chili&vanília

Régi-új tökfőzelék

Gasztro

A családi béke szempontjából igen kényes téma, egyesek szerint házasságokban akár válóperrel való fenyegetéssel is járhat a tökkérdés. A férjnek fehéren nem kell, a feleségnek meg pirosan akad meg a torkán. A békesség kedvéért így hát inkább nem készül otthon tökfőzelék egyáltalán. Kétségkívül egyike a legvitatottabb, legmegosztóbb ételeinknek, nem csak a puszta létezése miatt (sokan akadnak, akiket már a gondolatával is ki lehet űzni a világból), hanem az elkészítési módokat illetően is. Mivel személyes, családi kötődésű fogás, azok, akik pirospaprikás, rántással készülő, melegen tálalt tökfőzeléken nőttek fel, soha nem fogják tudni elfogadni a hideg, fehér iskolát. Aztán még jönnek az egyéb csavarok, családi szokások és újhullámos újítások is, úgymint lecsós alap, kefirrel, joghurttal való sűrítés, kovászos uborka levének hozzáadása stb. Külföldiek számára még kevésbé lehet elmagyarázni, mint a többi, szintén nem könnyen bemutatható főzeléket, a piacon szájtátva csodálkoznak rá a tasakokban árult, gyalult zöldségre, a nagy fareszelőre, amin az árusok gyalulják a sokszor hatalmas, 15–20 kilós tököket, és próbálják megérteni kultikus státuszát a nyári étrendben. Az alábbi recept személyes, családi változatom, hátha akad valaki kalandvágyó a pirospaprikás táborból, aki szívesen elkészíti egyszer így is. A konfliktusmentes fogadtatásra garanciát nem vállalok.

Klasszikus, kapros tökfőzelék – hidegen, fehéren

Hozzávalók (4 tányérhoz)

  • 1 kg gyalult tök
  • 2 evőkanál só
  • 5 dl víz
  • 5 dl tej
  • 2 csokor kapor
  • 2 dl tejföl
  • 2 evőkanál étkezési keményítő
  • 2 evőkanál ecet (pl. almaecet vagy fehér balzsamecet)
  • ízlés szerint: 1 teáskanál cukor vagy méz a tetejére: olívaolaj

A gyalult tököt egy nagy tálba tesszük, és megszórjuk két evőkanál sóval, majd kevergessük át, hogy a só mindenütt érje. 15 percig állni hagyjuk, ezalatt rengeteg vizet enged. Alaposan kinyomkodjuk, a vizet leöntjük róla, majd a tököt átmossuk, hogy ne legyen túl sós. Egy lábasba öntjük a vizet és a tejet, felmelegítjük, majd beletesszük a tököt és az egyik egész csokor kaprot (összekötve, ezt az ízéért főzzük bele, később el fogjuk távolítani). Érdemes megkóstolni a levet, ilyenkor általában már nem szükséges sózni, mivel a tök valamelyest sós maradt. Kb. 10 percig főzzük, amíg a tök kissé megpuhul. A tejfölt csomómentesre keverjük, majd hozzámerünk a forró főzőléből, elkeverjük, és visszaöntjük a tökhöz. Két evőkanál étkezési keményítőt egy kis kézi habverővel simára keverünk néhány evőkanálnyi hideg vízzel, majd a forró tökfőzelékbe öntjük, és fakanállal azonnal, folyamatosan keverjük. Néhány másodperc alatt el is kezd sűrűsödni, forralni ilyenkor már nem szabad. Szobahőmérsékletűre hűtjük, csak akkor véglegesítjük az ízeket ecettel, pici cukorral vagy mézzel, ha szükséges, sóval. Behűtve, hidegen adjuk.

Mautner Zsófi rovata. Blogját lásd: www.chiliesvanilia.hu

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.