"Verjük a Frigyládát"

Francis Ford Coppola filmrendező

Film

Mostanában a teljes művészi szabadságot és a kisebb filmeket favorizálja. Új filmje, a Tetro személyes hangvételű darab, mely a "semmi sem így történt, de minden igaz" művészi ars poetica jegyében született. Francis Ford Coppola e-mailen válaszolt a Narancs kérdéseire.

Magyar Narancs: A Keresztapában Tom Hagent alakító Robert Duvall nagy tangós, és híres Buenos Aires-rajongásáról. Tőle jött az ötlet, hogy a Tetrót épp az argentin fővárosban forgassa?

 

Francis Ford Coppola: Buenos Airesbe nem a tangó vitt, s nem is Duvall, hanem a lányom. Először akkor jártam arra, amikor Sofia, a lányom Lick the Stars című rövidfilmjét bemutatták egy ottani fesztiválon. Nem volt nehéz megkedvelnem a várost, és ebben a tangónak éppúgy szerepe volt, mint a kulináris élvezeteknek és a kiváló boroknak. Egyébként meg, ha a saját zsebemből finanszírozok egy filmet, és a Tetrót az én pénzem bánta, két dolognak kell megfelelnie a forgatásra kiszemelt országnak: fontos, hogy jól váltsák a dollárt, és fontos, hogy erős kulturális hagyományai legyenek a helynek. Utóbbi azért is fontos, mert felkészült helyi szakembergárdát feltételez, és mert a művészek kiválasztását is megkönnyíti.

MN: Eredetileg Javier Bardemnek is osztott szerepet, de végül egy másik spanyol, az ugyancsak Almodóvaron edződött Carmen Maura kapta a szerepet.

FFC: Javier már a Tetro előtt, a főleg Romániában forgatott Youth Without Youth című filmem kapcsán képbe került. Szeretett volna játszani benne, de az ilyenkor szokásos egyeztetési problémákon elbukott a dolog. De nem adtam fel, megmutattam neki a legfrissebb forgatókönyvemet; Javier pedig bejelentkezett a filmbeli irodalomkritikus szerepére, mely egy kicsi, de fontos szerep. Aztán telt-múlt az idő, Javier karrierje egyenesen ívelt felfelé, s miután megkapta az Oscart, mindenképpen el akart vonulni, hogy kipihenje magát. Megkért, hogy mentsem fel a Tetróban vállalt kötelezettsége alól, én meg persze hagytam, hadd menjen. Ami már csak azért sem esett nehezemre, mert ekkorra már motoszkált bennem az ötlet, hogy nőt csináljak a kritikusból. Így lett a szerep Carmen Mauráé.

MN: A Mircea Eliade írásából készült Youth Without Youth (a filmet 2007-ben mutatták be, de Magyarországot mindmáig elkerülte - a szerk.) a főszerepet alakító Tim Roth sajátos jellemzése szerint olyan, mintha Az elveszett frigyláda fosztogatóit egy művészfilmes készítette volna.

FFC: Kutya legyek, ha értem, mire célzott. Szerintem elég hűen követtem Mircea Eliade kisregényét, és a filozófiai mélységeket tekintve is verjük a Frigyládát. Az sem jelent éppenséggel dicséretet, ha leművészfilmesezik manapság az embert. Én mindenesetre szeretem a filmet.

MN: Köztudott, hogy több film rendezését is azért vállalta, hogy kikeveredjen az adósságaiból, illetve, hogy elkészíthesse régóta dédelgetett filmtervét, a Megalopolist.

FFC: A tartozást, amit felhalmoztam és vissza kellett fizetnem a banknak, a One From the Heart című filmemnek köszönhettem. Tíz kemény évembe került, hogy visszafizessem, ez pedig azt jelentette, hogy kénytelen voltam évi egy filmet megcsinálni. A negyvenes éveim gyakorlatilag erre mentek el. Ami pedig a Megalopolist, ezt a napjainkban játszódó utópiát illeti, 9/11, az ikertornyok katasztrófája meghiúsította a tervemet. Épp New Yorkban forgattam a second unit stábbal, amikor leomlottak a tornyok, a filmnek pedig a katasztrófa utáni helyzetben befellegzett. Még mindig megvannak a kezdeti felvételek, gondosan őrzöm őket, de hogy lesz-e még ebből film, arról a leghalványabb fogalmam sincsen.

MN: Ugyancsak nem lett semmi Jack Kerouac Úton című regényéből, pedig abból is nagyon szeretett volna filmet csinálni.

FFC: Nem lett film, legalábbis általam nem, de Walter Salles épp most fogott neki. Már nem bánom, mostanában úgyis inkább a saját fejem után megyek, inkább hagyom az irodalmi műveket másra. A saját történeteim jobban érdekelnek.

MN: Visszatérni látszik az a kísérletező kedv, ami a pályája korai szakaszát jellemezte, legalábbis az utóbbi két filmje ebbe az irányba mutat. A kilencvenes években rendezett filmjeit azért nehéz lenne megvádolni szerzői attitűddel.

FFC: Ha hiszi, ha nem, engem mindig is az a vágy hajtott, hogy a magam örömére forgassak, és erre is törekedtem mindig, amennyire a lehetőségeim engedték. Ez a vágy talán akkor feszített a leginkább, amikor erre nem volt módom, ez pedig a már említett törlesztő évekre esett, amikor gyakorlatilag a banknak dolgoztam. Miután az utolsó részletet is visszafizettem, abban maradtam magammal, hogy három kommersz még belefér, s ekkor következett a Jack meg Az esőcsináló. De a második után besokalltam, s azt mondtam, álljon meg a menet!

MN: Nemrégiben arról kérdezték egy interjúban, hogy a kortársai közül kitől vár még izgalmas műveket, mire rávágta, hogy George Lucastól. Valóban A klónok háborúja rendezőjére gondolt?

FFC: Nem nyelvbotlás volt, valóban Lucasra gondoltam. George Lucas szerintem egy nagyszerű experimentális filmrendező, és ha többé már nem akarja bizonyítani, hogy mekkora nagy kasszasiker-gyártó, és visszatér a személyes hangvételű, kisebb filmekhez, biztos vagyok benne, hogy sokaknak kellemes meglepetést fog okozni.

Neked ajánljuk