(2010-08-19)
A nemek társadalmi egyenlőségének képviselete terén már a kormány megalakulása előtt sem reméltem túlságosan sokat ettől a kurzustól, ám a Fidesz-KDNP-frakciószövetség mintha szántszándékkal próbálná alulmúlni minden várakozásomat.
Frissen beiktatott köztársasági elnökünkről elterjedt a hír, hogy ő a nép embere, sőt egyenesen plebejus elnök, afféle Fülig Jimmy lenne, aki pertut iszik az emberekkel; a mi Schmitt Palink, ahogy egy Felső Fórum pohárköszöntötte őt.
Minden olyan törvény támogatandó, ami megakadályozza a nők elnyomását és a demokráciát veszélyeztető vallási fundamentalizmust. Az új francia törvényjavaslat az arcot eltakaró nikáb és burka betiltásáról azonban nem ilyen.
Ki emlékszik már arra, hogy mekkora felzúdulást keltett Spiró György Jönnek című verse 1987-ben. Micsoda dolog olyanokat írni, hogy "Jönnek a dúlt-keblü mélymagyarok megint (...) jönnek a szarból"! 1987 régen volt, a költő azonban vátesz volt, végül is az a költők dolga. Mert most megint jönnek, már is itt vannak.
A 19. század végén, az új, szabadtéri sportágak gyorsan felívelő népszerűségének idején a testedzés híveinek, legfőképp a sportújságíróknak sajátos problémával kellett szembesülniük: több tucat idegen eredetű szakkifejezést kellett beépíteni a magyar nyelvbe. Legegyszerűbbnek a jobbára tükörfordítás és a fonetikus átírás bizonyult, előbbire példa a távolugrás (long jump), a félidő (half time), a szabadrúgás (free kick), utóbbira a meccs, a tréning vagy a tribün.
Politics és (public) policy. A két fogalomra nincs külön, közismert magyar szó. Az elsőt politikának, az utóbbit - leginkább a művelői - köz- vagy szakpolitikának szokták hívni, de a témától egy lépésnél távolabb állók nem is értik a különbséget, hisz magyarul mindkettő: politika. Pedig a kettő ég és föld. A politics a hatalom megszerzéséről, megtartásáról, kiterjesztéséről szól, a policy pedig a társadalomra, gazdaságra is hatással bíró gyakorlásáról, a köz ügyeinek alakításáról (amit, ne feledjük, ugyancsak egy csoport irányít).
align=center>Váradi Balázs: Csak semmi politika! (Vízbe fojtott rakéták) Magyar Narancs, 2010. július 22. Exhortáció Váradi Balázs publicisztikája a nyár egyik legtanulságosabb írása lehet (persze hosszú még a nyár, ne igyunk előre, hátha torkunkon akad egy rakéta).
Amennyiben hinni lehet a pakisztáni kormány közlésének, miszerint már húszmillió embernek kellett elmenekülnie otthonából az özönvíz méretű árvíz miatt, valóban igaz, hogy ez a természeti csapás több embert érint, mint az évtized legsúlyosabb katasztrófái, a 2005-ös indiai-óceáni cunami, valamint a 2005-ös kasmíri és a 2009-es haiti földrengés együttvéve. Ezek persze sokkal több halálos áldozatot követeltek: Pakisztánban eddig mintegy 1600 ember halt meg az árvíz által olykor teljesen megsemmisített településeken. A helyzet azonban egyelőre csak romlik: kezdődő kolerajárványról, hasmenésben szenvedők tízezreiről, sőt már éhen halt gyerekekről is szólnak a hírek. A napról napra változó ENSZ-, illetve kormányadatok a sürgősen élelemre szorulók millióiról szólnak, akiknek egy része szárazföldön megközelíthetetlen, miután a víz hidak tucatjait sodorta el. A segélyek helyszínre juttatása a gyors nemzetközi adakozás ellenére is nehézkesen halad, előfordul, hogy a szükséget szenvedők megtámadják és kifosztják a szállítmányokat.
