Film

A huszonnyolc éves énekesnővel múlt vasárnapi budapesti koncertje előtt beszélgettünk Magyarországhoz fűződő viszonyáról, a Portugálián kívüli fadóról, a rengeteg új tehetségről és arról, hogy női műfaj-e a fado.

Ezen a héten nyit Budapesten a világ első, kifejezetten az izraeli kultúrát népszerűsítő intézménye. Ha sikere lesz, világszerte újabbak jöhetnek létre. A tervekről és az elvekről a civilben filozófiatörténész intézményvezetőt kérdeztük.

Igaz, hogy a legújabb Danko Jones-lemez, a Below The Belt kicsit erőltetett slágeressége miatt nem a zenekar legjobbja (kritikánkat lásd lapunk 2010. június 24-i számában), de élőben még mindig hatalmasat tud robbanni a kanadai zenekar apró termetű, villogó szemű, energikus névadója, valamint két társa által prezentált kétakkordos, virgonc rockzene. A gitáros/énekes Danko Jones a Sziget utolsó napján válaszolt a Narancs kérdéseire.

A fesztivál egyik legjobb koncertjét láthatták, akik a Muse helyett a New York-i Yeasayer zenekart választották a Sziget zárónapján. A blogoszféra és a zenei szaksajtó által magasztalt experimentális társaság énekese, Chris Keating a koncert előtt nyilatkozott a Narancsnak.

A San Franciscó-i együttesre leginkább egyfajta stíluskavalkád jellemző, emellett pedig az Amerikában született indiai származású énekesnő, Rupa Marya erőteljes, nyitott és derűs személyisége. Az interjú előtt személyesen bemutatta a többi zenészt, ragaszkodott hozzá, hogy maradjanak mellette, sőt szóljanak hozzá bármihez. Alighanem ennek a meghitt, baráti viszonynak is köszönhető a zenéjük tömörsége, ereje.

A harminchárom éves izraeli alkotó 2008-ban bemutatott első nagyjátékfilmje, a Hét perc a mennyországban hazájában díjat díjra halmozott, s megjelenésünk napjától Magyarországon is látható.

Tapsol a közönség, patakzik a bor, mindenki arca nyálas a boldogságtól. Erről szól minden fesztivál. De mi van emögött, no meg előtte és utána? Hogyan hat egymásra egy fesztivál és a neki otthont adó hely? A tömegen kívül mit érzékelnek a lakosok? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egy-egy városi és megyei, illetve kerületi és fővárosi hatósugarú rendezvény példáján.

A "radikális klezmer" Detroitban született, jelenleg Berlinben élő vezérképviselőjének és zenekarának a nem feltétlenül hálás első délutáni sáv jutott. Sajnálhatják, akik csak később, az ismertebb nevekre érkeztek, hiszen a pénteki világzenei koncertsorozat legmarkánsabb személyiségének a fellépéséről maradtak le. A Jerzy Kosinski-regény, A festett madár kiközösített és elpusztított címadójáról elnevezett együttes többi tagja hiába játszott nagyszerűen a mikrofonokat díszítő nagy csőrű madármaszkok mögött, a figyelmet szinte minden pillanatban Daniel Kahn vonta magára lendületes mozgásával, magyarázataival, mimikájával, a szövegeket karakteresen értelmező-poentírozó hangsúlyaival és persze pusztító harmonikajátékával. Csak a ráadásban vette elő kicsi húros hangszerét, amit még pengetett egy kicsit, mintegy elköszönésképpen, mielőtt a tokjába tette.

Stephen Rea a romlatlan ír tájban tesz-vesz festői magányában, mígnem egy csodás vörös hajzuhatag üti fel a fejét háza küszöbén, Lotte Verbeek kékharisnyásan durcás személyében. Mi tetszik? Semmi, hagyjál, sebzett veréb vagyok kemény páncélban, ételért cserébe kigazolom a kerted, de a nevemet se kérdezd, mert menten továbbállok.

Az amerikai Converge a radikális gitárzene egyik legfontosabb képviselője: 2001-ben megjelent lemeze, a Jane Doe olyan stílusteremtő nevek főműveivel említhető egy napon, mint az Unsane, a Neurosis vagy a Godflesh. A hardcore-ból indult, elképesztően sűrű és komplex zenét produkáló brigád legújabb, Axe To Fall című anyagának turnéján érkezett múlt hétfőn Budapestre. A Narancs kérdéseire a védjegyszerű gitármunkájáról ismert zeneszerző, Kurt Ballou (képünkön legelöl) válaszolt, aki momentán a világ egyik legkeresettebb underground hangmérnök-producere - olyan elismert albumok fűződnek hozzá, mint például az Orchid Chaos Is Me-je, vagy az első Kvelertak.

A kilencvenes évek végi svéd rockforradalom legsikeresebb, minimalista garázszenéjével a világsztárságig jutott csapata múlt szerdán harmadszor lépett fel a Sziget Nagyszínpadán. A zenekar gitárosait a koncert előtt faggattuk.

Közkeletű nevén dzsidzsibí (GGB). A Korcs szerelmek, az Anyádat is, a Rossz nevelés, a Che Guevara: Egy motoros naplója, Az álom tudománya, a Bábel, Az irányítás határai 32 éves sztárjával a Berlinalén beszéltünk. A Levelek Júliának című filmben látható nálunk, úgy egy hete.

A világsztárral a Taorminai Filmfesztiválon beszélgettünk, ahol az Arany Taurusz-életműdíját vette át.

J. D. Salinger idén januárban bekövetkezett halála előtt utoljára akkor szerepelt a hírekben, amikor pert indított a J. D. California álnéven publikáló Fredrik Colting ellen, aki Rozshegyező címmel megírta a Zabhegyező hatvan év elteltével játszódó "folytatását". A botrányt kiváltó alkotás immár magyarul is olvasható - Svédországban élő és alkotó szerzőjéhez e-mailben fordultunk kérdéseinkkel.