Film

Mission: Impossible – Titkos nemzet

  • - kg -
  • 2015. szeptember 6.

Film

Tom Cruise bejutott már a Kremlbe és a Vatikánba, és már itt van a szomszédban: ideje ­riasztani a nemzetbiztonságot, mert Tom már a bécsi operaházban akciózik, igaz, az előző rész meg Pesten, a Keleti pu.-n kezdődött. A tét ezúttal a kancellár élete és egy Turandot-előadás zavartalan lebonyolítása: a Nessun Dorma és Ethan Hunt találkozása az operában csodás kombináció, és ahogy az operával szemközti Palmers fehérnemű-szaküzlet is beúszik a képbe, az már maga a közép-európai couleur locale. Egy halállal végződő lemezbolti eligazítás során John Coltrane is szóba kerül, szóval zeneileg és fehérneműileg még sosem volt ennyire penge a sorozat. Azt már az előző (negyedik) részben sikerült eltalálni, hogy mi a kikacsintások és a furmányos akciók helyes aránya; a jól működő formulát sikerült is átmenteni, ami már önmagában dicséretes, hát még, ha hozzávesszük, hogy a kémfilmtörténelem legjobb pillanataiból szemezgető ötödik rész minden egyes akciójelenete kisebbfajta műremek: James Bond jobban teszi, ha sürgősen felköti a gatyáját, mert Cruise-ék csúnyán beelőztek. És lehetett volna ez még sokkal jobb is, mert az ötödik Mission még úgy is nyerő, hogy Alec Baldwin és Jeremy Renner rutinból ellazsálja az egészet. Ha még ők is beindulnak, az már tényleg túl nagy csapás lett volna a szolid műfaji középszer arcába. Említhetnénk még a víz alatt, a londoni ködben és a brit miniszterelnök közelében elkövetett akciókat, de talán ennyiből is kiderült: a nyár legszórakoztatóbb hollywoodi látványosságáról áradozunk.

A UIP–Duna Film bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A politikai kötődés volt a meghatározó a Városi Civil Alap pénzosztásánál

Jól látszódik, hogy a Városi Civil Alap támogatásainak megítélésénél fontos szerepe volt a politikai beágyazottságnak. A közpénzből kitartott szervezetekről készített gyűjtésünk második részében olyan alapítványokat és egyesületeket veszünk górcső alá, amelyek pontosan illeszkednek abba a politikailag elkötelezett hálózatba, amelyen keresztül az alap pénzei évek óta áramlanak.

Az örökmozgó

  • Molnár T. Eszter

A darab, legalábbis a leírása szerint a mobilitást tematizálja, az úton lét, a meg nem érkezettség generációs tapasztalatát. A fluid meghatározatlanság valóban végigkíséri az előadást, az egymás után sorakozó jelenetek feszültségét a többértelműség és a jelentések interferenciája táplálja.

Tokióban hazatalál

Álmos képű amerikai színész bolyong Tokió­ban… de ez nem Bill Murray kiégett cinikusa, ahogy a japán főváros sem az a neonban úszó, idegenül pislákoló metropolisz, mint az Elveszett jelentésben.

A juhász és a techno

Egyszer volt, hol nem volt, élt, éldegélt özvegy apjával és néma kisöccsével Észak-Macedónia térerőben fogyatékos hegyei közt egy szegény jörük juhászlegény (a jörükok egy Balkánon ragadt török népcsoport).

Kísérleti színész

A brit színész külföldön húsz éve folyamatosan műsoron lévő darabjában a cselekmény maga tökéletesen elsikkad az aktuálisan felkért színész egyéni drámája mellett. Ketten játszanak; egyikük állandó szereplő, a hipnotizőr – a magyar színpadon Bodor Géza –, a másik viszont előadásonként változik, aszerint, hogy az alkotók kit kérnek fel. Ezúttal Balázs Andreára esett a választás.

Aparegény PTSD-vel

Megosztó könyv, elutasítottságának mértéke attól függ, ki milyen mértékben kezeli tabuként a gyermek-szülő kapcsolatot a közösségi térben. Növeli az ellenérzések amplitúdóját, hogy az apa, akiről és akinek a betegségéről és haláláról a bejegyzések szólnak, a magyar kultúra ikonikus személyisége volt, és a róla kialakuló negatív kép a legenda lebontásával is jár.

Térbe írt emlékezet

A kiállítás az otthon alapélményét, érzelmi és fizikai dimenzióit járja körül. Az otthon mint az emlékezet tere jelenik meg, miközben a tárlat egyáltalán nem melankolikusan nosztalgikus, sőt az anyagot nézve a veszteség hidege is megérint.