Láthattunk az utóbbi időben néhány filmet német nyelvterületekről, melyek többnyire a vallásosság beteges torzulásaival foglalkoztak (Keresztút, A Hit paradicsoma), ám Karl Markovics filmjében a hit más fénytörésben jelenik meg.
A csendes osztrák kisvárosban élő bolti eladó, Gabi egy nap zumbáról hazaindulva különös hangokat kezd hallani, amitől egész más, szinte isteni perspektívából kezdi látni saját világát: madártávlatból tekint le a kényelmes fogyasztói társadalomba süppedt, geometrikus alakzatokban közlekedő, egyendobozkákban élő honfitársaira (ez gyönyörűen komponált felülnézeti nagytotálok használatára ad alkalmat). Markovics nem mulasztja el kritizálni a nyugati kapitalista társadalmat, de inkább az érdekli, hogy mi a hit korunkban. Végig lebegteti a kérdést, hogy vajon Gabi tényleg Istent hallja-e, vagy valaki mást. Tényleg egy felsőbb hatalom képviselője szól hozzá, vagy csak kezd megőrülni? Prófétává tette a vélt vagy valós hang, vagy egyszerű számkivetetté, akinek nincs helye a mai társadalomban (az egyik leghatásosabb jelenetben Gabi Jézusként toppan be egy csapat munkás kantinjába – ezt mindenki a maga módján értelmezheti)? Gabi nem volt boldogtalan kisszerű, monoton életében sem, de vajon így, megvilágosodva boldogabb lesz? Markovics szeretettel fordul banális hősnőjéhez, nem teszi nevetségessé odisszeáját, de azért a nézőre hagyja a döntést. Az erős, különös hangulatú kezdéshez képest a film második fele széttartóbb, a Superworld még így is különleges és gyönyörű film.
