Film

Elrabolva 3

  • - kg -
  • 2015. február 28.

Film

Január van, és idén még csak egy Liam Neeson-akciófilmet mutattak be a mozik? Mi ez, ha nem vétkes könnyelműség! Egy tökéletes világban minden mozihéten legalább egy Liam Neeson-akciófilmet mutatnának be a mozik, vagy ha már itt tartunk, jusson az év mind a 365 napjára valami akció Neesontól. Mert Liam Neeson úgy kell nekünk, mint egy falat kenyér, vagy mint egy falat donut, mert az amerikai fánk fontos nyomozati tényezővé válik a Taken sorozat harmadik részében. A film egyik feszült jelenetében, míg Neeson képen kívül vérengzik valahol, Forest Whitaker (2007, Oscar-díj, legjobb férfi főszereplő) egy fánkkal néz farkasszemet, de a fánk állja a tekintetét, ám mégsem ő (a fánk) a gyilkos, habár károsnak (magas cukortartalom) káros az egészségre. Igazi felfrissülést jelentene e halálosan fáradt sorozatnak, ha a következő részben a fánk alakítaná a főszerepet, Neeson amúgy is azzal hiteget mindenkit, hogy kiszáll (így is már két résszel többet maradt a kelleténél). Jöjjön a fánk, jöjjön gyorsan, mert e harmadik részben a legizgalmasabb, hogy miként került a Tak3n-be a „k” és „n” közé a 3-as: bárcsak ott lehettünk volna azon a PR-os brainstormingon! Filmszerűség tekintetében odáig jutottunk, hogy akár Nicolas Cage is feltűnhetne, hiszen manapság ő szokott ezen a „minden mindegy, csak essünk túl rajta” szinten akciózni: neki is van egy Oscar-díja, legközelebb simán kiválthatja Whitakert. Neesonon viszont nem szívesen élcelődnénk; farkasos kézitusában (Fehér pokol) még mindig ő a legnagyobb, és A Lego-kalandban is teljesen a helyén volt.

Forgalmazza a Freeman Film

 

 

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."