„Én vagyok a modern 3D atyja” - Robert Zemeckis filmrendező

Film

Philippe Petit francia artista és kötéltáncos 1971-ben a Notre-Dame tornyai között sétált át, rá 3 évre pedig a World Trade Center ikertornyai között feszítette ki – az illegalitás fogalmait tökéletesen kimerítve – méretes acélkábelét: a tornyok közti séta 45 percig tartott, a róla szóló játékfilm jóval hosszabb. A Kötéltánc rendezőjét, a Vissza a jövőbe trilógia atyját a World Trade Center hűlt helyétől nem messze, egy manhattani hotelben faggattuk.

Magyar Narancs: Petit a megszállott művész iskolapéldája. És mint a megszállott művészek általában, meglehetősen kibírhatatlan pasasnak tűnik. Ön is ilyennek látta?

Robert Zemeckis: Cseppet sem az. Épp ellenkezőleg, egy bűbájos embert ismertem meg. Hétköznapi fogalmakkal persze nehezen leírható, amire feltette az életét. Philippe anarchista volt egy olyan korban, ami kedvezett az anarchistáknak. De a benne lakó lázadó nem ment nyugdíjba; egy merő szenvedély ez az ember még ma is, a nap 24 órájában.

Zemeckis és a Petit-t alakító Joseph Gordon-Levitt

Zemeckis és a Petit-t alakító Joseph Gordon-Levitt

 

MN: Petit lételeme volt, hogy dacolt a rendszerrel. A Vissza a jövőbe készítése során önnek is meg kellett küzdenie a vaskalapos stúdióvezetéssel. Ott volt például a cím körüli huzavona…

RZ: Ó, igen, a Spaceman from Pluto-affér. Sosem fogom elfelejteni. A stúdiófőnök erősködött, hogy a Spaceman from Pluto (Űrember a Plútóról) sokkal jobb cím, mint a Vissza a jövőbe. Mi, érthető okokból, maradtunk volna az eredeti változatnál. A producerünk szerencsére megvédett minket. Steven Spielbergnek hívták az illetőt. Az ilyen plútós ukázokra jobb, ha felkészül az ember, ha a nagy hollywoodi stúdiókkal kezd (az Űrember a Plutóról-sztori részleteiről bővebben itt olvashat).

Vissza a jövőbe: Zemeckis, Michael J. Fox, Spielberg

Vissza a jövőbe: Zemeckis, Michael J. Fox, Spielberg

 

MN: Petit az életét kockáztatta azért, amit az élete főművének tartott. Ön került már nyaktörő helyzetbe, miközben a filmkészítést gyakorolta?

RZ: Óvatos duhaj vagyok én. Ha voltam is veszélyben, szerencsére nem voltam tudatában. Na, jó, megboldogult ifjúságomban annyira azért nem vigyáztam, mint manapság. Persze ma már a digitális technika is jócskán megkönnyíti az ember dolgát. De hol voltak még ezek a technikák a nyolcvanas években! A smaragd románca vérszomjas krokodilját nem a számítógép szülte, az még igazi volt. Igen, talán a forgatás volt a krokodillal az eddigi legveszélyesebb vállalásom.

A smaragd és a krokodil találkozása Zemeckisnél

A smaragd és a krokodil találkozása Zemeckisnél

 

MN: A Mad Max legújabb részében, amit csak lehetett, azt kaszkadőrökkel oldották meg, és amit csak lehetett, azt valóban megépítették. Kerülték a digitális trükköket, ahol csak lehetett…

RZ: A Mad Max autóparádéja ezt meg is követelte: műnek hatott volna, ha másképp csinálják. A World Trade Center megalkotása, az ikertornyok közti séta azonban – azt hiszem, nem kell magyarázni, miért – a teljes trükkarzenál bevetését igényelte. A rendezésben van valami az illuzionista munkájából. Mindig is nagyon élveztem a tervezésnek ezt a részét, ahogy a tarsolyomban lévő trükkökből – legyenek digitálisak vagy régimódiak – összeállítom a leghatásosabb egyveleget. Hogy is mondjam… Szóval, azt hiszem, én vagyok a modern 3D atyja, a Polar Expressz e tekintetben igazi mérföldkő volt és egyben jó lecke is. Azzal a nagy tanulsággal szolgált, hogy mindig a sztori az első, s az önmagáért való trükközés nem vezet az égvilágon sehova.

