„Miért kérjünk hozzá állami pénzt?”

  • Czibolya
  • 2015. március 1.

Film

Szimler Bálint és Rév Marcell Kodály Method-sorozatát záró, Balaton Method című mozija közösségi finanszírozással valósult meg, így több szempontból is új fejezetet jelenthet az ébredező magyar film számára.

magyarnarancs.hu: Alig egy évvel ezelőtt a Kodály Methodról mint tetszhalott projektről beszéltetek. Hol a fordulat?

Szimler Bálint: Egyszerre túl sok vasat tartottunk a tűzbe, felapróztuk magunkat, így nem csoda, hogy a projekttel kapcsolatban a stábon belül is lankadt a lelkesedés. Az viszont már a Kodály Method aktív időszaka alatt felmerült bennünk, hogy a sorozat megkoronázásaként össze kellene hoznunk egy nagyobb szabású, egész estés mozit, ám akkor nem sikerült ehhez szponzort találnunk.

Aztán pár hónappal ezelőtt épp a Kodály Method Facebook-oldalát böngészve ugrott be az ötlet: ha az a néhány ezer rajongónk fejenként bedobna egy ezrest, abból le tudnánk forgatni egy filmet. Így jutottunk a közösségi finanszírozás ötletéhez, amely ráadásul már csak igényfelmérésnek sem utolsó: minden szempontból ez volt a mi belépőnk, hogy kellünk-e még vagy sem.

magyarnarancs.hu: A Kodály Method hagyományosan nonprofit vállalkozásként működött.

Szimler, Rév

Szimler, Rév

Fotó: Németh Dániel

Rév Marcell: A Kodály Method epizódjai szinte nulla forintból készültek, de volt, mikor mi magunk, illetve Muhi András Pires producer egészítette ki a költségvetést. A sorozattal párhuzamosan tartottunk tematikus bulikat, amelyeken az epizódokban szereplő zenekarok gyakorlatilag szívességből léptek fel: ezen estek bevételéből tudtuk finanszírozni a legszükségesebb technikai kiadásainkat.

SZB: Örökké viszont nem lehet szívességeket kérni. A főiskoláról kikerülve indítottuk a Kodály Methodot, ahogy viszont az évek alatt minden segítőnknek állása, komolyabb projektjei lettek, egyre nehezebbé vált havi szinten ingyenmunkára összecsődíteni azt a néhány jóakarót.

magyarnarancs.hu: Mennyire bizonyult hatásos megoldásnak az új típusú finanszírozás?

SZB: Három hónapot adtunk magunknak, hogy összegyűljön a minimálisnak belőtt összeg az egyik közösségi finanszírozó oldalon. Bár ezt sikerült határidőn belül elérni, a film költségvetése és vele együtt a forgatókönyv is tovább és gyakorlatilag folyamatosan bővült. Mikor belevágtunk, legfeljebb kilenc-tíz zenekarral szerettünk volna dolgozni, ám a végén a résztvevők felduzzasztott listáját már egy egész estés játékfilmbe is csak nagy nehezen tudtuk beleszuszakolni.

Úgy álltunk hozzá, hogy a hír, amelyet a sikeres közösségi finanszírozás generálhat, legalább annyit ér, mint maga a pénz. És valóban, a kampánynak köszönhetően sikerült megnyernünk olyan szponzorokat, mint az OTP vagy a MasterCard.

magyarnarancs.hu: Szerintetek mennyiben jelenthet valós alternatívát a magyar független filmnek a közösségi finanszírozás?

SZB: Pont azért jöhetett egyáltalán szóba ez a módszer, mert a Kodály Method sohasem az önmegvalósításról szólt számunkra. Persze, nem tudtuk magunkat teljesen kiradírozni a filmekből, de ez mindig is inkább szólt a közösségről és az alázatról, mintsem a saját mániáink vászonra viteléről.

A közösségi finanszírozás szempontjából ez hálás dolog: a film zenéről szól, a zenekaroknak pedig vannak rajongóik, tehát eleve már csak miattuk is sokan támogatták a projektet. Pedig a társadalmi és közösségi felelősségvállalás, ha úgy tetszik, csapatmunka, ma nem nevezhető bevett formának Magyarországon. Itt alaphangon azok a finanszírozási kampányok vannak előnyben, amelyek a felajánlott pénzért cserébe valami konkrét terméket képesek szolgáltatni: egy menő cipőre sokkal nyugodtabb szívvel dobnak össze az emberek, mint egy filmre.

RM: A Kodály Method ráadásul már egy ismert projekt volt, adott közönséggel. Ha viszont a semmiből jössz, frissen végeztél és szeretnéd körbeadni a kalapot, nem valószínű, hogy működni fog. A közösségi finanszírozás tehát pont azoknak nem járható út, akik a legjobban rászorulnának.

magyarnarancs.hu: Miért nem a Filmalaphoz fordultatok?

RM: Ez nem az a film. A Balaton Method piaci alapú produkció, popzenével és többé-kevésbé jól futó zenekarokkal, amely – egyelőre úgy tűnik – képes eltartani önmagát. Miért kérjünk hozzá állami pénzt?

magyarnarancs.hu: A Balaton Methoddal egy fejezetet zártok le. Kőbe van vésve a finálé?

RM: Gyakorlatilag puszta jó kedvünkből kezdtünk bele a Kodály Methodba, sohasem szántuk annak a zenei tablónak, amelynek sokan mondják. Annyi igaz, hogy ez a közeg kevéssé, de leginkább sehogy sem dokumentálja saját magát, ahogy az is, hogy nem lenne jó, ha ebből az időszakból is ugyanúgy kellene előkaparni az információmorzsákat, padlásfelvételeket, mint a nyolcvanas évek underground termését manapság.

magyarnarancs.hu: Mennyire lehet esszenciális egy ilyen gyűjtés?

RM: A Balaton Method valóban nem a gyermekkorunk legszebb nyara ihlette játékfilm, ahogy nem is nevezném átfogó tablónak, csak egy filmnek, amelyért azt hiszem, senkinek nem tartozunk elszámolással.

Amit megörökítettünk, a mainstreamnek azon része, amely számunkra befogadható, és amely óhatatlanul körülvesz, beszivárog az életedbe, megfűszerezve néhány rejtettebb, mondhatni underground előadóval a saját, szubjektív gyűjtésünkből.

magyarnarancs.hu: Milyen felelősséggel jár egy ilyen alulról építkező projekt?

RM: Egy szubkultúráról forgattunk egy szubkultúrának. A Balaton Method innentől járja a saját útját, nekünk pedig hagyni kell, el kell engednünk, és tovább haladni. Mi filmeket készítünk, most csináltunk egyet, és még fogunk párat.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.