étel, hordó

Pola Pola

  • ételhordó
  • 2017. december 1.

Gasztro

„Több mint egy éve vártak a Klauzál tér környéki, belső-erzsébetvárosi lakók, hogy újra használhassák a felújítás alatt lévő vásárcsarnokot. Úgy tűnik, jól jártak: nemcsak egy gondosan, szépen kivitelezett műemléket kaptak vissza, hanem az országban mostanság igen ritka, vasárnap is nyitva tartó bevásárlóközpontot”. Tavaly a Klauzál téri vásárcsarnok felújítását efféle fanfárok köszöntötték az építészszakma elismerő bólintgatása mellett. Végül sem bevásárlóközpont, sem vásárcsarnok nem lett az előző századfordulós építményből; piacnak túlságosan steril, őstermelőt alig látni, a hétvégenként megrendezett bolhapiac árait – a zöldséghez, gyümölcshöz hasonlóan – a turisták pénztárcájához szabják, igazából csak a hatalmas, vasárnap is nyitva tartó közért vált a környékbeliek kedvencévé. Ennek ellenére akadnak itt meglepetések, de nem odabent, a csarnok területén.

A Pola Pola nevű hely ugyanazon a cím alatt (Klauzál tér 11.) található, mint a vásárcsarnok, de attól teljesen függetlenül működik, ráadásul „autentikus balkáni ízekkel” csábít. Elsőre valamiféle büfének gondolnánk, de a „grill bistro” önmeghatározás nem csak ámítás: étlap van, felszolgálás is, és ugyan bőségesnek tűnik a választék, szinte kizárólag grillezett húsok közül választhatunk, ha nem számolunk a zöldségköretekkel és a jellegzetes lepénnyel. Azonban a csevap–pljeskavica–saslik–kolbász kör roppant egyszerűen négyszögesíthető, az ún. Pola Pola tálban (5990 Ft) majdnem mindenből adnak ízelítőt, nem is keveset. Igaz, hogy pljeskavica helyett „no name” sajtos-baconos húspogácsát, de éppen ez a legjobb. Valahol félúton van a fasírt és a burger között, fűszervaj van a tetején, a maga műfajában párját ritkítja. Hozzá képest a vékony, fűszeres kolbász, a csevap és a saslik inkább csak kiegészítők, de annak első osztályúak. A remek alapanyagok mellett minden bizonnyal az lehet a titkuk, hogy az előkészületeknél módjával használták a sószórót. Így hát nyugodtan beletunkolhatunk az inkább édeskés ajvárba és az egyedi ízű, leginkább tejfölre emlékeztető kajmakba. A lepénnyel is maximálisan elégedettek lehetünk, talán csak a sopszka saláta halványabb a kelleténél. Összességében csak jókat mondhatunk, bár olyan érzésünk van, hogy a balkáni ízek feltételezett vadsága valahogy elkerülte a Klauzál teret. Ami persze nem is biztos, hogy akkora baj.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.