Amennyiben hinni lehet a pakisztáni kormány közlésének, miszerint már húszmillió embernek kellett elmenekülnie otthonából az özönvíz méretű árvíz miatt, valóban igaz, hogy ez a természeti csapás több embert érint, mint az évtized legsúlyosabb katasztrófái, a 2005-ös indiai-óceáni cunami, valamint a 2005-ös kasmíri és a 2009-es haiti földrengés együttvéve. Ezek persze sokkal több halálos áldozatot követeltek: Pakisztánban eddig mintegy 1600 ember halt meg az árvíz által olykor teljesen megsemmisített településeken. A helyzet azonban egyelőre csak romlik: kezdődő kolerajárványról, hasmenésben szenvedők tízezreiről, sőt már éhen halt gyerekekről is szólnak a hírek. A napról napra változó ENSZ-, illetve kormányadatok a sürgősen élelemre szorulók millióiról szólnak, akiknek egy része szárazföldön megközelíthetetlen, miután a víz hidak tucatjait sodorta el. A segélyek helyszínre juttatása a gyors nemzetközi adakozás ellenére is nehézkesen halad, előfordul, hogy a szükséget szenvedők megtámadják és kifosztják a szállítmányokat.
Keveset nyerhet, de rengeteget veszíthet az LMP a párt első önkormányzati választása során - ez az általános vélekedés az elöljárók között. Ennek szellemében kongresszusi határozat utasít el fővárosi vagy megyei szintű választási együttműködést más jelölő szervezetekkel, s nemrég Schiffer András frakcióvezető is kizárta bármilyen fővárosi koalíció lehetőségét. Gondot sokkal inkább a cetligyűjtés okoz.
Abban, hogy egy kormányváltás után a hivatali élcsapatok kicserélődnek, önmagában semmi meglepő sincs. A kormánytisztviselőnek átnevezett köztisztviselők törvényileg megkönnyített elbocsátása azonban a korábbiaknál radikálisabb átalakítást sejtet.
Budapesttől alig 70 km-re délkeletre, a Kunszentmiklós melletti Bösztörpusztán tartották a Magyarok Országos Gyűlését a múlt hét végén. A Kiskunsági Nemzeti Park területén, az Alföld második legnagyobb szikes pusztájának északi részén található 250 hektáros területen a három nap alatt nagyjából 200 ezren voltak jelen.
A sukorói kaszinó- vagy üdülőközpont-projekt a közelmúlt egyik legtöbbet vitatott és legkevésbé követhető esete, amelynek két szála van: magának a koncessziónak, valamint egy felettébb zavaros telekcserének az ügye. Nem kizárt azonban, hogy a King's City épp a jelenlegi kabinet regnálása idején nyitja meg kapuit.
Sebők Zsigmond - van-e, ki e nevet nem ismeri? Már hogy lenne?
Mostanában az egykori Z'zi Labor énekesét ábrázoló óriásplakátokkal vannak teli a zuglói utcák. Janicsák István azonban nem koncertre invitálja a közönséget: a Zuglóiak Érdek-képviseleti Egyesülete (ZÉK) polgármesterjelöltjeként néz le ránk.
című könyve "életrajzi regénnyé összeálló novellafüzér" - mondja a fülszöveg. Persze, de ahogy egy "útinapló szempontjából lényegtelen, mi található egy városban", úgy az életrajznál sem érdekes, mi volt, mi van egy életben.
Látszólag ellene dolgozik a sors: Peaches a júliusi portugál Marés Vivas fesztiválon mamutnak öltözve (!) óvatlanul leugrik a dobfelszerelésről, és szétroncsolja jobb bokáját. Ennek dacára egy kifejezetten virgonc Peaches mutatkozik be a Sziget közönségének: előbb konkrétan komondornak (na jó: meglehet, mamutnak) öltözve, majd kapucnis kamuflázsban ugrál és énekel - mögötte az extravagáns Sweet Machine trió nyomul.
"A baj csak az veled, mondtam magamban, hogy mindig megfordítod a képeslapot, és elolvasod az üzenetet. Amit láthatatlan tintával, vérrel és könnyel írnak." Ekképp filozofál Lew Archer hetedik (1958-as keltezésű) nyomozása során egy szépséges, horgászokkal pettyezett tengerpartot szemlélve, s keserű önvádjával tevékenysége lényegéről vall.
