chili&vanília

Erre csörög a dió

Gasztro

Cékla, alma, csicsóka, kígyózó sor a savanyú káposztánál, egyre több vásárló a kacsát, libát áruló henteseknél – a piacon minden kétséget kizáróan beállt az őszi–téli üzemmód. Márciusig szárnyalhat a kulináris kreativitás, addig ugyanis nagyjából ugyanazokból az alapanyagokból kell gazdálkodnunk. A hangulat és az évszak eseményei persze ilyenkor is sodornak magukkal és adják az ihletet és ötleteket. Már a késő őszi időszakban érdemes például feltankolni dióval, amely egy valódi csodaszer, bár ez kevesekben tudatosul. Pedig az egyik legegészségesebb alapanyag, magas ómega-3-, fehérje- és ásványianyag-tartalma miatt mindenre jó hatással bír. E- és B-vitamin-, foszfor-, kálium-, vas- és folsavszintje miatt is érdemes rendszeresen fogyasztani, napi 3 dkg (kb. 7 szem) az ideális mennyiség. Kulináris felhasználási lehetősége végtelen, salátákba, sült zöldségekre szórva remek. Gránát­almamaggal, újhagymával, finomra aprított petrezselyemmel, korianderrel, olívaolajjal összeforgatva fergeteges, dióolajjal még inkább. Kiváló egészségügyi hatását valószínűleg nem az alábbi édességben fejti ki leghatékonyabban; kár, mert a szilvás-diós csúsztatott palacsinta igazi őszi közönségkedvenc.

 

Csúsztatott palacsinta szilvalekvárral és pirított dióval

Hozzávalók (8 szelet)

 

3 tojás, szétválasztva

6+2 dkg kristálycukor

csipet só

3 dl tej

20 dkg liszt

fél narancs reszelt héja

fél citrom reszelt héja

 

20 dkg sűrű szilvalekvár

15 dkg pirított dió, durvára vágva

1 evőkanál puha vaj a sütőforma kikenéséhez

 

A tojások sárgáját elektromos kézi keverővel fehéredésig keverjük 6 dkg cukorral és a csipet sóval. Hozzáadjuk a tejet, elkeverjük. Hozzákeverjük a lisztet, és csomómentesre keverjük. Belekeverjük a reszelt narancs- és citromhéjat. A tojások fehérjét kemény habbá verjük, a 2 dkg cukrot csak akkor adjuk hozzá, amikor közepesen kemény. A habot óvatosan összeforgatjuk a tojásos-lisztes masszával. Két tálkában kikészítjük a vaníliás porcukrot (a cukorhoz keverjük a vaníliarúd kikapart magjait) és a durvára tört, pirított diót. (Ha nem pirított, zsiradék nélkül, száraz serpenyőben néhány perc alatt illatosra pirítjuk.) A sütőt előmelegítjük 160 fokra. Előkészítünk és kivajazunk egy 18 cm átmérőjű jénait vagy tortaformát (vagy kb. akkorát, amekkora a palacsintasütőnk). Palacsintasütőben kevés olajat forrósítunk, majd egy-egy merőkanálnyi tésztából, alacsony lángon, 8 darab palacsintát sütünk úgy, hogy a palacsintáknak csak az egyik felét sütjük meg. Ez a tészta sűrűbb a hagyományos palacsintatésztánál, nehezebben oszlik el, a merőkanál hátával kicsit segíthetünk szétteríteni. Akkor van kész, amikor a teteje már nem folyós, kissé megszilárdult, de még krémes és lyukacsos. A palacsintákat a kivajazott formába tesszük, sületlen felükkel felfelé, és a rétegek közé 2-2 evőkanál szilvalekvárt kenünk, valamint 2-2 evőkanálnyi pirított diót szórunk. Az utolsó palacsintát fejjel lefelé borítjuk a rétegekre. Tortalapáttal vagy spatulával kissé lenyomkodjuk, hogy összeálljon. Sütőbe tesszük, és alufóliával letakarva kb. 15 perc alatt összesütjük. Kiborítjuk, és porcukorral meghintve, langyosan tálaljuk.

Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.