Rég várt randevúk - Fesztiválok és környezetük

  • Urfi Péter
  • 2010. augusztus 26.

Film

Tapsol a közönség, patakzik a bor, mindenki arca nyálas a boldogságtól. Erről szól minden fesztivál. De mi van emögött, no meg előtte és utána? Hogyan hat egymásra egy fesztivál és a neki otthont adó hely? A tömegen kívül mit érzékelnek a lakosok? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ egy-egy városi és megyei, illetve kerületi és fővárosi hatósugarú rendezvény példáján.

Győr-Újváros finoman szólva sem tartozik a Rába-parti megyeszékhely legfelkapottabb részei közé. "A győriek többsége szégyelli a városrész sorsát, helyzetét, nem szívesen jár erre. Ugyanakkor a máshonnan érkezőknek ez semmilyen problémát nem okoz, ők egy különleges helyszínt látnak, és egy különleges fesztivált" - állítja Pál Kálmán, az Öt Templom Fesztivál főszervezője. Arról van szó, hogy a sors szeszélye folytán egy jelentéktelen kis utcában hétszáz méteren belül egymás mellett sorakoznak az öt európai történelmi egyház templomai. Minden Győr EKF-pályázatával kezdődött: az ezt kidolgozó Karzat Alapítvány munkatársaiban ekkor merült fel az ökumenikus összefogás gondolata. "Az Öt Templom Fesztivál nem az egyértelmű helyzeteket és lehetőségeket keresi. Ezek nem a város legszebb, legnagyobb templomai, ezek a templomok egymástól, együtt lesznek különlegesek, és egyediségükön semmit nem tud rontani a helyzet és a környezet, ahol vannak - fogalmaz Pál Kálmán. - Amikor 2005-ben megírtuk a pályázatot, természetes volt, hogy ennek a városrésznek a rehabilitációjával is foglalkozunk, és a városfejlesztési tervek mellett kidolgoztuk az Öt Templom Fesztivál szerkezetét. Bár a rehabilitáció tőlünk független folyamat, a fesztivál segíthet elindítani valamit, felhívja a figyelmet."

A Karzat koordinálásával az evangélikus, görög katolikus, katolikus, református és zsidó közösség - valljuk be, ritka - eredményes együttműködése igazgatja az eseményeket. "Példaértékű nyitottsággal fogadták az egyházak a fesztivál gondolatiságát, és segítették a vallások és kultúrák közötti átjárhatóságot azzal, hogy egymás kulturális produktumait befogadták. Volt klezmerkoncertünk az evangélikus templomban, míg Gryllusék a református templomban léptek fel, Ittzés János evangélikus püspök közreműködésével. Nálunk ez szerencsére így természetes, de tudjuk, hogy ez máshol másképp megy." Idén szeptember 16-20. között a változatos zenék és okos előadások mellett a Magyarázó Istentiszteleteken a látogatók megismerkedhetnek a többi felekezet tanításával is, ha a sajátjuké esetleg nem lenne elegendő.

Jog a kultúrához

A nyíregyházi központú Vidor Fesztivál más lépték: az ország egyik legnagyobb kulturális rendezvényére külföldről több ezren érkeznek. De a turizmus fellendítése mellett az egyik alapgondolat a kulturális esélyegyenlőség idealista ábrándja: "az ingyenesség a koncepció egyik legfontosabb eleme (a programok kilencven százalékáért nem kell fizetni - U. P.), ugyanis úgy véljük, hogy a vidámsághoz és a minőségi kultúrához való hozzáférés alapvető emberi jog kell legyen - magyarázza Tasnádi Csaba fesztiváligazgató, egyben a főszervező Móricz Zsigmond Színház vezetője. - Nem szabad, hogy az legyen a meghatározó, hogy valaki anyagilag megengedheti-e magának, hogy kifizessen egy Bregovic- vagy egy Buena Vista-koncertért 10-15 ezer forintot, vagy egy Gulácsy-kiállításért 3-4 ezret. Ha kíváncsi rá, láthassa akkor is, ha éppen munkanélküli, vagy örül, ha legalább a törlesztőrészleteire jut pénze. A minőségi kultúrával való találkozáshoz mindenkinek joga van, társadalmi, anyagi, földrajzi helyzetétől, egészségi állapotától függetlenül. Akkor is, ha gyermekotthonban lakik, ha kórházban ápolják vagy éppen a börtönbüntetését tölti. Az értékes kultúra éppúgy része kell legyen az életnek, mint az evés vagy a tisztálkodás."

