"Nem kell alkalmazkodnom" - Kurt Ballou - Converge

  • Vincze Ádám
  • 2010. augusztus 19.

Film

Az amerikai Converge a radikális gitárzene egyik legfontosabb képviselője: 2001-ben megjelent lemeze, a Jane Doe olyan stílusteremtő nevek főműveivel említhető egy napon, mint az Unsane, a Neurosis vagy a Godflesh. A hardcore-ból indult, elképesztően sűrű és komplex zenét produkáló brigád legújabb, Axe To Fall című anyagának turnéján érkezett múlt hétfőn Budapestre. A Narancs kérdéseire a védjegyszerű gitármunkájáról ismert zeneszerző, Kurt Ballou (képünkön legelöl) válaszolt, aki momentán a világ egyik legkeresettebb underground hangmérnök-producere - olyan elismert albumok fűződnek hozzá, mint például az Orchid Chaos Is Me-je, vagy az első Kvelertak.

Az amerikai Converge a radikális gitárzene egyik legfontosabb képviselője: 2001-ben megjelent lemeze, a Jane Doe olyan stílusteremtő nevek főműveivel említhető egy napon, mint az Unsane, a Neurosis vagy a Godflesh. A hardcore-ból indult, elképesztően sűrű és komplex zenét produkáló brigád legújabb, Axe To Fall című anyagának turnéján érkezett múlt hétfőn Budapestre. A Narancs kérdéseire a védjegyszerű gitármunkájáról ismert zeneszerző, Kurt Ballou (képünkön legelöl) válaszolt, aki momentán a világ egyik legkeresettebb underground hangmérnök-producere - olyan elismert albumok fűződnek hozzá, mint például az Orchid Chaos Is Me-je, vagy az első Kvelertak.

*

Magyar Narancs: Emlékszel még, minek a hatására fogtál gitárt a kezedbe?

Kurt Ballou: Gyerekként zongoráztam és szaxofonon is játszottam, aztán egy Robin nevű haverommal felfedeztük a punk-rockot és a hardcore-t, és ahogy az még százezernyi hasonló kölyökkel megtörtént a világon, azonnal zenekart akartunk alapítani. Mindketten basszusgitárosok akartunk lenni, mert azon csak négy húr van, és sokkal egyszerűbbnek tűnt, mint a gitár. Végül egy fogadás döntötte el a dolgot: az lesz a basszusgitáros, amelyikünk előbb összegyűjti a pénzt a hangszerre. Õ nyert, nekem meg maradt a gitár.

MN: Valahol azt olvastam, hogy komoly dzsesszháttered is volt már akkoriban.

KB: Komolynak azért nem mondanám - az ember a kora tízes éveiben nyilván nem lesz perfekt dzsesszzenész, hacsak nem zseni. De valóban tanultam dzsesszt, főként szaxofonon, és később a stúdiómunkáim során is nagyon sokat segített, hogy már fiatalon rá voltam kényszerítve arra, hogy tisztában legyek zeneelméleti alapvetésekkel.

MN: Az Axe To Fall dalai egyszerűbbek és könnyebben emészthetőek minden korábbi Converge-anyagnál, és érzek bennük némi rock 'n' rollt is.

KB: A rock 'n' roll attitűd teljesen helytálló - hogy őszinte legyek, mindannyian szeretünk egyszerű, suttyó témákat zúzni. Valóban rövidebb és szimplább dalok születtek ezúttal, de egyáltalán nem szándékosan. Egyszerűen így éreztük kerek egésznek a témákat. Tudod, az én fő inspirációm egy Converge-lemez elkészítésekor az, hogy egy olyan anyag szülessen, amit bármikor szívesen meghallgatnék, még akkor is, ha nem volnék a zenekar tagja. Most is ez motivált, és a végeredményből úgy látszik, hogy most inkább a punk-rocker oldalam dominált, nem a művészi.

MN: Köztudott, hogy a gitározásod azért is nagyon jellegzetes, mert több különböző hangolást használsz. Összeszámoltad már valaha, hány különféle hangolás van a Converge-lemezeken?

