Regis Roinsard kiindulópontja is hasonló. Hőse butuska titkárnőjelölt, akinek egyetlen tehetsége, hogy iszonyú sebességgel tud gépelni, s egyetlen ambíciója, hogy elnyerje az őt foglalkoztató könyvelő szerelmét. Az ötvenes évek végén, továbbá nyakkendőben és harangszoknyában járunk. Mivel a szerelmi csalódásán és háborús traumáin magát nehezen túltevő rezervált úriember szívéhez az újabb és újabb gépírói versenyek trófeáin keresztül vezet az út, a csinos, ám a férfi előtt egy ideig észrevétlen leányzó kénytelen világbajnokságot nyerni, hogy végre beteljesüljön kettejük több mint másfél órán át, kínos lassúsággal bimbózó szerelme - s az érzelmi válságából kilábaló férfi mechanikus dolgokra fogékony agyából kipattanjon a gömbfejes írógép ötlete.
Ami egyedül érdekes az egészben, az a versenyszituációk ábrázolása. Az, hogy egy teremben vagy színpadon eleinte ötven, majd egyre csökkenő számú, végül már csak két nő ül, és a közönség eksztatikus biztatása közben veri a billentyűket, egyikük fogcsikorgatva győz, s így a bizarr és beteges, mégis kívánatosnak tartott sztárkultusz tárgya lehet - az itt is minden versenyszituáció abszurditását képezi le.
Az Anjou Lafayette bemutatója
