Olvasói levelek
Olvasói levelek
Ekotrip Magyar Narancs, 2010. március 18. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2010.
Narancs XXII. évf. 14. szám(2010.04.08.) (2010-04-08)
Ekotrip Magyar Narancs, 2010. március 18. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2010.
Szégyenletes, törvénytelen, pimasz Magyar Narancs, 2010. április 1. Kedves MaNcs, igaza lehet a szerk.-nek abban, hogy az elmúlt hetek választási bizottsági történései között található olyan, amely az MDF tudatos és módszeres ellehetetlenítését célozta.
A szerk: Inkább hagyjuk Magyar Narancs, 2010. március 18. Kedves MaNcs, tisztelt Szerk.! Alaposan gyepáljátok az MTV-t a választási kampánnyal és a miniszterelnök-jelölti vitával összefüggésben.
Ha jön az álom Magyar Narancs, 2010. február 25. Utódpártra vagy elődpártra? Magyar Narancs, 2010.
Magyar Narancs, 2010. március 18. Olvasói levelek Magyar Narancs, 2010.
Rekontra - Miért szavazok az MSZP-re? című cikkemre négy reakció is érkezett az LMP-t támogató szerzők részéről, amiért köszönettel tartozom. Különösen Erőss Gábor olvasói leveléért vagyok hálás, amiben politikailag rokonszenves és szakmailag kompetens módon érvel az LMP integrációpárti oktatáspolitikája mellett. "Ehhez a baloldalinak is nevezhető programhoz kérjük a 'baloldali liberálisok' (...) támogatását" - írja, amit a magam részéről szívesen meg is adok: örömmel támogatok minden, a társadalmi integráció előmozdítására irányuló törekvést, még ha szavazni nem is egy programjának bizonyos aspektusaiban "baloldalinak is nevezhető" pártra szeretnék, hanem egy baloldalira. Nemcsak azért, mert én történetesen baloldali liberálisként azonosítom magamat, hanem azért is, mert fontosnak tartom az elsöprő fölényben lévő jobboldal ellensúlyának erősítését.
Ha nem lesz műsorváltozás, fél héttől McLeod lányai (auszt. kalandfilmsor., 67. rész), fél nyolckor Híradó sporthírekkel és időjárás-jelentéssel, 8-tól Üdítő (Szilágyi Tibor műsora), 9-től Az Este (40 perc), majd éjfélig a Párizs, Texas (NSZK-angol-francia filmdráma, r.: Wim Wenders). Ez a magyar közszolgálati televízió nemzeti főadójának (M1) április 9-i főműsoridős programja. Másnap kampánycsend, vasárnap szabad választások. Valószínűleg az 1980-as pártállami választásokat megelőző napon sem fordított az ügyre ennél kevesebb műsoridőt az MTV, pedig akkor csak a Hazafias Népfront jelöltjei indultak a vasárnapi nagy megméretésen.
Minden rosszban van valami jó. Legutóbb Elek István, Unger Anna és Ungváry Krisztián írásait olvasva (Magyar Narancs, 2010. március 25.) felmerült bennem, hogy lehetséges a dolgoknak egy másik nézőpontja is. Nézzük tehát a dolgokat innen, vagyis a visszájukról. Hazánkban az elmúlt jó egy évtizedben megfordult a politikafilozófia régi közhelye, amely a Mandeville által értelmezett példázat nyomán közhelynek számít, hogy az emberi közösség érdekei és a közösség vezetőinek ambíciói között erős érdekellentét lapul. A moralizáló megközelítések korlátozott érvényessége a morál határainak kijelölését ösztönözte A méhek meséje, avagy magánvétkek - közhaszon című munka gondolatmenetében. Mandeville az egyes ember féktelen önzése és a közjóra vezető minimum kölcsönös kiegyenlítettségének a fenntartását javasolja. Egyszerűbben és aktuálisan fogalmazva: az önmegtagadó fideszes és a korrupt maszopos mítosza - a társadalmi realitásokat és a fideszes önkormányzatokat ismerve - nem tűnik életszerűnek. De ha a magánbűnök nem lehetetlenítik el a közhaszon érvényesülését, akkor ki kell egyeznünk ezzel a mélyen emberi dologgal, amit mostanában jobb híján lopásnak nevezünk, és ezt a cselekvést el kell fogadnunk mint emberit, ha az mégis a közhaszonra vezet. A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját - írták már Mózes könyvében is. De akkor mégis mi változott meg hazánkban drámai módon az utóbbi években?