Amilyen híres Kilgore ezredes aranyköpése (I love the smell of napalm in the morning), majdnem olyan híres, igaz, kevésbé pallérozott, főleg a 80-as évek tévésorozatain szocializálódott amerikaiak körében John "Hannibal" Smith ezredes szövege (I love it when a plan comes together). Az amerikai hadsereg e két díszpéldánya közül kétségtelenül Hannibal kezéhez tapad kevesebb embervér, és ha az ütközetben elhullt ártatlanok számát tekintjük, még jobb a mérlege: a The A-Team című tévésorozat, melynek az örökkön szivarozó galambősz Hannibal volt az egyik arca, kevés vért használt, inkább a családbarát, matchboxeladásokat ösztönző akciókban utazott.
A kötet hét egymáshoz kapcsolódó, folytatásos ciklusában számozott, cím nélküli verseket tartalmaz, melyek egy elképzelt, "párhuzamos" valóságban játszódnak. Szürreális családtörténet nagyon is valós élettérben, létértelmetlenség egy szokványos lakótelepen: elidegenedés, közöny, nihil - ezekről elég nehéz újat, felkavarót mondani.
A tűzzel játszanak - mármint hogy komplett tűztáncot és fáklyás felvonulást produkálnak Szomor György és Miklós Tibor közös musicaljének nyitójelenetében, s bár a pirotechnikai effektusok utóbb is vissza-visszatérnek, az új műre egészében mégsem jellemző a művészi kockázatvállalás. Valóságos békebeli közhely-dzsembori táborozik a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon az ősbemutató estéjén, ami tán nem is oly meglepő, hiszen az angol erdei hős maga is toposz, vagy amint az internetes beharangozó fogalmaz: "Az angol származású, a szegények pártolója és igazság osztó középkori hős Robin Hood, a világ szinte minden táján ismert. Talán leginkább a filmvászonra álmodott nagy játékfilmek, Kevin Costnerrel a címszerepben hozta meg a történet igazi sikerét" (sic!). És tán stílszerű is az egyenlősítő gesztus - elvenni a gazdagoktól és szétosztani a szegényeknek: a populáris kultúrkincs filmes és zenei remekeiből csak úgy áradnak felénk a javak, hol a Spamalot stílje, hol a Spartacus-film felemelő nagyjelenete, hol egy ivartalanított Edda-motívum, hol meg a Szépség és a Szörnyeteg hangzó emlékfoszlánya libben elénk. Csak győzzük szétválogatni.
Verses reklámtáblák népszerűsítik a Petőfi Irodalmi Múzeumban Olvass, bolyongj, szeress címmel nyílt Faludy-kiállítást az 1-es, 2-es és 3-as metróvonalon - a költő idén lenne százéves. A mondott hirdetési felületeken Faludy György egy-egy versét vagy versrészletét lehet olvasni; Gyermekkor az első háborúban, Monológ életre-halálra, Gyermekkori koldusok, ilyenek - tizenhétről tudunk, 200 darab plakáton; kétségtelenül mind Budapestről szólnak. Az apró változás is változás.
Fehér Magyarországon az egyik legnépszerűbb, nemzetközi szinten pedig talán a legismertebb kortárs magyar festő. Sikerének általános oka a "leegyszerűsített, tetszetős és közérthető" képi világ lehet, nyugati reputációját egyes források szerint zsidó tematikájú festményeinek, megint más források szerint pedig annak köszönheti, hogy belesimult abba az elvárásrendszerbe, amely szerint létezik valamilyen speciális, a volt szocialista blokkra jellemző képi nyelv. A Kossuth-díjas, igen termékeny festőművésznek valóban összetéveszthetetlen, egyedi a stílusa - melyet a korai hiperrealista képeiből kiindulva a nyolcvanas évek közepén fejlesztett ki. Míg kezdetben a beállításaikban (megbillent nézőpontok, komponálatlan képkivágatok) és témájukban az ötvenes-hatvanas évek családi amatőr fényképeit idéző képi világokkal Fehér mintegy beemelte a kisember látásmódját a művészetbe, később az önmagáról, családjáról, barátairól készített fotókkal "szélesítette palettáját". Néhány rövidebb kitérőtől eltekintve képeinek több mint huszonöt éve jellemző szereplője az egyetlen fehér körvonallal jelzett, ezért áttetsző és vázszerű emberi figura, a térbeli összefüggésekből kiemelt, gyakran monumentálisra növelt tárgyrészlet vagy építménytöredék és a homogén felületek redukált színvilága.