Az augusztus 27. és szeptember 4. között színházi versenyprogramot, világzenei világsztárokat, irodalmat, festőket, de olyan-amilyen amcsi vígjátékokat is felvonultató rendezvény belakja Nyíregyháza köztereit: "történelmi mozgóképes bábelőadás", tűzzsonglőrök, pantomimesek és karikaturisták lepik el a tereket, de lesz "repülőgép-táncoltatás" is (ennek részleteit takarja egyelőre jótékony homály!). De nem csak a megyei jogú város lakói érezhetik a fílinget. Sőt: a 36 környező településen talán még nagyobb az egy-egy oda jutó esemény súlya. "Vannak olyan kis szabolcsi falvak például, ahol szinte egész évben ez az egyetlen kulturális program. Erre a kilenc napra várnak az emberek, például már jó előre találgatják, kik lesznek a fellépők. Mindez egy olyan régióban, amely még ma is küzd a sok évtizedes előítélettel, hogy ez a 'sötét Szabolcs'. Holott ez ma már egy barátságos, gyorsan fejlődő-szépülő európai régió, békés, dolgos, kultúraszerető emberekkel és egy olyan fesztivállal, ahol évente megfordul 150-160 ezer néző, és mégis alig néhány biztonsági ember kell - ők is inkább a balesetvédelem miatt -, viszont rengeteg a mosolygó arc, a kisgyerek" - hangsúlyozza Tasnádi.

Szintén színház szervezi a Palotanegyed Fesztivált, amely körképünk szereplői közül a legegyértelműbben kapcsolódik össze a városfejlesztéssel. A Józsefvárosi Önkormányzat által alapított Bárka az Ördögkatlan és a Ráday Kultucca létrehozásában is tettestárs, de ők szervezik az idei nyarat keretező kétetapos népünnepet is (első felvonás június elején, nyárzárás augusztus 27-29. között). A fesztivál - kissé meglepő, de mindenképpen örömteli módon - szerves részét képezi a szép hangzatosra keresztelt Európa Belvárosa Programnak. Ennek keretében épül-szépül a Palotanegyed (a nyócker Rákóczi és Üllői út, illetve Nagykörút és Múzeum körút által határolt része), kétmilliárd (felerészt EU-s) forintból, látványos eredményekkel ("betonkővel szegélyezett operetteklektika" - írja lapunk szigorú szerzője, lásd: A láthatatlan struktúrák - Pest új főutcájáról, 2010. július 29.). Tibor Tamás geográfus, az önkormányzattal közösen kivitelező Rév8 Zrt. projektmenedzsere több szempontból elengedhetetlennek tartja az infrastrukturális fejlesztésekkel párhuzamos művészetélénkítést, amely marketingnek sem utolsó, és indirekt módon másképp is hozhat pénzt a konyhára. "A kultúra szerepe a modern városfejlesztési törekvésekben kiemelt jelentőségű. A kulturális vonzerő fejlesztésének elsődleges célja a negyedben az életminőség javítása, a gazdasági környezet támogatása a kulturális választék szélesítésével, a meglévő elemek erősítésével. Fel kell hívni a figyelmet azokra a páratlan értékekre, amiket a Palotanegyed tud nyújtani mind az itt lakóknak, mind az idelátogatóknak - ebben jut szerep a Palotanegyed Fesztiválnak is. A hely megismertetése, létezésének tudatosítása

visszatérésre ösztönzi

a 'betérőt'. A Palotanegyed Fesztivállal nem hangos, mindent elsöprő eseményt szeretnénk létrehozni, hanem egy színvonalas, a helyi értékekre is támaszkodó programot, amely a helyi gazdaság szereplőinek is bemutatkozási lehetőséget biztosít, mintegy kulturális keretbe foglalva azt."

