A Szaturnuszról jött, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy amíg itt volt, a világűrből magával hozott kozmikus szabadság érzését a zene nyelvén keresztül átadta a sápadt földlakóknak. Sun Ra szabad zenéje korunk igazi csodáinak egyike. Dzsessz is, meg nem is. Tánczene is, meg nem is. Törzsi zene is, meg nem is. Punk-rock is, meg nem is. Szilaj, felkavaró, csupa élet kavalkádja a hangoknak. 1993-ban hagyta el a Földet, de zenekara töretlen lendülettel muzsikál tovább. Vezetőjük, Marshall Allen szinte a kezdetektől Sun Ra társa volt, és a fél évszázados múltra visszatekintő Arkestra az ő irányítása alatt is hengerel. Persze ez már egy másik zenekar. Kevésbé vakmerő és megveszekedett. Szvingesebb, könnyedebb. Szórakoztatóbb, a kifejezés hagyományos értelmében. A színes, csillogó ruhákba bújt bácsik döbbenetes energiával fújják. Mindenki vigyorog. Egyikük hirtelen breakbemutatót rögtönöz a színpad előtt. A kongák hangja felveri a dzsungelt. Marshall Allen félreteszi a szaxofont, és bizarr fúvós szintetizátorával küld jeleket mesterének a világűrbe. A Földön minden oké. Vagy legalábbis nincs még minden veszve.