Sziget - "Családias módon" - Chris Keating - Yeasayer

  • Hó Márton
  • 2010. augusztus 26.

Film

A fesztivál egyik legjobb koncertjét láthatták, akik a Muse helyett a New York-i Yeasayer zenekart választották a Sziget zárónapján. A blogoszféra és a zenei szaksajtó által magasztalt experimentális társaság énekese, Chris Keating a koncert előtt nyilatkozott a Narancsnak.

A fesztivál egyik legjobb koncertjét láthatták, akik a Muse helyett a New York-i Yeasayer zenekart választották a Sziget zárónapján. A blogoszféra és a zenei szaksajtó által magasztalt experimentális társaság énekese, Chris Keating a koncert előtt nyilatkozott a Narancsnak.

*

Magyar Narancs: Brooklyn elég menő hely lett az elmúlt két-három évben, hiszen viszonylag sok friss és izgalmas hangzású zenekar indult a városrészből: az MGMT, a Dirty Projectors, a Grizzly Bear és ti is. Beszélhetünk brooklyni színtérről?

Chris Keating: Azt hiszem, amikor valaki színtérről kezd beszélni, annak mindig van egy mesterkélt, hivatalos felhangja. De az az igazság, hogy azokat a zenekarokat, amiket felsoroltál, mind ismerem személyesen, a tagok nagy részével haveri viszonyban vagyunk, és már régebben is jártunk egymás koncertjeire. Szóval ha így nézzük, akkor igen, beszélhetünk színtérről. Az MGMT-vel volt például a legelső turnénk - akkor még kis klubokban, barátoknak és ismerősöknek játszottunk, és a Dirty Projectorsszal is többször koncerteztünk együtt. Igaz, sokkal többet lógok velük Európában vagy Ausztráliában a fesztiválokon, mint otthon. Brooklynban nem mozgok már annyira, mert folyamatosan turnézó zenekar vagyunk, és teljesen megváltozott az életstílusunk. Persze New York mindig is izgalmas hely volt, és azon belül Brooklyn tényleg inspiráló közeg. Több mint két és fél millióan élnek ezen a helyen, szóval olyan, mint egy város a városban, és ez nagyon kényelmes tud lenni a művészeknek, zenészeknek vagy egyéb, nem hétköznapi arcoknak.

MN: Az nem merült még fel, hogy a többi brooklyni zenekarral kollaboráljatok valahogy?

CK: Már gondolkodtunk ezen, és tényleg menő lenne. A jövőben biztosan lesz ilyen.

MN: Az év elején megjelent Odd Blood című második lemezetek poposabb, mint az első volt. Több popzenét hallgattatok a felvételek alatt?

CK: Mindig sok popzenét hallgatok. Én mindig is olyan zenét szerettem volna csinálni, ami a popzene és az experimentális, kísérletező vonal határán mozog. Azt hiszem, az új lemezen azt lehet hallani, amit mi gondolunk a popzenéről. Már az első lemezünkön is popszámokban gondolkodtunk, csak a dalok felépítése és hoszszúsága miatt aztán inkább az experimentális vonal lett meghatározó. Most valamivel tudatosabban törekedtünk a popzenei struktúrákra, és izgalmas kihívást jelentett számunkra, hogy táncolható popdalokat írjunk.

MN: Ti magatok vagytok a lemezeitek producerei, te készíted a lemezborítókat, és az egyéb grafikai munkákért is te felelsz.

CK: Mi vagyunk a producerek, ez igaz - de csak az első lemeznél csináltam egyedül a borítót, a másodiknál már egy jó barátommal, Benjamin Phelannel (képzőművész, ő felel a zenekar színpadi látványáért is - H. M.) közösen terveztük a lemezborítót és a vizuális részleteket.

MN: Szereted, ha a Yeasayer dolgai a ti kezetekben vannak?

CK: Inkább azt mondanám, hogy szeretem, ha barátian, családias módon valósul meg minden, amit csinálunk. Minden videoklipünkhöz tudatosan keressük meg a rendezőt, és sokat beszélünk vele a klipkészítés előtt telefonon. Az a jó, ha baráti viszony van a zenekar és a kliprendező vagy akár a hangmérnök között. Ugyanez a helyzet a honlapunkkal. Tudatos, hogy amit szükséges, azt ismerősökkel, barátokkal csináltassuk: jó, ha ismerjük a munkáit az adott arcnak, ha tudjuk, ki ő, honnan jött, milyen dolgai voltak korábban. Más zenekarok ezt teljesen rábízzák egy külsősre, mi viszont haverokat kérünk meg inkább, és szeretünk részt vállalni a művészi munkában.

MN: Van olyan kedvenc zenekarod, amit mostanában nagyra tartanak a blogoszférában?

CK: Hát, nem is tudom, nehéz kérdés. Van egy brooklyni duó, amely nagyon jó zenéket gyúr össze, Javelin a neve, őket szeretem, meg Zola Jesus dolgait (ő egy Nika Roza Danilova néven született, elektronikus noise/gót stílusban utazó női előadó - H. M.) is nagyon bírom. Vagy ott van a Major Lazer, amely pont utánunk játszik itt ma, kíváncsi vagyok rájuk.

MN: Egy elég felkapott lemez, a 2009-es Bat For Lashes-album, a Two Suns egyik producere voltál.

CK: Nem voltam én igazán producer azon az albumon, inkább csak programoztunk néhány dobgépet, basszust és szintihangzást - szóval inkább csak kisegítettünk (Ira Wolf Tutonnal, a Yeasayer basszusgitárosával - H. M.). Valójában Bat For Lashes volt saját maga producere.

MN: Van olyan előadó vagy zenekar, akivel szívesen dolgoznál együtt a közeljövőben?

CK: Van néhány hiphopproducer, akivel jó lenne együtt venni fel lemezt. De elég nehéz ügy együttműködni valakivel. Nem árt, ha előtte meg tudja ismerni egymást a két fél, hogy létrejöjjön valamilyen kémia - szerintem csak ekkor van értelme bármilyen közösködésnek.

MN: Azért nemrég közreműködtél egy dalban: a Szigeten is fellépett Simian Mobile Disco egyik számában, az Audacity Of Huge-ban énekeltél.

CK: Az egy furcsa sztori volt. Nem is találkoztunk, csak elküldték nekem a szám instrumentális alapját, aztán én otthon készítettem demó-verziókat, megírtam a szöveget, felénekeltem azt az énektémát. Küldözgettük egymásnak a felvételeket a neten, aztán végül megszületett a végső formája a dalnak. Izgalmas volt, nem csináltam ilyet korábban.

A Yeasayer koncertjéről kritikánkat lásd a Visszhang rovatban.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.