A tagadhatatlanul rohamosan trendisedő utcákon és tereken zajlik majd minden: könyvpiac és kézművesörömök, jól megtermett fajátékok és józsefvárosi mesteremberek meg napi négy-öt produkció a Tubatigristől az "örök tangóig". De ez csak a kezdet: lesz még itt Világtánc Fesztivál és Tudományfesztivál is hamarosan. Határozottan úgy tűnik, mintha a kerületnek tényleg szüksége lenne a kultúrára. "Józsefváros szeretné elérni, hogy a pesti belváros határvonalai kitolódjanak Belső-Józsefváros felé, és a városrész a főváros új, kulturális élményekben gazdag, pezsgő, fiatalos része legyen - összegzi a célokat Tibor Tamás. - A Palotanegyed Fesztivál és a kísérő programok válhatnak a fejlesztések katalizátorává, bevonva a helyi kulturális intézményeket, gazdasági szereplőket és civileket is."

A Budapesti Õszi Fesztivál viszont már az egész fővárosra kiterjedő, európai hírű elitművészeti seregszemle. Credója szerint a kortárs művészetet, ezt a gyakran szitokszónak hallott, de a mi életünkről, a mi világunkról szóló valamit próbálja közelebb hozni a közönséghez. A kortárs művészet randevúja a fővárossal. És valóban, a kétségkívül imponáló programsorozat, a jól válogatott, 1500-3500 forintba fájó előadások mellett - idén a német Rimini Protokoll és a belga Kris Verdonck is tiszteletét teszi olyan hazai notabilitások mellett, mint Fehér Ferenc és Frenák Pál - minden évben teret engednek a budapesti köztereken zajló interaktív művészeti eseményeknek is. A 2008-ban vendégül látott Wunderbaum társulat például a plázák népét avatta önkéntelen színésszé: a produkció fülhallgatóval felszerelt nézői számára a shoppingoló tömegből kivált egy-egy arc, aki beszélni kezdett, és története lett. Az ilyen, köztereken zajló happening az egyik oldalról színházi formákkal való kísérletezés, ahol a város a díszlet, a néző a szereplő, és a dráma szerzője a véletlen - másfelől viszont szociológiai tanulmány és művészet-népszerűsítő propaganda. A katalán utcaszínház, a Kamchatka a Blaha Lujza teret vette birtokba, és az aluljárók népét próbálta kizökkenteni a rohangászásból. "Rávették a járókelőket, hogy a földre feküdjenek, vagy beálljanak a gomba alakú szökőkútba - meséli lelkesen Szomolányi Janina, a BÖF projektmenedzsere. - Aztán egyszer csak kikanyarodtak az útra, és a bámuló emberek szeme láttára végigvonultak a villamossíneken. Szép és megható volt őket nézni, és közben érezhető volt, ahogy a toleranciaszint átmenetileg megemelkedik. Mondjuk van honnan emelkednie."

Szomolányi felhívja rá a figyelmet, hogy a BÖF régóta, koncepciózusan keresi az alternatív helyszíneket, ahol egy másik kulturális réteggel léphet párbeszédbe, vagy egyszerűen a helyválasztással tehet élővé egy produkciót. Így kerülhetett a pesti alterklubba, a Kultiplexbe vagy éppen aluljárókba vonósnégyes, de a fesztivál nézői bejárhatták a kőbányai sörgyár labirintusát éppúgy, mint a budai Sziklakórház termeit. Ez ugyanúgy a közönség rászoktatásáról szól, mint az utcai performanszok. Például ha valaki szemtanúja volt annak, ahogy az Andrássy út zebráin a zöld jelzés másodperceiben létrejött valami (valami furcsa, valami esemény), akkor a megdöbbenésen túl talán eszébe jutott, ami évek óta nem: el kéne menni színházba. Vagy éppen beleülni egy disznóba - az idén október 8. és 17. között zajló fesztivál keretében az Erzsébet téren felállítanak egy színháznyi disznót, amely egyszerre lesz színpad és nézőtér. Ne, ne próbálják elképzelni - nézzék meg inkább!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.