Készül a Kötéltánc

Készül a Kötéltánc

 

MN: Nem túlzás: egészen gyomorforgató tud lenni, ahogy a Petit-t alakító Joseph Gordon-Levitt (interjúk a színésszel itt) a tornyok között egyensúlyoz. Volt, amit már csak egészségügyi okokból is, a nézők megkímélése érdekében kihagyott a végső változatból?

RZ: Abban a pillanatban, amikor Philippe megcsúszik a kábelen, épp elhalad egy repülő a tornyok között. Legalábbis még ez szerepelt az első változatban: egy gyors vágás – csúszás/repülő – következett, de ezt utóbb túl soknak ítéltem, ezért a repülőre vágást végül kihagytam. És hát Philippe sétája is jócskán le lett rövidítve: a valóságban 45 percig tartott a mutatvány, mi ezt 20 percbe sűrítettük bele. A 200 kilós acélkábel kifeszítésének részleteivel sem akartam untatni a nézőket – Philippe is belátta, hogy fölösleges lenne minden szögbeverést bemutatni. Viszont Philippe és a madár találkozását 400 méter magasságban semmiképp sem hagyhattam ki a filmből. De nem csak a madár, Beethoven is része volt a sétának: Philippe a Für Elise dallamaira kelt át a tornyok között. Nem volt nála magnó, de a fejében a belső lemezjátszó Beethovent játszotta.

false

MN: Ami a repülő alkalmatosságokat illeti, eggyel ön is gazdagította az emberiséget. A Vissza a jövőbe 2 híres légdeszkája, a hoverboard lassan valósággá válik…

RZ: Mit is mondhatnék, láttam a jövőt! A filmben használt egyik légdeszkát meg is tartottam, otthon őrzöm a filmes relikviáknak elkülönített raktáramban. A Kötéltánc forgatásáról is került egy s más a birtokomba, de még nem volt időm felvenni a leltárt. És hát a légdeszka ma már tényleg valóság; Japánban is készült már egy prototípus, és a srácok a Lexusnál is legyártottak egyet. Király dolog látni a jövőt.

false

MN: Akkor megadná a jövő heti lottó nyerőszámait?

RZ: Boldogan megadom. De csak a 2045-ösöket adhatom meg.

Kötéltánc

Az lett volna csak az igazi buli, ha a World Trade Center ikertornyai között kötéltáncoló Philippe Petit élettörténetét valaki összekombinálja King Kongéval, és elver e nemes küldetésre 100 milliót dollárban. Mondjuk, mindketten egyszerre érnek oda a tornyokhoz, P. Petit a 200 kilós kábelével, K. Kong meg a hőn áhított szőkéjével (miután az Empire State Buildinget nem találják), és megindul a szimultán mászás; vajon ki ér fel elsőnek? Ennek lett volna tétje, de a saját történetében a francia kötélember biztos befutó: igen, átsasszézik egyik toronyból a másikba, és igen, akadnak nehézségek az odavezető út, sőt a séta során is – úgy emberileg, mint kötéltáncosilag.

Robert Zemeckis filmjében annyira nincs tétje az előkészületeknek, hogy azt akár el is pantomimezhetnék, ha már úgyis Marcel Marceau földjén, vagyis Franciaországban játszódik a film első fele. Az ifjú Petit iskolaéveit bemutató szakasz a maga egyszerűségében Zemeckis nagy sikerét, a Forrest Gumpot idézi, azzal a különbséggel, hogy míg Forrest együgyűsége szándékos volt és szórakoztató, addig a Petit történetében hemzsegő Forrestek – így maga Petit is – lehangolóan szimpla teremtmények: franciát játszó angolszász színészek, akik sosem tűnnek másnak, mint franciát játszó angolszász színészeknek. Akinek papírja van róla, hogy igazi francia, az sem nyújt jobb teljesítményt, de amint felérünk a tornyokra, minden műmájer franciaság és életrajzi toposz meg van bocsátva, mert az a 20 perces money shot, ami nem más, mint a beígért séta maga, a legerősebb érv a Gravitáció óta a 3D létjogosultsága mellett.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.