Téli piros pogácsa, Pinova (édes, roppanós), Sirius (sárga, édes-savanykás), Gála, Florina, Fuji, Jeromine, Red Topáz (fűszeres, savanyú), Rozela (parfümös, zamatos), Red Jonaprix, Red Delicious, Golden, Granny Smith, Luna, Orion, Almandin – csak néhány fajta a legfinomabb hazai termesztésű almákból. Ehhez képest jó almát találni ma olyan kihívás, mint stabil, állandóan magas minőségű burgonyát. Miközben az egyik leghétköznapibb gyümölcsünk, és a családok többségénél heti többkilónyi fogy belőle, összesen egypár elterjedt fajta kering az üzletekben. Néhány elkötelezett, almára specializálódott, főleg szatmári biotermelőnél azért akad sokféleség, náluk érdemes végigkóstolni a szortimentet, meglepődik az ember, hogy micsoda különbségek vannak ízekben, állagokban. Nehéz műfaj lett az almatermesztés, az alkalmas klíma északabbra tolódott, nem véletlenül vált Lengyelország vezető nagyhatalommá az almák terén. A fűszeresebb, savanykás-ropogós almák közül néhánnyal nem lehet betelni – ilyenek például a Red Topáz, vagy az egzotikus aromájú Rozela. Sütéshez a savanykás, ropogós fajták közül érdemes választani, nem nagyon lehet mellényúlni például a Pink Ladyvel vagy a zöldalmával, ezeket ajánlom az alábbi pitéhez. Ez egy amolyan magas falú, amerikai típusú gyümölcspite, rusztikus, házias sütemény, mindig elfogy az utolsó morzsáig. Tésztája ropogósan omlós, vajas, a töltelék pedig szinte dzsemszerűre sül, mégsem édes, inkább gyümölcsös. Az omlós tésztához érdemes a 3:2:1 (3 egység liszt, 2 egység zsiradék, 1 egység folyadék) arányt megjegyezni, ez eredményezi a legporhanyósabb tésztát.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
