Film

Elrabolva 3

  • - kg -
  • 2015. február 28.

Film

Január van, és idén még csak egy Liam Neeson-akciófilmet mutattak be a mozik? Mi ez, ha nem vétkes könnyelműség! Egy tökéletes világban minden mozihéten legalább egy Liam Neeson-akciófilmet mutatnának be a mozik, vagy ha már itt tartunk, jusson az év mind a 365 napjára valami akció Neesontól. Mert Liam Neeson úgy kell nekünk, mint egy falat kenyér, vagy mint egy falat donut, mert az amerikai fánk fontos nyomozati tényezővé válik a Taken sorozat harmadik részében. A film egyik feszült jelenetében, míg Neeson képen kívül vérengzik valahol, Forest Whitaker (2007, Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő) egy fánkkal néz farkasszemet, de a fánk állja a tekintetét, ám mégsem ő (a fánk) a gyilkos, habár károsnak (magas cukortartalom) káros az egészségre. Igazi felfrissülést jelentene e halálosan fáradt sorozatnak, ha a következő részben a fánk alakítaná a főszerepet, Neeson amúgy is azzal hiteget mindenkit, hogy kiszáll (így is már két résszel többet maradt a kelleténél). Jöjjön a fánk, jöjjön gyorsan, mert e harmadik részben a legizgalmasabb, hogy miként került a Tak3n-be a „k” és „n” közé a 3-as: bárcsak ott lehettünk volna azon a PR-os brainstormingon! Filmszerűség tekintetében odáig jutottunk, hogy akár Nicolas Cage is feltűnhetne, hiszen manapság ő szokott ezen a „minden mindegy, csak essünk túl rajta” szinten akciózni: neki is van egy Oscar-díja, legközelebb simán kiválthatja Whitakert. Neesonon viszont nem szívesen élcelődnénk; farkasos kézitusában (Fehér pokol) még mindig ő a legnagyobb, és A Lego-kalandban is teljesen a helyén volt.

Forgalmazza a Freeman Film

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.