Tíz éve a lila tintás névről nem gondoltuk, hogy szójáték akar lenni az indiai konyha jegyében. De az is igaz, hogy amikor 2010 elején beestünk a terézvárosi „Dózsa-pályára”, arról számoltunk be, hogy ez az Indigo „épp külsőségeivel tüntet, sehol egy Krisna, aranyra mázolt műanyag elefánt”. Tíz éve „egy amerikai jellegű franchise szendvicsező díszletei közé” érkeztünk, ahol persze a lila dominált. Akkor nem gondoltuk volna, hogy a franchise-zal már-már beletrafáltunk, ugyanis öt évvel később telepítettek egy Indigót Budára is, a Fény utcába. Ez lett az Indigo Buda, a régi meg Indigo Jókai, az utca miatt, bár a most esedékes „harmadik ötéves tervet” minden bizonnyal ők sem a futárszolgálat kiteljesedésében, a motoros pincér intézményének kizárólagosságával képzelték el.
A telefonkönyv terjedelmű étlap elsőre ijesztő, ennyit egyszerre nem lehet azonos színvonalon előállítani. Csakhogy az indiai konyha legnagyobb trükkje éppen az, hogy elég egy alapanyagot, gyakran csak egyetlen fűszert megváltoztatni, hogy teljesen másfajta és más nevű ételhez jussunk. De a lencseleves (850 Ft) nem ilyen, igaz, nem is egyedülálló: távoli rokona az újévi pénzcsinálónak, sűrűn paradicsomos, a fűszerek közül legjobban a római köményt érezni. Sokat adnak, kisétkű vegáknak főételnek is megteszi. Az onion bhaijaának (990 Ft) nevezett rántott hagyma India válasza a burgerezők hagymakarikáira: nem tocsog az olajban, a panír csicseriborsólisztből készült, ellenben a kör nem zárul be, mivel a hagymát csíkokra vágták. A palak paneert (2290 Ft) spenótos sajtnak fordították, ami többé-kevésbé igaz, bár ez a „sajt”, vagyis a paneer külsőre inkább a tofura emlékeztet, ám az íze páratlan; a jó hír az, hogy ellentétben a legtöbb indiai étteremmel, itt nem is spórolnak vele. A spenótos alapra sem panaszkodhatunk, kiérezni mindenféle fűszereket, no, nem erősen, inkább „középutasan”. Különösen a Madras tőkehalfilé-curryhez (3200 Ft) képest, mert az annyira csíp, hogy az szinte lángvetés. Azonban a hal így is íztelen, még ha ez ellentmond is minden természeti törvénynek. Az indiai éttermekben szinte kizárólagos desszert gulab jamun (990 Ft), vagyis rózsavizes gombóc émelyítően édes, de éppen ez a jó benne. A csomagolásban meg az, hogy fedeles, strapabíró – akár további használatra is bevethető – műanyag dobozokat kaptunk.