KB: Õszintén: fogalmam sincs. Rengeteg, hiszen ha egy dalban van mondjuk egy slide-gitáros téma, akkor a hangszert eleve a dal hangneméhez kell hangolni. Az utóbbi Converge-lemezeken hét-nyolc különböző hangolás hallható, a turnén pedig három-négyet használok, ami még így is szívás, hiszen a számsorrendet mindig úgy kell összeállítani, hogy azonos hangolású dalok következzenek egy-egy blokkban, lehetőleg úgy, hogy a koncertnek meglegyen a hangulati íve.

MN: A Converge sokáig kétgitáros csapat volt. Miután Aaron Dalbec a Jane Doe után kiszállt, hogyhogy nem kerestetek új embert a helyére?

KB: Aaron kiszállása után nyomtunk egy turnét négyesben, és csak utána döntöttük el véglegesen, hogy nem keresünk másik embert. Fura, de Aaron nem feltétlenül volt a Converge alkotói közösségének tagja, inkább csak a barátunk volt, és így került be hozzánk. Szerettem egyébként a harmóniákat, amiket játszott, de azt gondolom, hogy egy Converge-szerűen sűrű zenébe elég egy gitár is. A kétgitáros felállás több szempontból is problémás: nagyon kell figyelni a hangzásra, mert sokkal könnyebben lesz óriási káosz a színpadon, ahol egyébként is könnyebben fér el négy ember, mint öt. Amióta csak én gitározom, nem kell máshoz alkalmazkodnom, és a dalírási folyamat is felgyorsult.

MN: A gitározás mellett már több mint egy évtizede keresett hangmérnök-producer is vagy. Milyen indíttatásból kezdtél stúdiózni?

KB: Először egy kis felszereléssel csináltam demókat az ismerős zenekaroknak, és fogalmam sem volt, hogy ez lesz belőle. Azért kezdtem neki egyébként, mert meg akartam érteni a dalok rögzítésének folyamatát, ami tulajdonképpen a zene végső formába öntésének az utolsó állomása, tehát mindenképpen a kreatív folyamat része. Az, hogy a stúdióm idáig fejlődött, azért is szerencsés, mert mi a Converge-ben igyekszünk a zenekar összes ügyes-bajos dolgát az ellenőrzésünk alatt tartani, amolyan régi vágású "csináld magad!" módon. Jacobnak (Jacob Bannon énekes - V. Á.) ott a kiadója, a Deathwish Inc., ráadásul ő komoly grafikai tehetség, így az összes borítót és a pólómintákat is ő tervezi, én pedig a saját lemezeink hangmérnöke és producere vagyok.

MN: Melyik munkádra vagy eddig a legbüszkébb?

KB: A Converge-lemezek közül mindenképpen az Axe To Fallt tenném az első helyre, mert úgy érzem, hogy ezek a dalok kapták meg a leginkább rájuk szabott hangzást. A többi közül momentán a Kvelertak lemezére vagyok a legbüszkébb.

MN: És ha tetszőlegesen választhatnál egy zenekart, amellyel szívesen dolgoznál, melyik lenne az?

KB: Jó kérdés. Talán a Black Flag.

MN: Miért pont ők?

KB: Azért, mert kiváló lemezeket készítettek, de ezek az albumok gyakran úgy voltak felvéve, hogy nagyon kevés idő és pénz állt rendelkezésre, így csak beestek a stúdióba, néhány óra alatt felrántották a dalokat, és gyakorlatilag ennyiből állt a stúdiómunka. A nyolcvanas években rengeteg csodálatos lemez készült így - nemcsak a Black Flagről van szó, hanem rengeteg más bandáról, ide értve az egész New York-i hardcore-színteret, és gyakran ábrándozom arról, hogy milyen lenne a mai tudásommal és felszerelésemmel visszamenni az időben, hogy igazságot szolgáltassak ezeknek az anyagoknak.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.