Film

Superworld

Film

Láthattunk az utóbbi időben néhány filmet német nyelvterületekről, melyek többnyire a vallásosság beteges torzulásaival foglalkoztak (Keresztút, A Hit paradicsoma), ám Karl Markovics filmjében a hit más fénytörésben jelenik meg.

A csendes osztrák kisvárosban élő bolti eladó, Gabi egy nap zumbáról hazaindulva különös hangokat kezd hallani, amitől egész más, szinte isteni perspektívából kezdi látni saját világát: madártávlatból tekint le a kényelmes fogyasztói társadalomba süppedt, geometrikus alakzatokban közlekedő, egyendobozkákban élő honfitársaira (ez gyönyörűen komponált felülnézeti nagytotálok használatára ad alkalmat). Markovics nem mulasztja el kritizálni a nyugati kapitalista társadalmat, de inkább az érdekli, hogy mi a hit korunkban. Végig lebegteti a kérdést, hogy vajon Gabi tényleg Istent hallja-e, vagy valaki mást. Tényleg egy felsőbb hatalom képviselője szól hozzá, vagy csak kezd megőrülni? Prófétává tette a vélt vagy valós hang, vagy egyszerű számkivetetté, akinek nincs helye a mai társadalomban (az egyik leghatásosabb jelenetben Gabi Jézusként toppan be egy csapat munkás kantinjába – ezt mindenki a maga módján értelmezheti)? Gabi nem volt boldogtalan kisszerű, monoton életében sem, de vajon így, megvilágosodva boldogabb lesz? Markovics szeretettel fordul banális hősnőjéhez, nem teszi nevetségessé odisszeáját, de azért a nézőre hagyja a döntést. Az erős, különös hangulatú kezdéshez képest a film második fele széttartóbb, a Superworld még így is különleges és gyönyörű film.

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.