A régmúltban meghatározó zenekarok újjáalakulás utáni koncertjei mindig kétesélyes élménnyel kecsegtetnek - hiszen a történelmi találkozás örömét nagy eséllyel elhomályosítja a reszketeg nyugdíjasok keserű láthatása. Különösképp veszélyes a helyzet, ha olyan bandáról van szó, melyhez sehogy sem illik a jókedvű nosztalgia - és John Lydon paradigmatikus posztpunkzenekara bizonyosan ilyen. Elvégre a Public Image Ltd. 1978-as születésekor éppen azzal határozta meg magát a rock gyökereihez visszanyúló punk ellenében, hogy a múltba vetett tekintet helyett mereven a jövőbe nézett.
Az 1941-ben Ufában született, 1990-ben New Yorkban meghalt Szergej Dovlatov 1978-as emigrációjáig élte a szovjet író egyszerű, mindennapi és iszonyatos életét, hogy Tolsztoj híres mondatával szóljunk. Volt egyetemista, lágerőr egy köztörvényes zónában, idegenvezető, újságíró, munkás, bokszoló, amatőr filmek szereplője, zokninepper, valutaüzér és még sok más, vagyis nagyjából minden, csak orosz író nem tudott lenni, mivel hazájában gyakorlatilag egy sor szépirodalmat nem publikálhatott. És közben ivott is, egészen brutális, szovjet mértéktelenséggel, mely még ennek a különösen jó fizikummal megáldott - atletikus, 195 centire nőtt - embernek is végzetesen betett; korán halt meg, és szürrealistának elképzelt temetésén nyilván a pokoli mennyiségű vodkásüveg állhatott volna díszőrséget.
A Predators dicséretes visszatérés az ősforráshoz. Az 1987-es John McTiernan-féle eredeti ügyesen ötvözte a sci-fit az akciófilmmel - azon belül az idegen inváziós és a kommandós-partraszállós szubzsánereket -, legszebb erénye mégis az egyszerűség, a tiszta vonalvezetés volt. Ezt az exploitation jellegű folytatásokról már nem mondhatjuk el. Antal Nimród bizonyára nem okozott csalódást Robert Rodriguez producernek: biztos kézzel vezényelte le e műfaji kötelező gyakorlatot. Pados Gyula operatőr hozza a látványt, a sztárokkal megtűzdelt szereplőgárda a figurákat.
Aligha árulunk el különösebb újdonságot azzal, hogy Magyarországon - gyakorlatilag függetlenül az éppen aktuális társadalmi berendezkedéstől - bizonyos költségvetési határ felett kizárólag kurzusdarabok születtek. Így van ez ma is, s forradalmi változás nem látszik sem a közeli, sem a távoli jövőben. Ilyenformán az, hogy az 1968-as keltezésű Egri csillagok a bevégzettnek tekintett konszolidáció filmje, voltaképpen huszadrangú információ - kivált, ha egy DVD kikölcsönzése vagy megvásárlása a tét napjainkban. Mondjuk az sem csoda, hogy nem volt ez másként a film bemutatója idején sem: a közönség letojta, a kritikának eszébe sem jutott ilyesmit szóba hozni; más, bár kétségkívül rokon szempontok szerint szerette vagy nem szerette - egy kis utánaolvasást persze mindenképpen megér a fogadtatása.
Lehet valami munkaverseny Hollywoodban, feltehetően Gregory Peck közelgő századik és Audrey Hepburn közelgő nyolcvanhetedik születésnapja alkalmából (szinte egyszerre ünneplik, 2016-ban, egy hónap sincs köztük). Érjük el a százhetven százalékos termelékenységet Olaszország - utazási irodáknak különösen kedves - tájain játszódó szerelmes marhaságokból. A kitűzött versenyfelhívás teljesítése a hátralevő időszakban úgy évi két-három filmet igényel (s akkor lefedjük a csizmát a Dolomitoktól Calabriáig, de jut időnk még Szicíliára is). Idén különösen ígéretes a kitűzött terv teljesítése, alig egy-két hónapja volt szerencsénk a következő oldalon okkal dicsért Kristen Bell római megmozdulásait (társkeresési aranyoskodás zömmel) követni a plázák vásznán - nagy napjait éli a honi DVD-forgalmazásban is a művésznő, a Minden kút Rómába vezetnek is most van épp a premierje.
