A múlt heti bajor kaland (Salvator–Székesfehérvár) régi emlékeket is felszínre hozott: a műfaj hőskorát, az 1980-as évek közepét-végét, a dohos pincesörözőkben testet öltő nyugatnémet (osztrák, holland) életérzést, amit kizárólag addig ismeretlen sörmárkák megjelenésével demonstráltak, miközben az étlapot továbbra is a fasírtos zsömle-ropi-pogácsa háromszögben helyezték el. E szabályt csak az 1990-es évek elején próbálták néhányan tartalmasabbá tenni, például a híres jégkorongozó, Gogolák László, aki a Dohány és Akácfa utca sarkán nyitotta meg Bajor Sarok nevű éttermét. „Gogolák a hokicsapattal járta Európát. Így bukkant rá az 1567-ben alapított Arcobräu sörgyárra, amelynek aranydíjas söreiből 12 fajtát kínál” – harangozta be a nyitást 1992-ben a Mai Nap, de a sorok közt olvasva arról is tudomást szerezhetett a korabeli olvasó, hogy mit értett egy jégkorongcsapat a szabadidő hasznos eltöltése alatt. A Bajor Sarok mégsem a hoki, a sörök vagy a konyha miatt vált országszerte ismertté, nevét pár évvel később, az akkor nagy port kavart ún. Tocsik-ügy révén ismerhette meg az ország: Tocsik Márta később visszavont vallomása szerint a további vádlottak a Bajor Sarokban hozták tudomására, hogy a neki járó sikerdíjból a pártoknak is osztani kell.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
