenciáját. Szemérmesen (gyáván) hallgatunk a test szenvedéseiről. S végül minden menthetetlenül giccsbe fullad (annyit mondanánk: hulló falevél) – de előtte nevettünk néhányat.

Forgalmazza a Fórum Hungary

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.