Igaz, hogy a legújabb Danko Jones-lemez, a Below The Belt kicsit erőltetett slágeressége miatt nem a zenekar legjobbja (kritikánkat lásd lapunk 2010. június 24-i számában), de élőben még mindig hatalmasat tud robbanni a kanadai zenekar apró termetű, villogó szemű, energikus névadója, valamint két társa által prezentált kétakkordos, virgonc rockzene. A gitáros/énekes Danko Jones a Sziget utolsó napján válaszolt a Narancs kérdéseire.
*
Magyar Narancs: Azt hallottam, rettenetes interjúalany vagy. Nem bírod az újságírókat?
Danko Jones: Ezt mondják?! Király... Semmi bajom nincs az interjúkkal egyébként, inkább attól megyek a falnak, ha egy újságíró úgy jön el egy beszélgetésre, hogy még arra sem veszi a fáradságot, hogy felugorjon a netre, és utánanézzen a zenekarnak. Gyerekek, 2010-et írunk! Nem követelem meg, hogy szeressétek a zenekaromat, de ha már leültök velem interjút csinálni, akkor ugyan nézzetek már rá a Wikipediára, és ne kérdezzetek annyi állatságot!
MN: Az új Danko Jones-lemez a korai anyagokhoz képest jóval kevésbé kemény.
DJ: Szerinted. Mások meg azzal jöttek oda hozzám: "Figyu, Danko, hogyhogy ilyen kemény lett az új anyag?" J. C. (John Calabrese basszusgitáros - V. Á.) és én pontosan úgy álltunk neki ennek a lemeznek, ahogy az összes többinek is: az volt a cél, hogy jól tökön rúgjunk vele mindenkit. De most így belegondolva valóban nem lett annyira vonalas lemez, mint a korábbiak, de ez egyáltalán nem koncepció, egyszerűen így alakult. Sosem ülök le úgy dalokat írni, hogy na, most írjunk valami dallamos, slágeres témát.
MN: Hogy sikerült Elijah Woodot és Selma Blairt rávenni, hogy szerepeljenek a Full Of Regret klipjében?
DJ: Na, ez az a történet, ami majdnem hihetetlen. Egy testvérpár rendezte a klipet, a Diamond Brothers, Jason és Josh Diamond, akik ezeréves cimboráink, és egyébként zenélnek is a Puny Human nevű csapatban. Amikor meghallották a dalt, azonnal küldtek egy e-mailt, hogy ők akarják rendezni hozzá a klipet. 'k jóban vannak Elijah Wooddal, aki egyébként komoly Danko Jones-rajongó: Joshék mutatták meg neki a lemezeinket, és ők rántották bele a klipforgatásba is. Selma Blairt a klip producere hozta körülbelül ugyanilyen baráti alapon, mi pedig ezek után azon kezdtünk el agyalni, hogy oké, a haverjaink megszereztek nekünk két hollywoodi sztárszínészt, mit tudunk mi hozzátenni a produkcióhoz. Végül felhívtam Lemmy Kilmistert, aki akkortájt pont Los Angelesben lógatta a lábát, és boldogan jött szerepelni, valamint a forgatás előtt néhány nappal eszembe jutott öreg barátom, Mike Watt, akit a Minutemenből és a Stoogesból ismerhetsz. Dobtam neki is egy e-mailt, hogy ha éppen nem a világ végén játszik valahol, akkor szívesen látnánk, és ő is ráért pár órát, úgyhogy eljött - pedig aznap este történetesen koncertezett a Stoogesszal.
MN: Lehet ezt majd überelni?
DJ: Most fejeztük be a következő videót, ami gyakorlatilag a Full Of Regret sztorijának az előzménye, és abban tudod ki a főszereplő? Ralph Macchio, a Karate kölyök! Még a Full Of Regret forgatási szüneteiben poénkodtunk azon, hogy oké, ez a klip már majdnem kész, Hollywood legnagyobb sztárjai vannak benne, úgyhogy a következőre valami zs kategóriás arcot kéne meghívni. Félig-meddig viccből feldobtam Macchio nevét, mire mindenki kiröhögött, de aztán annyit poénkodtunk azzal, hogy a Karate kölyökkel kell dolgoznunk, hogy végül meg is kerestük. Mit ad isten, elvállalta. Meghallgatta a dalt, utánanézett a zenekarnak, aztán szívesen jött. Hibátlan figura.
MN: Dan Cornelius az ötödik dobosa a Danko Jonesnak. Mi bajod a dobosokkal?
DJ: 'rültek. Egyik se normális, komolyan.
MN: Te honnan kaptad életed első rock 'n' roll löketét?
DJ: Valószínűleg az volt a döntő pillanat, amikor hatévesen tagja lettem a hivatalos Kiss-fanklubnak, a Kiss Armynak. Folyamatosan egy Kiss-albumért rimánkodtam anyámnak, és amikor végre engedett, gyorsan kiválasztottam a legvastagabbat, az első Alive koncertlemezt dupla bakeliten.
MN: Jó választás volt.
DJ: Pláne, hogy előtte nem sok fogalmam volt a Kissről, ehhez képest sikerült megvennem az abszolút slágergyűjteményt. Szóval az album hátoldalán megtaláltam a Kiss Army címét, írtam nekik egy levelet, nem sokkal később pedig megkaptam a Kiss Army-egységcsomagot képekkel, Kiss-logós notesszel meg egy csomó más kedves kis biszbasszal. Kábé ekkor lettem Kiss- és rockrajongó egy életre.
MN: A Mountain című dalt, amelyben elhunyt rocklegendák előtt tisztelegsz, mindig játsszátok koncerteken, lemezre viszont még nem vettétek.
DJ: A dal teljes címe Bring On The Mountain, és gyakorlatilag az egyik első volt, amit megírtunk. Ahogy emlékszem, körülbelül egy hete létezett a zenekar, és már megvoltak az alapjai, felvenni viszont soha nem vettük fel. Illetve bocsánat, hülyeséget mondtam, mert régebben egyszer valóban felvettük egy korábbi verzióját, de ki is dobtuk azonnal, annyira rossz lett. Felvételről hallgatva egyszerűen nem működött, úgyhogy ezt a dalt csak élőben lehet hallani. Egyébként folyamatosan változik: mindig egy kicsit másképp játsszuk, és általában mást is mondok benne.
MN: Szerepelsz a Sex Tips From Rock Stars című, nemrég megjelent könyvben. Te milyen tippet adtál?
DJ: Ez a cím kicsit félrevezető, a könyv valójában inkább arról szólt, hogy a tag (Paul Miles - V. Á.) kifaggatott egy csomó ismert rockzenészt az érdekesebb szexuális kalandjairól. Olyanokat kérdezett például, hogy mi volt a legextrémebb hely, ahol valaha dugtál, meg hogy bírod-e az anált és hasonlók. De szó sem volt róla, hogy szexuális tanácsokat adjak bárkinek is. Én?! Ne hülyéskedj, nézz már rám! Inkább nekem lenne szükségem tanácsokra!
