Vicc, ami nincs – Itt az új magyar sorozat

  • Gera Márton
  • 2015. október 24.

Film

Megnéztük a butiquehotel.hu első részét, és le voltunk nyűgözve: egy komédiasorozat, amelyben egyetlen poén sem hangzik el.

Elég nehéz választ találni arra kérdésre, hogy miért is készült el a butiquehotel.hu, és egyáltalán, volt-e bármilyen célja a készítőknek azon kívül, hogy el lehessen mondani, megint elkészült egy magyar sorozat. Csak hiába minden, ha az a sorozat valahogy megmaradt a kilencvenes évek szintjén, és valamiért azt hiszi, az ostoba szóviccek után majd sorban állnak az ártatlan tévézők. Akik nyilván annyira ártatlanok, hogy azt is beveszik, hogy Hernádi Judit és Reviczky Gábor magabiztos ripacsságával szórakoztatni is lehet.

Ami azt illeti, nem lehet. A butiquehotel.hu első része elég jól megmutatja, mi történik akkor, ha a forgatókönyvírás minősége a Jóbarátok javítás: szóval a Barátok közt primitívsége és az Éjjel-nappal Budapest bornírtsága között lavíroz. Poén lesz abból, hogy a masszőrnő azt mondja, „úgy megmasszhatnálak”, ami talán pár korsó után még érthető szellemi teljesítmény, különben viszont teljesen ostoba gondolat. A helyzetekből nem születik semmi, ami érthető is, mert nincsenek olyan helyzetek, amiket egy komédia megkövetel: ahol értelmes dialógus alakulhatna ki, ott elintézik annyival, hogy az egyik szereplő bocsánatot kér, amiért firtatni merte a nő szerelmi életét. Minden jelenet a megúszásra épül, látszik, hogy néhány viccnek gondolt bugyutasággal mindent megpróbálnak elintézni, csak véletlenül se kelljen normális jeleneteket írni.

false

Közben meg azt is nehéz eldönteni, tulajdonképpen mi is akar lenni ez a sorozat. Néha olyan érzésünk van, hogy egyszerű szappanopera, máskor pedig a múlt század amerikai sitcomjait próbálja imitálni. Persze nagyon kevés sikerrel, holott nem lett volna ez olyan rossz, ha normálisan megcsinálják, a komédiasorozatnak ugyanis pont az a lényege, hogy nem kell nagy ötlet, bármilyen banalitásból születhetnek remek szituációk. A banalitás itt is megvan (a fiatal lány örököl egy szállodát, ami nyilván ramaty állapotban van, de kell a pénz, így a szállodának is működnie kell), csak a remek szituációk hiányoznak.

Sajnos, az operatőri munka sem igazán van a segítségünkre: nagyon úgy tűnik, hogy valamelyik riportműsor munkatársát hívták át, hogy vegye már fel a jeleneteket. A munkatárs pedig teljesítette a feladatot, és olyan lett az egész, mintha egy bejátszást néznénk a híradóból, ahol nincsen semmilyen beállítás, csak pár perc alatt leforgatták, amit kellett. Mondjuk, a butiquehotel.hu-t semmiképpen sem kellett volna leforgatni.

Vetítik szerda esténként 22.00-tól az RTL II műsorán

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.