chili&vanília

Őszi cobbler

Gasztro

Az ún. cobbler az egyik legnépszerűbb amerikai desszert, a gyümölcsös pite amolyan lusta változata. A morzsás sütemények népes családjának tagja, ezek sajátos jegyét viseli: nincs gyúrás, nincs nyújtás, az omlós tészta csak úgy, lazán a gyümölcsök tetejére kerül.

Míg a "crumble" esetében hanyagul rászórva, addig a cobblernél sűrű tésztából kevert korongok formájában. Az Egyesült Államokban vidéktől függően több különböző változata ismert: akad, amelyet serpenyőben főznek, van, ahol a tésztát a gyümölcsökhöz keverik, másutt a ropogósra sült tésztát a szirupos töltelékbe forgatják. A déli államokban többnyire egyfajta gyümölccsel készítik, leggyakrabban szederrel, áfonyával vagy őszibarackkal. Készülhet sós változata is, zöldséges vagy húsos raguk, pörköltfélék tetejére kerül ilyen esetben a tészta, amit sósra ízesítünk, pl. reszelt sajttal, zöldfűszerekkel. Az egyik legkényelmesebb desszert, őszi kiadása most almával, körtével, gyömbérrel és aszalt tőzegáfonyával készül. Mellé vaníliasodó jár.

false

 

Gyömbéres almacobbler vaníliasodóval

Hozzávalók (4-6 adag)

1 kg savanykás alma (kb. 4 db), meghámozva, felkockázva

2 körte, felkockázva

fél citrom leve

5 dkg finomítatlan nádcukor vagy barna cukor

4 cm friss gyömbér, lereszelve

2 evőkanál étkezési keményítő

5 dkg aszalt tőzegáfonya

Tészta:

12,5 dkg olvasztott vaj (+ 2,5 dkg az edény kivajazásához)

8 dkg nádcukor

15 dkg teljes kiőrlésű liszt

2 teáskanál sütőpor

csipet só

Vaníliasodó:

4 dl tej

4 tojás sárgája

4 dkg cukor

csipetnyi só

fél vaníliarúd magjai

A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A 2 dkg vajjal kivajazunk egy hőálló tálat, például jénait vagy akár tepsit. Készíthetjük egy nagy adagként vagy személyenként, egyadagos kiszerelésben, például szuflétálkákban. Előkészítjük a gyümölcsöket: az almát és a körtét meghámozzuk, magházát kivájjuk, majd felkockázzuk. Hozzáadjuk a citromlevet, a cukrot, a friss, reszelt gyömbért, összekeverjük az étkezési keményítővel, végül hozzáforgatjuk az aszalt áfonyát is. A kivajazott hőálló tálba halmozzuk. Elkészítjük a tésztát: az olvasztott vajhoz keverjük a cukrot, hogy kissé elolvadjon, majd hozzákeverjük a lisztet, a sütőport és egy csipetnyi sót. Egyenletesen elkeverjük. Evőkanál segítségével nyolc gombócot adagolunk, nedves kézzel ezekből kb. 5 cm átmérőjű korongokat formázunk, majd ráültetjük őket a gyümölcsök tetejére. 30 percig sütjük, amíg a tészta aranyszínűre pirul, alatta a gyümölcsök pedig puhára, szirupos-levesre sülnek. Miközben sül a cobbler, elkészítjük a vaníliasodót: a tejet forráspontig melegítjük. Közben a négy tojássárgáját fehéredésig keverjük a kristálycukorral, egy csipet sóval és a vaníliával. Lassan hozzáadjuk a meleg tejet, majd visszaöntjük a lábasba, és állandó kevergetés mellett sodó állagúra főzzük. A desszertet a langyos vaníliasodóval, fagylalttal vagy tejszínhabbal tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.