A kiállításhoz írt szövegében a művész meg is indokolja, hogy milyen megfontolásból választotta e művészeket; a művészet nagy egészének megértéséhez elengedhetetlen a jelentős alkotók (nem feltétlenül festők) „gondolatiságának tanulmányozása”. A létrejövő munkák G. Horváth mini-művészettörténeti asszociációit ötvözik a művészekről (nem feltétlenül művészi szempontból) készült fényképek alapján készült portrékkal. A végeredmény egy nagyon személyes nézőponton átszűrt, tiszteletteljes és néhol igen humoros világ, ahol a „művészszentek” saját, jelentős vagy kevéssé ismert attribútumaikkal együtt, saját művészi vagy személyes terükben jelennek meg.
A kiállítás a képzőművészet iránt érdeklődők számára egyfajta kalandtúraként vagy kvízként is funkcionálhat – lévén kevés olyan művész van, akinek szinte mindenki ismeri az arcát (ők: Warhol, Jeff Koons, Cindy Sherman, esetleg a Marina Abramović – Ulay páros). Így leginkább a megidézett művek segíthetnek. Itt van Max Ernst az Übü király című munkájával, Piero Manzoni a dobozba zárt ürülékével, a pixel pop arttal Roy Lichtenstein, a céltáblájával Jasper Johns, Julian Schnabel az obligát porcelán cserepekkel, illetve Willem de Kooning örök témájával, a nővel, vagy Georg Baselitz, természetesen fejjel lefelé. Az egyik dupla (tehát két táblából álló) művön Modigliani és Jeanne Hébuterne osztozik; utóbbi nem csupán Modigliani múzsája, de jegyzett festőművész is volt. Máshol Damien Hirst és Banksy kerül egy képmezőbe. Hirst ezernél jóval több (2008-as adat) foltfestménnyel „gazdagította” a művészet történetét (ezek közt akad olyan mű, amely közel 26 ezer különböző színből áll) – ráadásul e munkákat még nem is ő, hanem a műhelye készítette, Banksy pedig kvázi megrongálta e műcsoportot egy, a „képet” a fal mögé söprő takarítónővel. Hasonlóan megosztó (hájpolt/túltolt) alak Jeff Koons; G. Horváth képén pont egy olyan nyúlszoborral (is) pózol, amelyért 2019-ben egy aukción 91,1 millió dollárt fizettek ki (ebből a rozsdamentes acélból készült, a nyuszilufi alakját imitáló műből 3 darab készült). Feltűnik Anish Kapoor azzal az 1992-es művével, amely a látogatóknak elsőre egy földre rajzolt fekete körnek tűnt, egészen addig, míg egy kíváncsi személyt elnyelt a fekete lyuk és le nem zuhant 2,5 métert (túlélte).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