Magyar Narancs, 2010. március 18. Kedves MaNcs, tisztelt Szerk.! Alaposan gyepáljátok az MTV-t a választási kampánnyal és a miniszterelnök-jelölti vitával összefüggésben.
Magyar Narancs, 2010. február 25. Utódpártra vagy elődpártra? Magyar Narancs, 2010.
1922. október 1-jén az MTK és a VAC szereplésével rangadót játszottak a Hungária körúton. A Vívó és Atlétikai Club kiválóan szerepelt a bajnokságban, a korszak egyik legjobb klubja ellen sem lépett esélytelenül pályára. A mérkőzés pikantériája volt, hogy sokan mindkét szereplőt "zsidó csapatnak" tekintették. A cionista mozgalom égisze alatt született VAC esetében ez kézenfekvő volt, az MTK-t pedig társadalmi beágyazottsága, a klub által hordozott jelentéstartalmak miatt tartották annak, aminek. A mérkőzés jom kippur napjára esett, ezért a VAC kérésére a találkozót délelőtt rendezték - a szélsőjobboldali Magyarság nem is felejtette el megjegyezni, hogy az MTK-nak is "ekkor kezdődik a hosszúnapja". A korai kezdés ellenére 8000 néző volt kíváncsi a találkozóra, ami azonban nem épp ünnepi hangulatban zajlott le: fél órával a vége előtt, 2-1-es VAC-vezetésnél a bíró tömegverekedés miatt lefújta a találkozót.
Ajtó csapódik, villany gyúl, Jó reggelt!, a nővér, milyen rendes, felébreszt a tükrözésre, de nem, lázat mér, és vért vesz, fél öt, ez nem igaz, dühöngök és örülök, még másfél órát alhatok. Ha tudnék.
Mit tegyenek most vasárnap azok, akik nem akarják, hogy a Fidesznek kétharmada legyen az új Országgyűlésben?
Azt állítják róla, hogy túl bonyolult, ezért egyesek időről időre egyszerűsíteni akarják. Pedig megérthető. Mi azért szeretjük a magyar választási rendszert, mert az a legfőbb célkitűzése, hogy minél több szavazat hasznosulhasson, azaz a lehető legtöbb választópolgár érvényesíthesse politikai akaratát. Négy évvel ezelőtti ismertetőnk frissített változata következik.
A kistérség sajátos civil intézménye az Igazgyöngy Alapítvány. Az általa működtetett berettyóújfalui Alapfokú Művészetoktatási Intézmény foglalkozásain 26 település gyerekei vesznek részt délutánonként. Vizuális nevelés, integráció és szegénygondozás, így együtt.
