Szemrevaló - új német filmek

Néma csönd

  • K. G.
  • 2011. szeptember 22.

Film

Kislányok gyilkosát keresi a rendőrség, csupa kiégett, zsarunak csak jóakarattal látszó alak - egyeseket a nyomozás hiábavalósága húzza, mások saját magánterheik alatt vánszorognak.

Az elkövetõ valamivel jobb passzban van; aligha árulunk el titkot, hogy õt Ulrich Thomsen, a dán film több nyelven is perfekt, bárhol (pl. Hollywood, Budapest) bevethetõ vendégmunkása alakítja - a mozipedofilok pedantériájával és kiskorúakra táguló orrlikakkal. Adekvát alakítás ez egy adekvát filmben, mely külalakra nagyon is megfelel egy céhes mestervizsga követelményeinek. Magyarul (németül) az, ami: egy Európában iskolázott, de Hollywoodba vágyó fiatalember be- vagy épp kilépõje (lásd még Antal Nimród és a Kontroll esete). Idõnk jó része a tengerentúli munkavállaláshoz elengedhetetlen ismeretek (dinamikus kameramozgás, pazar beállítások és sok más hangulati nyalánkság) demonstrálásával telik, kellõképpen flottul, a műfaj által megkövetelt borús hangulatban. Csak amikor a magukból (vagy másokból) épp kifordulni készülõ szereplõkön állapodna meg a kamera, akkor akad meg az olajozott gépezet egy pillanatra: nem több ez aprócska zavarnál, épp csak az tűnik fel, de az sem bántó módon, hogy a technikás külsõ kicsit lötyög a tévéfilmes elszántsággal mozgó szereplõkön. Úgy egyébként mindenki tisztességgel teszi a dolgát, európai filmben például ritkán látni ilyen szépen fényképezett autós vízi halált, és Ulrich Thomsen is tehet egy pipát a pedofil kisember színészi rubrikájába. Alighanem ezzel sikerült is megelõznie Mads Mikkelsent, a világ filmművészetének másik bolygó dánját.

Október 6-tól forgalmazza a Mozinet is


Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.