Színház

Magánügyek, közügyek

Gólem Színház: A tíz hónap Babilon-ügy

Kritika

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

A tíz hónap Babilon-ügy egy valós, több évtizeden át tartó küzdelem története. Küzdelem a túlélésért, majd egy lágerben írt napló kiadatásáért. Galló Olga szépírói készségekkel és ambíciókkal, újságíróként került az auschwitzi megsemmisítőtáborba, ahol az elsődleges túlélési stratégiája az írás volt. (A könyvről szóló kritikánkat lásd: Az individuum luxusa, Magyar Narancs, 2025. május 28.)

Kalandos szökését követően több mint húsz év elteltével volt képes először újraolvasni a naplóját. Később megpróbálta kiadatni, ez hosszas huzavona után, magánkiadásként és erősen csonkolt, átszerkesztett formában sikerült is. A teljes kézirat az idén jelent meg a Magvetőnél, annál a kiadónál, amely a személyes történetet anno a stílusa és színvonala miatt alkalmatlannak ítélte arra, hogy közüggyé váljon. Galló Olga története ezzel az előadással másodszor is révbe ért. A naplórészletekből és korabeli levelezésekből szerkesztett darabot a szerző unokája, Fullajtár Andrea adja elő.

A színpadra emelt dolgozószoba-belső és a színészen lévő nadrágkosztüm a maga konfekcióeleganciájával az 1970-es, 1980-as évek szocreál dizájnját kottázza le. A gépelt lapokkal kitapétázott falrészlet a hiábavalóság el­emelt érzetét oltja a korhű realitásba. Fullajtár Andrea decens, értelmiségi nőként jelenik meg és úgy is beszél – ezzel pedig el is érkezünk az előadás gyenge láncszeméhez, a szövegkönyvhöz.

A naplórészletek keresetlen leírásai közé idegen testként lírai részek ékelődnek, amelyeknek a színvonala is kétes: szépelgő vagy éppen elborzasztani akaró irodalmiaskodások. A darabba szőtt, kiadás környéki kérvények és elutasítások hangneme hivatalos és szenvtelen: izgalmas kordokumentumok, ám drámai alapanyagként súlytalanok. Márpedig az alkotók döntése alapján ez az előadás jelen­ideje: több mint harminc évvel vagyunk a lágerben átéltek után. A levélváltások szövege azonban nem ad olyan kapaszkodót, amelyből átélhetővé válna a kiadatás személyes tétje. Ezzel a hiánnyal Fullajtár Andrea sem tud mit kezdeni, így a jelen idejű dráma helyén egy asszertív nő próbálkozásait látjuk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.