Ritkán szoktam belegondolni abba, vajon milyen lehet először látni egy-egy klasszikus opust: drukkolni a főhős győzelméért, izgulni a váratlan bonyodalmak miatt, megkönnyebbülten felsóhajtani, amikor jobbra, és szomorkodni, amikor rosszra fordulnak a dolgok. Most azonban, látva a Városmajori Színpadon a közönség lelkes műélvezését, eltűnődtem azon, kinek is drukkolunk ebben a történetben, a Figaro házasságában akkor, ha nem tudjuk, mi a vége, és azt sem tudjuk, mikor, hogyan és miért szerezte a szerzője a darabot, és arról sincs tudomásunk - legföljebb az alkalmi kórus idézetnek is halovány dalolását hallgatva dereng valami -, hogy van ebből egy elég híres operaféleség is, néhány slágerszámba menő áriával.
rés a présen: Mit jelent a csapatotok neve, a LavaLava? Tollner Máté: Szerintem semmit, de a magmalávához biztosan nincs közünk. Amikor összeállt a csapatunk, akkor volt egy Boys Noize-szám ezen a címen (a szerző egy vicces rajzfilm után keresztelte így a trekket), azt a zenét szerettük akkor, jól is csengett a név, ezért döntöttünk így.
Ramadán közepén járunk, a hívőknek napkeltétől napnyugtáig egyetlen falatot, korty folyadékot sem szabad fogyasztaniuk (tiltott a dohányzás és a szex is). Ilyenkor a gasztronómia is átlényegül, egy hónapig elsősorban a hagyományokon, illetve a funkcionalitáson alapul.
Amikor Sztupa és Troché átvágtak a gyártelepen, randa őszi idő volt. Épp akkor állt el az eső, vagy épp akkor kezdett rá. Ahol hiányoztak a kockakövek, felgyűlt az esővíz, kerülgették a pocsolyákat. Sztupa dohányzott, Troché fázott. És egy pillanatra, egy elég hosszú pillanatra mintha ez a sötétség is besötétedett volna, mint amikor hirtelen száll le az este - aztán elmúlt, s újra csak szimplán sötét, borús lett körülöttük minden. Mi történt itt? - kérdezte Troché. Időviharba kerültünk - mondta Sztupa, és röhögött (vinnyogva, ahogy szokott, mintha sírna). A humorod a régi - mondta Troché, de a figyelmét a Csőgyár bejáratánál ácsorgó alak kötötte le. Horinka volt az, a párttitkár. ' is dohányzott, de amikor meglátta őket, elpöckölte a csikket, s elindult feléjük. Troché felsóhajtott, mégis lehet valami abban az időviharban. Horinka et. bár függetlenített párttitkár volt, ami kábé azt jelentette, hogy termelőmunkát egyáltalán nem kellett végeznie, s mint az üzemi négyszög tagjának, egy teremnyi irodája is volt, mégis sötétkék munkaköpenyt viselt, a felső zsebében legalább három tollal, amiből az egyik négyszínű volt. A köpeny alatt fehér inget és szélesre csomózott csíkos nyakkendőt hordott mindig, mondjuk három egyforma inget és három, színeiben kicsit eltérő csíkos nyakkendőt variált, úgy általában. Ha a kerülethez ment, lecserélte a köpenyt egy szürke lemberdzsekkel. Épp magukat vártam, mondta, és mosolyogni próbált. Mi meg a tévéműsort vártuk. Pénteken (20-án) a szokásos ünnepi maszlagot nyomják a tévék, Hídember, miegymás, mindazonáltal emeljük csak ki e halmazból a lapunk beltestében épp most emlegetett Egri csillagokat este nyolckor a Filmmúzeumról, és a lapunk beltestében korábban emlegetett Ludas Matyit fél nyolckor a Dunáról. Még szép, hogy ütik egymást időben. Szombaton végre bebizonyosodik, amit régóta mondok, hogy tudniillik a reklámtévék is nagyon sokat