Kiderült, hogy a szállodát vagy tíz éve bezárták, azóta szó szerint rohad az egyébként újonnan is igen randa építmény Budapest egyik legszebb pontján - és úgy sejtjük, ez a közeljövőben sem változik. Amúgy az Olimpiát olyan hirtelen zárták be, hogy néhány ablakában még a koszos függönyöket is látni...
Szerencse, hogy pár lépéssel arrébb még egy szálloda akad, a Hotel Normafa, ami nemcsak jóval régebbi az Olimpiánál, de tisztességgel működik is. És ami (legalábbis nekünk) sokkal fontosabb, nemhogy étterme, de nagyméretű, külön bejáratú kerthelyisége is van - a "grill" megjelölés persze nem a legszerencsésebb, pláne úgy, hogy a kert láttán elsőre az a bizonyos "kockás abroszos" hangulat ugrik be, sallangok nélkül. Ám alaposabb megfigyelés után (amíg a bejárattól eljutunk az asztalunkig) már szó sincs ún. budai kisvendéglőről. A Normafa grill jellegzetes szállodai vendéglátóhely, kimért pincérekkel, decens választékkal, alkalomhoz illő diszkrét muzsikával (zümmögő filmzenék).
A házias zöldborsóleves (690 Ft) szabályt erősítő kivétel, minden ízében hagyományos, de kizárólag jó értelemben, a sütőtökkrémleves (790 Ft) viszont pontosan az a divatos készítmény, amiről a Liszt Ferenc tér jut az eszünkbe, meg hogy ezt még szándékosan sem lehet elrontani. Az erdei gombapörkölt (1990 Ft) viszont egyszerűsége ellenére is nagy kihívás. A Normafa gombája kiállta a próbát, sűrű, frissnek tűnő válogatás, remek galuskával. Patetikus képzavarral azt mondanánk: "minden ízében érezzük a környékbeli erdők atmoszféráját". Sajnos a mézes-citromos, aszalt gyümölcsökkel körített pulykamellfilétől (2390 Ft) már nem bújik elő belőlünk fűzfapoéta. A hús közönséges, a köret túl édes, egye meg a feledés homálya, bár az önmagában is élvezhető túrófánk enyhíti valamicskét az összhatást. Desszertnek fehér csokis brow-nie-t kérünk vaníliafagylalttal (1090 Ft), amiről megint csak a Belváros ugrik be. Ott harmadennyit adnak ugyanilyen áron, mégis megnyaljuk utána mind a tíz ujjunkat, itt, a Normafánál valahogy nem esik jól, bár erről tényleg csak mi tehetünk.
Ahogy arról is, hogy csak ebéd utáni sétánk közben, egy tájékoztató táblának köszönhetően értesülünk a vélhetően köztudott dologról, hogy a "Normafa" valóban egy fa, egészen pontosan egy 1927-ben elpusztult bükk, amely állítólag Mátyás király születésekor sarjadt. Nevét azután kapta, hogy az Európa-hírű opera-énekesnő, Schódelné Klein Rozália 1840-ben itt énekelte el Bellini Normájának nagyáriáját egy lelkes, kirándulókból álló közönségnek.