Magyar Narancs: Mi az LMP fő célja, ha bekerül a parlamentbe? Schiffer András: Időrendben az elsődleges célunk, hogy benyújtsuk azokat a törvényjavaslatokat, amelyek az antikorrupciós 12 pontunkból következnek, illetve azokat, amelyeket a magyar demokrácia megújítása szempontjából szükségesnek tartunk. Erkölcsi kötelezettségünknek fogjuk érezni, hogy például a parlamenti küszöb leszállításával és az ajánlószelvény-gyűjtés eltörlésével kapcsolatos javaslatainkat gyorsan előterjesszük. Hosszabb távon pedig szeretnénk következetesen képviselni a programunkat, elsősorban a tiszta közéletre, illetve a zöld fordulatra és az esélyteremtésre vonatkozó elképzeléseinket. És nem utolsósorban rajtunk múlik, hogy lesz-e kemény és hatékony kontrollja a következő, vélhetően nagy többséggel rendelkező kormánynak. De jórészt az is az LMP bekerülésén múlik, hogy tud-e a Fidesz kétharmadot szerezni, vagy sem. MN: Miért rajta múlik? SA: Mert ha például hárompárti az Országgyűlés, akkor néhány mandátummal kevesebb kell a kétharmadhoz. MN: Ön lenne a frakcióvezető? SA: Fogalmam sincs, ki lesz a frakcióvezető.
"A baloldal mindig a progresszió erős bástyája volt, erről nem mondhatunk le. Ezt kell összehangolni a szolidaritással, az esélyegyenlőséggel és az igazságossággal. Mert a versenyképesség és a szolidaritás között nem vagy, hanem és van."
A Lehet Más a Politika, az MDF és az MSZP listavezetőjét elsősorban nem a programjukról kérdeztük - eleget beszélhettek azokról máshol, ráadásul mi is épp az előző oldalon zártuk le a témát -, hanem arról, hogy milyen parlamenti (ellenzéki) munkára készülnek, hogy mit gondolnak az elmúlt évekről és a valószínűsíthető győztesről. Az utóbbi párt miniszterelnök-jelöltjét is szerettük volna megszólaltatni, de a Fidesz sajtóosztályának a jelek szerint nem sikerült időpontot találni az interjúra.
Négyévente a pártok rákényszerülnek, hogy írásba foglalják, mit gondolnak a világról és Magyarországról. Programokból idén sincs hiány: a színvonal hullámzó, a hangnem az olykori harcias szónoklatokhoz képest kifejezetten visszafogott. Sokkal vidámabb azonban így sem lesz tőlük az ember.
A Harvard francia születésű professzora a gazdasági növekedés titkát kutatja, ami innováció nélkül bajosan képzelhető el. De mi az innováció titka? Mit kell érte tenniük a vállalatoknak, és mit az államnak? Erről faggattuk pár hete Budapesten, amikor átvette a Rajk László Szakkollégium Neumann János-díját.
Amit az Audrey Horne zenekarról tudni lehet, már el lett mondva az előző lemez, a Le Fol megjelenésekor (Magyar Narancs, 2008. május 29.), így csak dióhéjban ismételjük át újból.
Õszintén szólva nem érdekel, hogy Glenn Brown (1966) az affirmáció vagy a mash-up, esetleg mindkettő elkötelezettje, amint azt a róla olvasott himnuszok és bírálatok kulcsszavakként említik. Nem érdekel, hogy a képzőművészeti múlt kisajátítását és bekebelezését vagy a zenei plágium legális változatát preferálja. Ami viszont nagyon is foglalkoztat: az a meghökkentően ellenszenves festészeti praxisa, amelyhez fogható alig-alig látható, s hogy ez vajon miért tetszik olybá, mintha az elmúlt évtized egyik legfontosabb, de legalábbis legizgalmasabb képzőművészeti teljesítménye lenne. Vagyis miért az?!
A honlap létrejötte mögött illuzórikus feltételezés áll: a honpolgár azt a pártot választja, amelynek programjával a leginkább egyetért. A gondolat abszurd, de a megelőlegezett bizalom, a letörhetetlen reménykedés megható.
Constant Craving. Nyilvánvaló, hogy alig akad zenehallgató, akinek k.d. lang nevének említésekor ne ez a kilencvenes évek eleji - többek közt MTV-s klipjéről is elhíresült - rádiós sláger jutna az eszébe. A kanadai dalszerző-énekesnő életműve ugyan nem zseniális vagy korszakalkotó, mégis árnyaltabb annál, hogy tulajdonosa afféle egyslágeres csodaként vonuljon be a könnyűzene történetébe. A most megjelent, dupla és tripla kiszerelésben egyaránt piacra dobott Recollection című válogatás többé-kevésbé éppen erről szólhat: összefoglalni egy, az általános vélekedéshez képest gazdagabb karriert.
