rés a présen: Hányadik Szemrevalót rendezitek idén, és te mikor kapcsolódtál be a szervezésébe?
Buglya Zsófia: A Szemrevaló mint az osztrák, svájci és német filmek szemléje 2012 óta létezik, előtte sokáig a Goethe Intézet filmhete futott ezen a néven. Úgy kerültem a szervezői csapatba, hogy anno – akkor épp szabadúszó fordítóként – elmentem a Goethébe egy állásinterjúra. Nem vettek fel, de mivel filmes és germanista vagyok, pár nappal később megkerestek, hogy volna-e kedvem részt venni a filmhetük újragondolásában, illetve egy új fesztivál kitalálásában, immár az Osztrák Kulturális Fórum és a svájci nagykövetség munkatársaival közösen. Azóta a negyedik kiadásnál tart a rendezvény, és idén a Művész mozi mellett már három vidéki városban, Szegeden, Debrecenben és Pécsett is lesznek vetítések. A nyitány Budapesten lesz szeptember 24-én, és fokozatosan lép be a többi helyszín.
rap: Mi volt a fesztivál kezdetekor a fő irány?
BZS: A három ország filmheteinek fúzióját a nyelvközösség és a koprodukciók, illetve az alkotói keresztkapcsolatok nagy száma indokolta. Ma, amikor egyrészt úgymond bárki készíthet filmet a nemzeti struktúráktól függetlenül, másrészt az európai filmet egy nagyobb rendszer, az uniós támogatási rendszer élteti, erőltetett is a filmekről csak a nemzetek kategóriájában beszélni. Ezért ha valaki megnézi a Szemrevaló programját, azt láthatja, hogy a nemzeti helyett a tematikus, illetve a műfaji összefüggéseken van a hangsúly. Újdonság az előző évekhez képest, hogy idén az új filmek mellett egy történeti szekció is helyet kap a műsorban: hat filmmel emlékezünk Rainer Werner Fassbinderre, aki idén lenne 70 éves.
rap: Milyen filmek szerepelnek idén a válogatásban?
BZS: Kiemelt témáink a migráció és a másság, azaz a tolerancia kérdése, amely nemcsak a Fassbinder-életmű révén kerül a program középpontjába. Több kortárs dokumentum- és játékfilmet is vetítünk ehhez kapcsolódóan, köztük a svájci melegmozgalom történetét felelevenítő A Kör című alkotást. Külön szekciót szentelünk a sodródó ifjúságnak is, ebben szerepel a nyitófilm, az Ezüst Medve díjjal kitüntetett Victoria, amely néhány fiatal berlini ámokfutását beszéli el. Törekedtünk a sokféleségre, de nem állítom, hogy a program a német nyelvterület filmgyártását reprezentálja, hiszen a filmpiacot domináló szórakoztató filmekből csak ízelítőt adunk. Ilyen a Vámpír a díványon című osztrák vígjáték, amelyben Tobias Moretti egy vámpírt alakít, aki Freudhoz megy el analízisre.
rap: Van-e személyes ajánlatod?
BZS: Amit szerintem zeneszeretőknek nem szabad kihagyni, az a B-Movie: Nyugat-Berlin hangjai, 1979–1989, amely a korabeli alternatív zenei szcénát mutatja be sok archív felvétellel, Nick Cave-vel, az Ärztével vagy a Toten Hosennel. Én a linzi Crossing Europe-on láttam a filmet, és végig nem tudtam eldönteni, hogy egy áldokut látok-e – most sem tudnám megmondani, mi ez. Az mindenesetre elég meggyőző volt, amikor a főszereplő Mark Reeder a vetítés után bejött a terembe, és pont olyan volt, mint a felvételeken, csupán harminc évvel öregebb kiadásban. Szívesen kiemelném még az Ulrich Seidl és a Rosszfiúk című dokumentumfilmet, amelyből nemcsak az derül ki, hogyan rendezi újra a kamera számára Seidl a valóságot, hanem az is, hogy hogyan rendez, amikor a színpadra dolgozik.
rap: Hogyan zajlanak a vetítések?
BZS: A filmek a délutáni–esti műsorsávban, kivétel nélkül eredeti nyelven mennek, ami persze nem a német nyelv kizárólagosságát jelenti, hiszen a szereplők nemegyszer angolul, franciául vagy máshogy beszélnek. Az érthetőséget a filmek többségénél angol felirat és magyar tolmácsolás, néhány filmnél magyar felirat biztosítja.
rap: Lesznek kísérő programok?
BZS: Közönségtalálkozók lesznek. Szeptember 26-án itt lesz Anna Thommen, az Új világ című svájci film rendezője, aki egy integrációs gimnáziumi osztály portréját készítette el. 29-én és 1-jén találkozik a közönséggel a már említett B-Movie egyik rendezője, Klaus Maeck. Az osztrák David Ruehm, a Vámpír a díványon rendezője pedig október 2-án érkezik. A Fassbinder-program keretében a Művészben plakátkiállítás látható, és a Fassbinder – Szeretni feltételek nélkül című dán dokumentumfilmet követően Mundruczó Kornéllal és Stőhr Lóránttal beszélgetünk a rendezőről.
