chili&vanília

Kenyér Harlemből

Gasztro

Marcus Samuelsson évek óta az amerikai gasztronómiai élet egyik legizgalmasabb figurája. Az etióp származású séf háromévesen veszítette el édesanyját, ezt követően jómódú svéd házaspár fogadta örökbe, így a skandináv országban nőtt fel. Huszonkét évesen érkezett New Yorkba, ahol karrierje villámgyorsan teljesedett ki:

az egyik legnevesebb luxusétterem konyhafőnökének nevezték ki, teljesítményét számos mérvadó kritikával és díjesővel jutalmazták. Két éve, Harlemben nyitott vendéglője a nyitás percétől hatalmas sikernek örvend. Ha nem Amerikában lennénk, az étlapot meghatározó etióp-svéd-déli fúzió láttán igencsak kikerekedne a szemünk. Az Egyesült Államok déli államainak konyhája - különös tekintettel az egykori ültetvények főzési szokásaira - a séf egyik legfontosabb ihletadója. Ez inspirálhatta az alábbi kukoricás kenyeret is, amely kívül ropogós, belül lágy, csodás tunkoló fűszeres, mártásos húsok vagy zöldségek mellé - még lecsóhoz is! A csodaséf harlemi éttermében mézzel kevert vajat és csípős paradicsomcsatnit adtak mellé.

Langyos kukoricakenyér barna vajjal és csilivel

Hozzávalók (8 szelet)

2 cső csemegekukorica, leszemezve

2°6 dkg vaj

12,5 dkg liszt

17,5 dkg kukoricadara

1 evőkanál sütőpor

1 evőkanál szódabikarbóna

1 teáskanál só

2 evőkanál fekete hagymamag (ha van)

fél teáskanál csilipehely vagy cayenne-i bors

2 evőkanál finomítatlan nádcukor

3 dl tejföl

1 tojás

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A nyers csöves kukoricát éles késsel leszemezzük: úgy a legegyszerűbb, ha félbetörjük, függőlegesen vágódeszkára állítjuk, és körbeforgatva, négy-öt szeletben levágjuk a szemeket. (A deszka legyen nagyméretű, vagy tegyünk alá alufóliát, mert a szemek ilyenkor nagyon gurulnak.) Serpenyőben felolvasztjuk a vaj felét, azaz 6 dkg-ot, rádobjuk a kukoricát, átforgatjuk, és néhány percig főzzük, amíg megpuhul. Egy keverőtálban összekeverjük a száraz anyagokat: a lisztet, kukoricadarát, sütőport, szódabikarbónát, sót, fekete hagymamagot, csilit, nádcukrot. Egy másik edényben simára keverjük a tejfölt a tojással. Hozzáadjuk a vajban párolt kukoricát (az olvasztott vajat is). A tejfölös-kukoricás keveréket hozzáadjuk a száraz anyagokhoz (azaz a kukoricadarás liszthez), és fakanállal összeforgatjuk. Ekkor még egy elég tömör masszát kapunk, nem kell megijedni, a következő adag olvasztott vaj fogja fellazítani. A második 6 dkg vajból barnított vajat készítünk: lábasban (lehet ugyanaz, amiben a kukoricát pároltuk) felolvasztjuk, és addig melegítjük, amíg szép aranyszínű, illatos lesz, és megpirul - kb. 6-7 percig. A barnított vajat a masszához öntjük, és öszszekeverjük. Egy 25°20 cm-es tepsit vagy jénait kibélelünk sütőpapírral, és beleöntjük a masszát. 30 perc alatt aranyszínűre sütjük (tűpróbával ellenőrizzük, hogy a közepe is átsült-e). Langyosan tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.