A The Beatles Antológia megjelenése óta a magyar könyvpiacon évről évre felbukkannak ún. "pazar" könnyűzenei kiadványok, melyeket csak azért nem mondanánk albumnak, mert annak ilyenkor más jelentése van. Természetesen nem arról van szó, hogy e könyvek szerzői és kiadói (esetleg hősei) mindenféle kutyaütőt próbálnak színes mázzal bevont műnyomón "klasszicizálni" - úgy tűnik, a szuperkönyv valóban csak a legnagyobbaknak jár, emlékeim szerint a Beatles mellett csupán a Stones, a Pink Floyd és a U2 büszkélkedhet ilyesmivel - legalábbis magyar fordításban.
Kultúrák, ha találkoznak. Hát a néni honnét való? Én bizony a messzi Guernsey szigetéről, kicsiny farmom van ott, egyszerűen, de szépen élünk, én és a vetemények, Londonba sem önszántamból jöttem, hanem mert a kislányom nem veszi fel az átkozott telefonját azóta, hogy az a szörnyű merénylet annyi életet követelt.
A rocktörténet számos kulcsfontosságú eseményéről, folyamatáról sajnálatosan hiányosak az ismereteink. Még mindig nem tudjuk biztosan, hogy mi történt azon az októberi estén, amikor Elliott Smith életét vesztette, vagy hogy mi zajlott a színfalak mögött a Kyuss utolsó, a zenekar feloszlásához vezető turnéján, netán, hogy javított-e az együtt töltött évek alatt dr. Landy Brian Wilson mentális állapotán vagy inkább rontott rajta?
A suszter maradjon a kaptafánál - tartja a mondás. Persze akadhatnak kivételek, és a She & Him projekt mögött álló Zooey Deschanel feltétlenül ezt a kategóriát erősíti.
A definitív módon igazi Trebitsch, Trebitsch-Lincoln Timóteus Ignác kétségkívül páratlan kalandoréletutat futott be Pakstól a brit alsóházi tagságon, majd dühödten angolellenes cikkek írásán át a német szélsőjobbig, és onnan is tovább, egészen Kínáig, ahol buddhista szerzetes lett. Többek között az ő életútját ismerteti a Múlt-kor magyar felfedezőket és kalandorokat bemutató tematikus blokkjában.
Epikus és néhol gótikus, mint a Nick Cave and The Bad Seeds vagy a Crime and The City Solution - nem véletlen, ugyancsak ausztrál zenekarról van szó, ráadásul egy szintén karakteres, "súlyos" dalszerző-frontemberről, és ami a Bad Seedst illeti, Martyn P. Casey basszusgitáros személyében zenészátfedésről is.
A fájdalom és a humor keverékét keresem - mondta volt a közelmúltban Nick Hornby ezeken az oldalakon (Mancs, 2010. február 4.), s hogy ez mennyire így van, és a szerző nem szokott át a hátunk mögött például a "pátosz és a vízibalett" keverékére, azt ez a film is bizonyítja. Nagyon úgy fest, az Egy lányról az utóbbi idők talán legjobban sikerült Hornby-műve, még ha nem is Hornby írta, csak adaptálta (s ilyen minőségben került karnyújtásnyira az Oscartól).
orgánuma számomra az a hang, amit még akkor is szívesen hallgatnék, ha csak tiroli népdalok eljódlizására használná, épp ezért nem volt számomra kérdéses, hogy március 31-én az ő koncertjét választom a Subwaysével szemben. A Dead Can Dance-ben is az ő dolgai tetszettek jobban - nem mintha Lisa Gerrard életműve nem bővelkedne gyöngyszemekben, elég csak a (Stephen King-féle) Köd című filmben is elhangzó drámai The Host Of Seraphimre gondolni.