tesznek a magaskultúra honi virágba borulásáért, most például a ViaSat3 faszolt valahonnan egy meglehetős Török Ferenc-csomagot, melyből ma este tízkor az Overnightot halásszák elő. Én felmentést kaptam, mert mexikói vendégeim jönnek (Burritó és Maya), s velük kell néznem a Story Tv-n kilenckor a Mások bűne című mexikói thrillert, ami arról szól, hogy egy gyerekét egyedül nevelő házaspár politikai gyilkosság gyanúsítottja lesz. Gondoltuk, meghívjuk Vikidál Gyulát is, hogy reklámszünetben énekelje el a "nehéz mondanom, de belül fáj nagyon, hogy mások bűnét hordom vállamon" refrénű Dinamit-slágert, de rövid gondolkodás után letettünk a tervünkről. Ha nem jönnek a mexikói rokonaim, akkor csak 0.45-kor csatlakozom föl az ekránra, a Duna zúz valami angol filmet, az a címe, hogy Az árok, sokáig azt hittem, hogy A domb folytatása, s szép lassan végigmegyünk a terepviszonyokon, de kiderült, hogy ez inkább egy első világháborús história. Vasárnap sem tágít Töröktől a ViaSat3, 23.45-kor a Szezont is leadják - marasztalom még egy kicsit Encsijjádáékat. Hétfőn lehull végre a lepel, de lehet, hogy ezt már mondtam. Az HBO-n 23.40-kor simán kiderül, hogy okkal tartom számon a világ legtúlértékeltebb filmjei közt A nyolcadik utas: a Halált. Hogy az milyen ciki, mindig csak azt kell benne lesni, mikor ugrik elő a sarokból az a nyálas, nagydarab izé, és esz meg valakit. Kedden este kilenckor a Filmmúzeumra látogat Woody Allen, és hozza magával a Bűnök és vétkek című filmjét, amit a vendéglátók - nyilván túlzásba vitt udvariasságból - le is vetítenek. Szerdán nem szabad tévézni, mert a rádión körkapcsolásos kupaszerda lesz, vagy egyszerűen elmegyünk sétálni. Csütörtökön viszont a lapunk beltestében is emlegetett Fantozzi borogatja elvonási tüneteinket, Pina oldalán (Filmmúzeum, 21.00, Fantozzi 2000). És aki még mindig nem nézte meg a mozitörténet legjobb tengerparti bankrablását, az kénytelen lesz fennmaradni 0.25-ig, mert ugyanez csatorna lenyomja ezredszer is (helyesen) a Zsaru című franszia filmet 1972-ből. Amúgy meg ultra nagy gáz tévét nézni.
Az anekdota műfaján ugyan felette sokszor elverték a port, s nemegyszer megtették már a magyar irodalom örökös gyengéjének is, ám a miénkhez hasonló cikkek és rovatok aligha boldogulhatnának kicsiny, ámde színes történetkék, poentírozott sztorik nélkül. A művekhez és alkotóikhoz kapcsolódó miniadomák rendszerint még megcáfolt állapotukban is hasznosnak bizonyulnak, hiszen lehetőséget kínálnak az ismeretterjesztés magasztos feladatának gyakorlására.
A vasúti kocsik nem rendeltetésszerű használatának (statikus üzemmód) történelmi hagyománya van. A franciák (és a britek) 1918 novemberében a compiégne-i erdőbe rejtett vasúti szerelvény egyik kocsijában íratták alá a németekkel az I.
VISZOCKIJ MÚZEUMA Vlagyimir Viszockij halálának 30. évfordulója alkalmából Szocsi városában múzeumot nyitottak a színész-énekes emlékére.
Stephen Rea a romlatlan ír tájban tesz-vesz festői magányában, mígnem egy csodás vörös hajzuhatag üti fel a fejét háza küszöbén, Lotte Verbeek kékharisnyásan durcás személyében. Mi tetszik? Semmi, hagyjál, sebzett veréb vagyok kemény páncélban, ételért cserébe kigazolom a kerted, de a nevemet se kérdezd, mert menten továbbállok.
