Film

Öveket becsatolni

  • 2015. február 28.

Film

Ferzan Özpetek a filmművészet Richard Claydermanja. Bármihez nyúl, abból biztos mesterségbeli tudással megformált édesség lesz. Történeteit puha és mézédes nosztalgiába burkolja, és könnyes szemmel nyújtja át az ő képes magazinokat csak titokban forgató, művelt és tájékozott, de főleg sznob közönségének, amely hálásan könnyezi meg esztétikus látványt nyújtó hősei mívesen megformált szenvedéseit. Most épp két egymáshoz semmilyen szempontból nem illő ember szomorú kimenetelű, mégis visszafogott életigenlésbe torkolló románcát beszéli el a karrierjét Olaszországban építgető török sztárrendező.

Fotómodell kinézetű pincérlány és macsó autószerelő annak ellenére talál egymásra, hogy utóbbi első, második és sokadik látásra is egy primitív tahó. Csak a szelíd főhősnő, ill. a rendező látja meg az érzékeny szívet, amely a kedvvel, több ízben is hosszasan mutatott, kigyúrt mellizomzat alatt dobog. (A férfihős látványos hústömegeit többször is megcsodálhatja a néző.) Hogy egymáséi lesznek mégis, az roppant felemelő, és két szép gyermekük is születik, terveik is valóra válnak – ám az elhidegülés jelei mutatkoznak a hajkoronában fogyatkozó, kappanhájban gyarapodó férfin. Tán el is osonna egyszer a nagy családi boldogságból valamelyik bögyös szeretője karjaiba, ha a decensen szenvedő feleségnél nem diagnosztizálnának rákot. Innen a kemoterápia szörnyűségeit és a le­épülés gyötrelmeit hímezi falvédőre a széplelkű rendező. S a szerelem újra fellángol a kórházi ágyon...

Mint tudjuk, a szerelem mindent legyőz. És igen jövedelmező is. Beszélni róla.

A Vertigo Média bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.