Mit kapunk, ha a 2001-es Bridget Jones naplójának rendezője hét év kihagyás után belefog egy londoni illetőségű poszt-9/11-es (valójában poszt-7/7-es) dráma szerkesztésébe? Nos, szolidabb és kulisszahasogató szimbólumok hagymahéjaiba csomagolt halk panaszszót, finoman meghintve egy kis összeesküvés-elmélettel (a receptúra konstansával). Arról van ugyanis szó, hogy a mindennapi terrorveszéllyel a legalkalmatlanabb pillanatokban is szembenéző (titkos munkaalkoholistának tűnő) férj újbóli távollétét egy kétségbeesésből elkövetett félrelépéssel feldolgozni próbáló fiatal anyuka a heti futballmeccsen elveszít mindent, ami számít neki - nyilván afféle isteni büntetésként, fentebb leírt helytelen magaviseletéért. Valami ilyesmi történik Londonnal is Sharon Maguire víziója szerint; hibásan áll a kultúrák különbözőségéhez, meg úgy általában a világ szociális kérdéseihez, s megkapja a magáét (levegőbe röpül a lelátó, a halottak száma meghaladja az ezret) - ám egyikük sem ezt érdemelné.
rés a présen: Nyakunkon a fesztiválszezon, nyilván mindenhol játszotok idén is, mint "sztárzenekar". Hátulról, a dobok mögül hogyan éled meg ezt? Zaza: Idén kevesebbet fesztiválozunk.
Amikor a szobor felszállni s repülni készült, Sztupa és Troché direkt úgy öltöztek, mintha sima hétköznap lenne. A megszokott kényelmes darabjaik közül válogattak, a rendesnél kicsit nagyobb gondossággal, hogyan is lehetnének még önmaguk számára is minél kevésbé feltűnők.
A múlt héten még a basszbariton fach hódító fellépésű ifjú arszlánjának tapsoltunk (sőt néhányan elragadtatottan visítottak is feléje), ám az elkövetkező napokban már a basszisták öregistenét köszönthetjük Budapesten. A 72 esztendős Jevgenyij Nyesztyerenko jön ugyanis hozzánk, a nagy basszista, aki 1970-es margitszigeti debütálása óta fényes, helyesebben inkább kormos pályafutásának mindahány szakaszában járt már nálunk, s aki ezúttal a Kocsis Zoltán vezette Nemzeti Filharmonikus Zenekar patetikus koncertjén lép majd a dobogóra (Nemzeti Hangversenyterem, április 10., fél nyolc).
Bizonyos szókapcsolatok csak dalban fordulnak elő, és nem biztos, hogy így szólnak: "vabab subidubi". Itt van például a vak varjúcska.
MEGÚJUL A COLOSSEUM Kb. 20 millió euróba kerül a római Colosseum egy évig tartó restaurálása.
A világ legkülönfélébb tájairól szalajtott tömegmészárosok, háziasszonyok, pankrátorok és rongybabák kergetőznek a vásznakon, páran összejönnek, mások inkább lövöldöznek, néha elhúz egy karaván, miközben a háttérben a Blur és a White Stripes húzza a talpalávalót. A héten startoló fesztiválon műsorra tűzött valamivel több mint 60 film (és 9 versenymű) között még az is jó eséllyel talál kedvére valót, akit (nem épp elítélhető módon) elrettent a tengerészeti szakzsargon kiapadhatatlan használata. Előzetesben szemezgettünk a kínálatból.
Tíz éve ő az első rendezőnő, akinek alkotását hivatalosan Dogma-filmmé nyilvánították. Most Lynn Barber brit újságírónő Nick Hornby által adaptált memoárját vitte filmre Egy lányról címmel. Az Olasz nyelv kezdőknek, a Wilbur öngyilkos akar lenni 51 éves dán rendezőjével a Berlini Filmfesztiválon beszéltünk.