A "radikális klezmer" Detroitban született, jelenleg Berlinben élő vezérképviselőjének és zenekarának a nem feltétlenül hálás első délutáni sáv jutott. Sajnálhatják, akik csak később, az ismertebb nevekre érkeztek, hiszen a pénteki világzenei koncertsorozat legmarkánsabb személyiségének a fellépéséről maradtak le. A Jerzy Kosinski-regény, A festett madár kiközösített és elpusztított címadójáról elnevezett együttes többi tagja hiába játszott nagyszerűen a mikrofonokat díszítő nagy csőrű madármaszkok mögött, a figyelmet szinte minden pillanatban Daniel Kahn vonta magára lendületes mozgásával, magyarázataival, mimikájával, a szövegeket karakteresen értelmező-poentírozó hangsúlyaival és persze pusztító harmonikajátékával. Csak a ráadásban vette elő kicsi húros hangszerét, amit még pengetett egy kicsit, mintegy elköszönésképpen, mielőtt a tokjába tette.
Az amerikai Converge a radikális gitárzene egyik legfontosabb képviselője: 2001-ben megjelent lemeze, a Jane Doe olyan stílusteremtő nevek főműveivel említhető egy napon, mint az Unsane, a Neurosis vagy a Godflesh. A hardcore-ból indult, elképesztően sűrű és komplex zenét produkáló brigád legújabb, Axe To Fall című anyagának turnéján érkezett múlt hétfőn Budapestre. A Narancs kérdéseire a védjegyszerű gitármunkájáról ismert zeneszerző, Kurt Ballou (képünkön legelöl) válaszolt, aki momentán a világ egyik legkeresettebb underground hangmérnök-producere - olyan elismert albumok fűződnek hozzá, mint például az Orchid Chaos Is Me-je, vagy az első Kvelertak.
A kilencvenes évek végi svéd rockforradalom legsikeresebb, minimalista garázszenéjével a világsztárságig jutott csapata múlt szerdán harmadszor lépett fel a Sziget Nagyszínpadán. A zenekar gitárosait a koncert előtt faggattuk.
Közkeletű nevén dzsidzsibí (GGB). A Korcs szerelmek, az Anyádat is, a Rossz nevelés, a Che Guevara: Egy motoros naplója, Az álom tudománya, a Bábel, Az irányítás határai 32 éves sztárjával a Berlinalén beszéltünk. A Levelek Júliának című filmben látható nálunk, úgy egy hete.
Párisi Nagyáruház álnéven nyitott újra, a köztudatban továbbra is Divatcsarnok, valójában pedig vegyes funkciójú középület. Ha a funkciók szerint használt négyzetméterek arányait vizsgáljuk, leginkább irodaháznak kellene nevezni, de ezt a patinás épület valószínűleg kikérné magának. Az utcával közvetlenül kommunikáló területek ugyanis megtartották közösségi szerepüket, csakúgy, mint a tágas átrium, ahová belépve továbbra is ösztönösen felkapjuk a fejünket. A tekintet kóborolhat szabadon, a lábak viszont nem bóklászhatnak akármerre. Az evolúció során diszkrét pixelmintává szelídült orrszarvúk és egy brutális üvegfal a díszlépcső legfelső fokán tapintatosan útját állják a felfelé igyekvő városlakónak. Pedig az igazi csoda a tetőn rejlik, a magasban, ahová csak a kiválasztottak juthatnak.
Mivel illegális dologról van szó, az étterem gasztroblogger üzemeltetője - civil foglalkozását tekintve marketinges - álnéven nyilatkozott lapunknak.
Időtöltés Havonta átlagosan 240 millió órát töltenek az interneten a magyar netezők. Az időmennyiség az elmúlt öt évben csaknem nyolcszorosára emelkedett - derül ki a Gemius és az Ipsos közös kutatásaiból.
Több százezer éven át voltak Eurázsia csúcsragadozói, élenjáró ősemberek - azután megérkeztek közvetlen eleink, s nekik hirtelen annyi lett. De vajon tényleg nyom nélkül tűntek el a Neander-völgyiek?
A Sziget mintha mindig ugyanolyan lenne. Rögtön a mínusznapokon őrültekbe botlok, akik úgy viselkednek, mintha már egy hete kint lennének, én magam kizárólag a megszokott helyeket keresem fel. Most viszont nem tudom kikerülni az újdonságokat.
