Ha mostanában a szupermarketek gyümölcsrészlegén, vagy menőbb zöldségeseknél találkoznának a hármasával-négyesével csomagolt, lila pingponglabdákkal, azonnal csapjanak le rá! Ha lehet válogatni, akkor az kerüljön a kosárba, amelyik a legrosszabbul néz ki, a ráncosabb ugyanis az érettebb gyümölcs.
A maracuja vagy passiógyümölcs igazi trópusi különlegesség, itthon ritkán találkozunk vele (de most rendszeresen felbukkan, és meg kell kóstolni!). Dél-Amerika trópusi területein őshonos, de termelik Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Izraelben is. A különböző elnevezések a passiflora család különböző fajtáit illetik. Itthon többnyire a lila héjú passiógyümölccsel találkozunk, ritkábban a sárga héjú granadillával, utóbbi neve a spanyol granada (gránátalma) kicsinyített változata. A golgotagyümölcsnek is hívott maracuja a golgotavirág termése, szépséges, egzotikus virága a keresztény hagyományban Krisztus szenvedését szimbolizálja (erre utal a passió): a három bibeszál például a három szög, amelyekkel Jézust a kereszthez szegezték, a bibe az ecettel átitatott szivacs, a nyeles magház a kehely, amit ki kellett innia, az öt portok az öt sebhely (Dél-Amerikában a virágot flor de las cinco lagasnak, az öt sebhely virágának nevezik), a tíz sziromlevél pedig a tíz apostol (Pétert és Júdást nem számítva).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