32 éves, volt színész és filmrendező, jelenleg színházi rendező és társulatigazgató (a Szputnyikban). A Schauspielhaus Grazcal közösen létrehozott produkciójával (Az óra, amikor semmit sem tudtunk egymásról) meghívást kapott Európa egyik legrangosabb színházi fesztiváljára, a Berliner Festspiele keretében megrendezett Theatertreffenre. Bodó Viktorral legújabb grazi premierje, a Liliom után beszélgettünk a Schauspielhaus büféjében.
Miközben nincsen énnekem bátorságom ahhoz, hogy szembeforduljak a gránitkeménységű állítással, mely szerint Shakespeare Lear királya úgy hibátlan és gyöngyszem, ahogy van, halkan megjegyzem, hogy a dráma elejének lélektani bakugrásával minden előadás megküzd. Lear király ugyanis úgy darabolja föl és osztogatja szét birodalmát és királyságát, hogy a legcsekélyebb mértékben sem ismeri saját nagykorú gyermekeit, ráadásul nem veszi észre a hízelgést, hazugságot sem. (Amúgy Gloucester is így van ezzel - a birodalmat és koronát leszámítva.)
Január elsején csak a Gergely-naptár bevezetése, tehát a katolikus országokban 1582, de Angliában például csak 1752 óta kezdődik az év. Ez csillagászati megfontolások értelmében ésszerű, ám a természet éves körforgásához kapcsolódó tapasztalatok a tavaszi évkezdet mellett szólnak, hiszen micsoda baromság hóban-fagyban, metsző szélben új esztendőt indítani (vö. kemencesut). Nyilván már csak ezért sem ment egyszerűen az átszokás, és a tájékozott okostojások emiatt hülyíthették a tavaszi napéjegyenlőséget követően földhözragadtabb társaikat azzal, hogy csak most jött el az új év. Azok meg bolond módra elhitték, vidulni kezdtek. Talán innen ered az április elsejei bolondok napja a hülye viccekkel a kioldódott cipőfűzőtől az aratás előtt álló spagettimezőkig. Legalábbis ez az egyik a szokás gyökereit eddig eredménytelenül kereső ellenőriz(het)etlen feltevések közül, amelyek többsége valami pogány tavaszünnepet sejt a dolog mögött a nevében is a vidámságra, jókedvre utaló római Hilaria-ünnepkör mintájára (amely azonban sajnálatos módon csak március 28-ig tartott).
Az Egyesült Államok egyik első tűcsereprogramjának elindítója, az intravénás drogfüggők ellátását egy helyszínen tömörítő ún. "one-stop-shop" központ alapítója, több nagy vihart kavart, a tűcserét népszerűsítő médiakampány kiötlője. A székhelyét pár éve New Yorkból Amszterdamba áttevő, manapság leginkább tanácsadással foglalkozó szakemberrel egy szófiai konferencián beszélgettünk.
Miután megsemmisült több mint ezer állatot bemutató múzeuma, kizárólag megrendelőknek dolgozik. De mellette kiállításokat szervez és iskolai szemléltetőeszközöket újít fel.
Több mint húsz évig tartó huzavona ért véget 1970. április 2-án, amikor Fock Jenő miniszterelnök a Népstadion állomáson átvágta a nemzetiszínű szalagot, s ezzel megindult a forgalom a kelet-nyugati metró első szakaszán, a Deák tér és az Örs vezér tere között.
Hosszú kényszerszünet után végre működésbe lépett a Nagy Hadronütköztető - az első eredmények pozitívak.
Keresőtrend Jelentősen megnőttek a választásokkal kapcsolatos internetes keresések: sokkal többen kíváncsiak a pártokra és a listavezetőkre. Messze a legtöbben a Jobbikra keresnek a magyar interneten.