Film

Volt egy tánc

  • - greff -
  • 2012. december 26.

Film

Noha neves filmszínészek rendezői próbálkozásait rendszerint hobbiszaküzletek árulják, Sarah Polley második dobását exkluzívabb butikok fogják majd polcaikra tenni. Nem mintha a Volt egy tánc valami lenyűgözően újszerű művészeti eredmény volna, de ha a moziban is létezik az a kategória, amit az angolszász irodalmi tolvajnyelv középfajként ismer, akkor Polley munkája a halmaz legszebb darabjai mellé sorolható.


 

A 90-es évek indie-hercegnője ezúttal is egy párkapcsolat téli szakaszára koncentrál, amikor már kevés a szín, és egyre zordabbak a mínuszok. Polley első filmjében, az Egyre távolabb-ban a nyugdíjkorhatárt átlépett emberek, a Volt egy táncban pedig fiatal harmincasok szorítják egymás és a nézők szívét, de lényegesebb változás, hogy a rendezőnő a dialógustechnikától a képkezelésen át mindenben egy szinttel feljebb tudott lépni, így finom színszimbolikával dúsított édesbús filmjében egymást érik az emlékezetes jelenetek. De még a szimpla átvezető szakaszokat is rokonszenvesen régi vágásúnak ható aprólékos figyelem, valamint egy olyan, a testábrázolástól a kameramozgásokig mindent befolyásoló fenomén jellemzi, ami a Polleynál amúgy szikárabban fogalmazó Sofia Coppola filmjeit is olyannyira izgalmassá teszi: a nagyon határozottan női szemszög. A Volt egy tánc legvonzóbb ajánlata ettől még persze a főhősnőt adó Michelle Williams marad, aki valószínűtlen, ám egészen elbűvölő kapcsolatot létesít az Amelie csodálatos élete címszereplője és A kaland Monica Vittije között.

Forgalmazza a Cirko Film - Másképp Alapítvány

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.