kertész lesek

Négy szürke

  • kertész lesek
  • 2012. szeptember 30.

Gasztro

Ellentmondásos bulvár a Margit körút. Hol nagyszabású és világvárosi, hol koszos gyárnegyednek látszik, de leggyakrabban ugyanolyan, mint a pesti testvérek: kiadó vagy alkalmi üzletek, igénytelen portálok, az 1990-es évek divatos betűtípusai nagy mennyiségben.

A vendéglátás is a Nagykörutat idézi, pékség, szendvicsező, török és kínai. Kedvencünk a Mechwart téren álló hamburgeres lakókocsi.

A több évtizedes állandóság ritka dolog errefelé, bár a régi presszók (Mokka, Rózsadomb, Mecsek) más névvel és/vagy profillal, de tartják magukat. Ám a legérdekesebb - kizárólag a nosztalgia jegyében - a Négy Szürke étterem a Jurányi utca sarkán, amit az idősebbek hajlamosak a nyolcvanas évek "legendás" helyeként emlegetni. Arról kevesebb szó esik, hogy akkoriban a legendává váláshoz elég volt egy hosszított nyitva tartás (éjjel egyig, kettőig) működő konyhával, s a Négy Szürke ennél többet nem tudott. Ugyanazt az átlagos színvonalat hozta, mint a többiek, este kilencig: rántott borda, sajt, gomba, tenyérbe mászó pincérek, olajszag, füst.


Fotó: A szerző felvétele

A retrózásra jócskán rájátszanak, de a külcsínt illetően a mostani Négy Szürke alig-alig idézi a régit. Neonban úszó portál, plazmatévék a falon, de a legnagyobb meglepetést a terasz jelenti. Igaz, hogy Budapest egyik legzajosabb és legszennyezettebb pontján a kiülést inkább bátorságpróbának tekintjük, de ha már így jött ki a lépés, a kertész lesből trainspotting lesz, úgyis annyira unjuk már az árnyas platánokat. S ha már retró, itt tényleg szó szerint vehetjük, amiről száznégy évvel ezelőtt Szécsi Pál énekelt: "Emlékszel? Utolsó beszélgetésünket egy száguldó mentőautó szirénája szakította félbe."

Amúgy sincs mit mondanunk. Az étlapon csupa bevált fogás, a levesek közül talán csak az olasz bazsalikomos paradicsomleves (590 Ft) tűnik izgalmasnak. Nem is rossz, de az összképbe eléggé belezavar ez a nyúlós, sajtos gubanc; nem is azért, mert piszkosul megnehezíti a kanalazást, de a leves íze sem változik tőle, inkább adták volna külön tányéron.

Padlizsánnal töltött csirkemellet (1800 Ft) kérünk mandulás burgonyafánkkal (690 Ft), ebben viszont hőmérsékleti problémák miatt nehéz okosnak lenni. A kis híján korrekt, ám a padlizsánt erősen elnyomó csirke legyűrését nagyon megnehezíti a tűzforró köret, s mire kihűl, nyelvünk már sajog. A Gundel-palacsinta (800 Ft) viszont meglepően jó, pedig az előzmények után azt hittük, hogy az igazi égetés csak most kezdődik.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.